Ebben a tanulmányban megismerhetjük Jeremiás sorsán keresztül, hogyan viszonyul hozzánk Isten és mi hogyan viszonyulhatunk Istenhez életünk nehéz időszakaiban.
1. Kontextus
Azok az emberek, akik nem szeretik Istent vagy egyáltalán az istenhitet, sokszor hozzák fel érvként Isten ellen, hogy annyi szenvedés és tragédia van az életben. Érdekes módon Isten ugyanezeket az érveket hozza fel a hitetlen emberekkel szemben.
- Olvasd el Jeremiás 5:26-31 és 23:14-15 verseit! Milyen panaszai vannak Istennek a Jeremiás korabeli társadalom és egyház ellen?
- Most írjál te egy prófétai beszédet! Ha a körülötted lévő társadalomról kellene kritikát írj, felsorolva bűneit, akkor mi lenne a listádon? Hogyha az egyházban megtapasztalt bűnöket kellene nevén nevezd, ezek mik lennének?
- Most fogalmazd meg írásban, hogy te személyesen mit tehetsz, hogy az egyház és a társadalom ne ilyen legyen…
- Olvasd el Jeremiás 18:1-10 verseit! Szerinted Isten fair?
2. Pashur vs. Jeremiás
- Olvasd el Jeremiás 20:1-6 verseit! A te életedben mi volt a legkínosabb helyzet vagy a legrosszabb bánásmód, amit a hited miatt kellett elviselj?
- Olvasd el Jeremiás 18:18-23. verseit! Milyen pozitívumot és milyen negatívumot találsz abban, ahogyan Jeremiás viszonyul azokhoz, akik rosszul bántak vele? Szerinted hol a határ: mikor kell visszavágni és mikor kell tűrni a kereszténynek az elszenvedett bántást?
3. Ima
Olvasd el Jeremiás imáját a 20:7-18 versekben, majd gondold át a következőket:
- hol a legelkeseredettebb a próféta?
- melyik a legfelemelkedettebb vers?
- hogyan váltakozik a próféta érzelmi állapota?
Mennyire lehet valaki őszinte Istennel? Bele lehet-e fűzni érzelmeinket az imákba? Hogyan?
4. A gödör
Olvasd el a következő két idézetet: egy bekezdést a bibliatanulmányból és egy verset!
“A hit a próbák idején szélesíti felfogásunkat és gondolkodásunkat, amire a küzdelmeink során majd rátámaszkodhatunk. Ez azt jelenti, hogy amikor igazságtalan és méltánytalan bántalmazások és próbák érnek (és nem kérdés, valóban sok az igazságtalanság és a méltánytalanság), nem kell magunkba roskadnunk a céltalanság és értelmetlenség tudatával, amit azok éreznek, akik nem ismerik az Urat. Valamit láthatunk a teljes képből, a végső reményt azonban Isten adja, és nem számít a komor jelen; ebből a tapasztalatból és reménységből kell erőt merítenünk. Jeremiás tudott valamit erről az összefüggésről, bár néha úgy tűnt, hogy elfeledkezett róla és csak a saját nyomorúságát látta.”
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Te mit tanultál, vagy mit fogsz tanulnia próbákból?
Csizmadia Róbert
Megjegyzések
Megjegyzés küldése