Mi jutott eszedbe először a cím olvasásakor? Milyen érzés lesz úrrá rajtad, ha az első szavával találkozol? Felvillanyozódsz, vagy inkább bezárkóznál a szobádba?
Ha esetleg idegenkedsz a dologtól, közelítsük meg más oldaláról a kérdést.
Melyik bibliai személlyel tudsz a legjobban azonosulni? Meglehetősen nagy a választék, így nem valószínű, hogy pont Mózes lenne az illető, de hidd el, több közös vonás lehet kettőtök életében, mint elsőre gondolnád. Legalábbis én felismerek olyan motívumokat a sajátomban, amilyeneket Mózesről is olvashatunk.
OK, elismerem, születésemkor senki nem tört az életemre, és édesanyámnak nem kellett nádkosárban rejte-getnie a Maros partján. Nem láttam még égő csipkebokrot, meg aztán a vízzel sem jöttek össze azok a „trükkök”, amik Mózesnek meg igen. De akkor mi a hasonlóság?
Mózes élete harmadán, befolyása és ereje teljében, az utóbbit részesítette előnyben egy olyan szituációban, amikor nyilvánvalóan az előbbivel is érvényesült volna, gondolok itt az egyiptomi férfi agyonütésére. Amikor rájött, hogy nem tudja eltussolni az ügyet, és már a saját népe előtt sincs becsülete, inkább odébbállt, röpke negyven évre juhokat őrizni a pusztába. És ha Isten nem szólította volna meg, és nem olyan erélyesen, mint ahogy tette, simán „el lett volna” még legalább negyven évig ugyanott. És amikor az az Isten szólt hozzá, akinek a tiszteletére gyerekkora óta, a tiltások ellenére, titokban nevelték, hogyan reagált? „Ó, Uram, hidd el, nem én vagyok a te embered… Te is tudod, hogy van legalább egy valaki, aki sokkal inkább alkalmas helyettem bármilyen feladatra.”
Nem tudom, hogy Neked vannak-e hasonló emlékeid, de én kiskoromban hajlamos voltam kioktatni azokat a felnőtteket, akiket szombaton dolgozni láttam. Azok az ovistársak sem úszták meg a keresztes hadjárataimat, akik valami olyat ettek, ami a mi táplálkozásunknak nem része, lányoknál pedig külön hátrány volt a fülbevaló, nyaklánc, gyűrű, festett köröm. És még általános iskolából is van jó pár sztori, amikor az ismereteimből csak a „mit nem szabad”-evangélizációra futotta, de azt legalább lelkesen végeztem. Miután belefáradtam ebbe a nem túl áldásos tevékenységbe, elkövetkezett egy – a misszió szempontjából néma – időszak, amikor úgy éreztem (úgy érzem), hogy nem vagyok a szavak embere, és azzal indokoltam magamnak a hallgatást, hogy úgy kell élnem, hogy a cselekedeteim beszéljenek helyettem. Ez nagyon szép és jó, de azon túlmenően, hogy közel sem mindig sikerült megvalósítani, Isten ennél többre hív minket.
Most megint egy kis intermezzo következik: ha neked sosem volt gondod a bizonyságtétellel, vagy átélted az én tapasztalataimat, de már túl vagy rajtuk és pályára álltál, akkor minden rendben, Isten áldjon, nézz vissza hozzánk a jövő héten, addig is „keep testifying”! De ha úgy érzed, hogy van még gyenge pontod, akkor olvasd tovább!
Mózes II. könyvének 3. és 4. fejezete hemzseg azoktól a kifogásoktól, amikkel ki szeretett volna bújni a neki szánt feladat alól. Ismerős néhány? Én kívülről tudom szinte az összeset. De azt is fontos látnunk, hogy Isten bőségesen ellát eszközökkel, hogy a bizonyságtételünk hiteles legyen.
Mózesnek abban a kiváltságban volt része, hogy többször is személyesen beszélhetett Istennel. Itt egy csokorra való a legszebb pillanatokból:„Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” (2 Móz 4:12)
„És ezt mondta az Úr: Van itt hely nálam, állj a kősziklára!” (2 Mózes 33:21)
„Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcának a bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt.” (2 Móz 34:29 b.)
Ebben a negyedévben az ébredésről elmélkedünk. Nagyon összetett téma, nem véletlen, hogy 13 szombatot szentelünk ennek. Biztos vagyok benne, hogy ha már negyedik hete foglalkoztat a kérdés, akkor megmozdult benned valami. És csak bátorítani tudlak, hogy akár már régóta „ébren vagy”, akár csak most ismerted fel a szükségességét, menj – még – közelebb Hozzá, van hely Nála, állj a Kősziklára! Ismerd meg Istent, ismerd fel az életedben, és megváltoztatja azt. Lehet, hogