Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Szereted a jó történeteket? Szeretsz olvasni, filmet vagy sorozatot nézni? Esetleg belegondoltál már, hogy milyen lenne a kedvenc történeted világának (fő)szereplőjének lenni? De biztos nem ezek a kérdések futottak végig a fejeden, amikor a Gondolatébresző új témájának címét megláttad… Apropó… miért nem? Ha azt gondolod, hogy ez a könyv a csodás múltról szól, amikor sokkal könnyebb volt kereszténynek lenni, és különben is, sokkal könnyebb volt hinni is akkoriban, akkor még biztos nem olvastál eleget az első keresztényekről. Tudtad, hogy az első keresztények nagyrésze ugyanúgy csak történetek alapján hitt Jézusban, mint te is? Tudtad, hogy komoly nézeteltérések voltak a helyes keresztény életmódról a gyülekezeteken belül? Tudtad, hogy akkor is ugyanúgy meglepődtek az emberek a keresztények gondolkodásán, mint ma? Tudtad, hogy az, hogy valaki feltámadt a halálból, az már akkor is valótlannak tűnt? Tudtad, hogy az Apostolok cselekedetei egy olyan történet, aminek te is a sz...

Pál a pogányok misszionáriusaként számos gyülekezetet alapított a Földközi-tenger vidékén. Amikor csak tehette, felkereste ezeket a közösségeket, de nem időzhetett egy helyen sem túl sok ideig. Ám amikor távol volt, akkor sem hagyta magukra az új keresztényeket, akiknek nyilván sok kérdésük volt, gyakran előtérbe kerültek a korábbi életük rossz berögzülései, illetve folyamatosan konfliktusba kerültek a zsidókból lett keresztényekkel, akiknek nagyon határozott elképzelésük volt arról, hogy mi is a feltétele az üdvösségnek. Mivel személyesen nem tudott mindenhol jelen lenni (még ma is problémás ekkora területet beutazni, az akkori közlekedési viszonyok mellett pedig gondolhatod, hogy mennyire volt gyors a dolog), a legegyszerűbb és leghétköznapibb formában, levelekben küldte el válaszait, tanácsait és instrukcióit a gyülekezetekbe. Idővel leveleinek másolatait más gyülekezeteknek is elküldték (Kol 4:16), és bár néhány levele elveszett, tizenhármat mi is olvashatunk a Bibliában. Ha ...

Nincs igazad! Rendben, most azt mondod, hogy fogalmam sincs mire gondolsz, mit tudsz vagy hogyan látod a világot és egyáltalán, mire mondom, hogy nincs igazad. Ebben igazad van. De továbbra is fenntartom az állításom, hogy nincs igazad. Pont úgy, ahogy nekem se. Ez viszont ellentmondás, hiszen, ha nekem nincs igazam akkor, amikor azt állítom, hogy neked nincs igazad, akkor neked van igazad, nem? Bocsáss meg, ha kissé komplikált filozófiai fejtegetésbe mentem bele, de ez az önellentmondás nagyon jellemző ránk, emberekre. Először is azt gondoljuk, hogy ha nekem igazam van valamiben, akkor aki másként gondol erről valamit, neki automatikusan nincs igaza. Pedig az élet általában bonyolultabb, mint hogy eldöntendő kérdések sorával ki lehessen bogozni. Egyik kedvenc római császárom, Marcus Aurelius mondta, hogy: „minden amit látok, az nem az igazság, hanem csupán egy nézőpont”. És ezt a kijelentést azért emésszük meg nehezen, mert szeretünk önmagunk előtt tetszelegni azzal, hogy tudjuk...

„Csak egy mellékszereplő vagyok! Nem sokat tudok tenni, hisz nem vagyok olyan jó! Mégis hogy tehetném? Hisz nem vagyok különleges! Nem vagyok képes erre!” Hányszor küzdöttél ilyen gondolatokkal? Hányszor visszakoztál hasonló kifogásokkal Isten hívására, vagy a barátaid kérésére? Ha volt már ilyen, akkor a mostani tanulmány neked fog szólni! A Biblia tele van olyan történetekkel, olyan emberekkel, akik kicsik, gyengék, és ingerültek voltak, mégis Isten hatalmas feladattal bízta meg őket, és végre is hajtották, még akkor is, ha időnként elbuktak. Nézzünk meg pár ilyen történetet! Dávid ( 1Sámuel 17:41-51 és 2Sámuel 11, 12:1-24 ) „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem — mondta Dávid —, én pedig az Örökkévalónak, a Seregek Urának, Izráel serege Istenének nevében megyek ellened, akit te gyaláztál! Az Örökkévaló még ma a kezembe ad, megöllek téged, a fejedet levágom, a filiszteusok seregének hulláit meg az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül. Akkor ma...

A heti tanulmányhoz olvasd el János evangéliuma 4: 1-42 verseit. ( EFO / KAR ) „ Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket.” (János 20:21, KAR) A bűneset óta Isten egyik legnagyobb feladatának tartja az elbukott emberiség megmentését. Erre a feladatra hívta el minden benne hívő gyermekét, akiknek az Ő Lelkét is adja, hogy ezt a munkát a legnagyobb sikerrel vihessék véghez.

Nem mindig a főhős a főhős! Minden történetben vannak mellékszereplők. Olyan személyek, akiknek megvan a maguk kis élete, akik nincsenek reflektorfényben. De róluk olyan sokszor megfeledkezünk. A főszereplők körül forog a világ, mindenki ismeri a nevüket, a Facebook oldalukon ezernyi lájkot gyűjtenek minden egyes mosolygós, vagy éppen búskomor képük alá. Tetteik fontosak mások számára, már-már példaképként tekintenek rájuk. Hajlamosak vagyunk ilyenkor megfeledkezni a mellékszereplőkről. Akik ugyanolyan, sőt, sok esetben sokkal fontosabb részei az életünknek, a történetnek. Akik csendesen tevékenykednek, mindenféle feltűnés nélkül. A fenti képen vajon ki a főszereplő és ki a mellékszereplő? Vagy ez a kérdés nem is ilyen egyszerű? Vizsgáljuk meg kicsit jobban: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Máté 7:17 )

„Akkor az apostolok kérték az Urat: ››Erősítsd a hitünket!‹‹”  (Lukács 17:5 - EFO) A kereszténység lényegét két szóban meglehet fogalmazni: KÖVETNI KRISZTUST. Meg vagyok róla győződve, hogy nekünk, keresztényeknek a legnagyobb képmutatóknak kell lennünk, amire jól rá is érzett a kereszténység, csak az a hibája, hogy nem a Krisztus képét mutatja. Tehát nyugodtan lehetünk képmutatók, de akkor csak Krisztus képét, vagyis jellemét mutassuk embertársainknak. Az alapige is nagyon szépen beszél erről a hiányosságunkról. Megemlít egy olyan valóságos, ugyanakkor szomorú tényt miszerint bár hívőknek mondanak minket, sőt mi is annak hívjuk és hívatjuk magunkat, de alapvető hiányosságunk az, hogy nem igazán hiszünk, pedig ez lenne a lényeg. Amikor az apostolok kérték az Urat, hogy növelje a hitüket, eléggé beleláttak Krisztus tiszta, és érdekek nélküli jellemébe, hitébe, ami az Atyával való kapcsolatának az alapját képezte. Ahhoz, hogy mi is hasonló kérést tudjunk megfogalmazni, nekünk...

Hinni vagy nem hinni, ez itt a kérdés Talán hallottátok már a történetet a kötéltáncosról, aki elhatározta, hogy egy egyszerű kötélen átkel a Niagara vízesés felett. Miután teljesen elbűvölte a közönséget vakmerőségével, megkérdezte: „Hányan vannak, akik elhiszik, hogy át tudok menni a kötélen ismét, ezúttal egy talicskát tolva magam előtt, amiben ül valaki?” A tömeg ujjongott. Biztosak voltak benne, hogy meg tudja csinálni. Ekkor így szólt: „Ki vállalkozna önként, hogy beleül a talicskába?” Síri csend támadt. A hallgatóság így lett emlékeztetve arra, hogy mi a különbség a sokszor használt „hit” szó között és a bizalom között. Egy dolog elhinni, hogy a talicska sikeresen átér a túloldalra, és egy teljesen más dolog kockára tenni a saját életedet.

KÉT JÓBARÁT Nem egyszer vagyok úgy, hogy tanulok valamit, például a biológiát vagy a kémiát és egyszerűen amit olvasok, azok csak puszta szavak és semmiképpen nem állnak össze mondatokká, amit tudnék értelmezni. Aztán lehet, hogy még egyszeri átolvasás után már összeáll a fejemben a kép, hogy miről ír a tankönyv, de a rendszert nem látom át – miből mi lesz és ennek mi is a konkrét feladata. Mihelyst megtapasztalom és meglátom a rendszert, melyben a kis molekula vagy sejt szerepet játszik, ráeszmélek, micsoda nagy dolgok ezek és fontosak. Valahogy ugyanígy voltam a bibliai dolgokkal. Sokszor csak ültem a szombatiskolán és néztem ki a fejemből és azon gondolkodtam, vajon akkor ennek a rendszere hogy is épül fel. Mi következik miből? Nagyjából tudtam, hogy mi micsoda, de a lényeget, amire épül az egész, azt bizony nem láttam. Aztán megtértem és megláttam, hogy az egész összefogó erő a sok teológiai értekezésnek és fogalomtárnak, ami a száraz, kőnek tűnő definíciókat élő hús-vér l...

„A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer. 31:3) Aki ismer, tudja, hogy nagyon szeretem a társasjátékokat. Gyerekkoromban sokat játszottunk a szüleimmel és testvéreimmel, általában a „klasszikusokat” vettük elő, mint a sakk, dáma, römi, Uno, akkoriban számunkra ezek voltak „A” társasjátékok. Nagy ritkán azonban (főleg az évnek ebben a szakában, az ünnepek beköszöntével) kibontottuk a család külön bejáratú Monopolyját, és kezdődhet az órákig tartó üzletelgetés. Viszont ahogy elkezdtünk játszani, hamar rájöttünk, hogy miért nem szeretjük a Monopolyt. Egyhangú, unalmas, és a végtelenségig tart.

MIT BESZÉLSZ?! Azt hiszem mindannyian tapasztaltuk már, hogy nem mindegy, hogy amikor valami közlendőnk van, akkor mit, mikor  és hogyan mondjuk. Nézzünk meg egy jó példát erre: Mit gondolsz, miért fontos jól megválogatni a szavainkat? Komolyan ekkora ereje lenne néhány hangsornak, amit csak arra használunk, hogy kifelé közvetítsük a gondolatainkat?

„Végül ezt mondta: »A szombat ünnepe van az emberért, és nem az ember a szombatért.  Így hát az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is«” (Mk. 2:27-28 - EFO) Az eredeti dolgok sokkal értékesebbek az utánzatoknál, azt hiszem ebben mindannyian egyetértünk. Biztos nem rossz egy Adios cipő, na de az csak az Adidas utánzata... Az utánzat rosszabb, mint ha valami márkajelzés nélküli holmid van. Tudod, a hamisítvány-kereszténység is ilyen: ha vissza tudod mondani azt, amit tanultál, sokat tudsz, de nem éled meg, akkor valami nem stimmel. Az Istennel való kapcsolat az, ami eredetivé tesz, azzá, akinek lenned kell - nyilván a gonosz pedig abban érdekelt, hogy gyengítse ezt. A kereszténység a folyamatos kapcsolatról szól. Nincs annál silányabb dolog, mint 30 éves tapasztalatokat mesélni (főleg, ha nem is a sajátod), miközben Isten naponta akar veled csodát művelni. Mikor találkoztál utoljára Istennel? El tudod mondani azt magadról, hogy folyamatosan látod őt munkálkodni az életedben...

„Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.”  (Mt. 24:14 - EFO) 1. Csináld azt, amit egyébként is tennél! Emlékeztek még, hogy mit mondott Jézus a halászoknak, akiket maga mellé vett, hogy tanítsa és képezze őket? „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” (Mt.4:19 - EFO) Jézus nem akart valami olyat végeztetni követőivel, amire azok nem voltak képesek. Annyit kért, hogy azt, amit amúgy is csinálnának nézzék más szemmel és úgy végezzék tovább. Te mivel töltöd az idődet? Gondold végig, hogy hogyan tudnád azt mától úgy végezni, hogy azzal Isten örömüzenetét hirdesd!

Amikor meg akarsz kapni egy munkát, akkor elküldöd az önéletrajzodat (meg rajtad kívül valószínűleg még több száz másik ember is) a pályázatot kiíró céghez, és ha úgy döntenek, hogy te vagy a legmegfelelőbb a munkára, és felvesznek. De mi történik utána? Hátra dőlhetsz, és elégedett lehetsz magaddal? Nyilván nem, mert el kell látnod a rád bízott feladatot, végül is arra választottak ki téged a sok-sok jelentkező közül. Ha nem teszed, kirúgnak. Ennyire egyszerű. 

„Minden hitvalló keresztény közül a hetednapi adventistáknak kellene elöl járniuk abban, hogy bemutassák Jézust a világnak. A harmadik angyal üzenete a szombat igazságának hirdetésére szólít fel. Ezt az igazságot az üzenetben szereplő többi fontos igazsággal együtt hirdetnünk kell; de mindennek középpontját, Jézus Krisztust nem szabad kihagyni bizonyságtételünkből.  A kegyelem és az igazság Krisztus keresztjénél találkozik, igazság és békesség csókolgatják egymást. A bűnösök tekintetét a Golgotára kell irányítani, hogy egyszerű gyermeki hittel bízzanak a Megváltó érdemeiben, igazságát elfogadva, kegyelmére hagyatkozva” (Ellen G. White: Gospel Workers. 156-157. o.) Mi, adventisták, nagyon sok bibliai ténnyel tisztában vagyunk. Tudjuk, mik lesznek a jelei Jézus visszajövetelének, tudjuk, hogy melyik napot kell Isten szerint ünnepelni és tudjuk azt is, hogy mi jellemzi Isten maradék népét.

Mi jutott eszedbe először a cím olvasásakor? Milyen érzés lesz úrrá rajtad, ha az első szavával találkozol? Felvillanyozódsz, vagy inkább bezárkóznál a szobádba? Ha esetleg idegenkedsz a dologtól, közelítsük meg más oldaláról a kérdést. Melyik bibliai személlyel tudsz a legjobban azonosulni? Meglehetősen nagy a választék, így nem valószínű, hogy pont Mózes lenne az illető, de hidd el, több közös vonás lehet kettőtök életében, mint elsőre gondolnád. Legalábbis én felismerek olyan motívumokat a sajátomban, amilyeneket Mózesről is olvashatunk. OK, elismerem, születésemkor senki nem tört az életemre, és édesanyámnak nem kellett nádkosárban rejte-getnie a Maros partján. Nem láttam még égő csipkebokrot, meg aztán a vízzel sem jöttek össze azok a „trükkök”, amik Mózesnek meg igen. De akkor mi a hasonlóság? Mózes élete harmadán, befolyása és ereje teljében, az utóbbit részesítette előnyben egy olyan szituációban, amikor nyilvánvalóan az előbbivel is érvényesült volna, gondolok itt ...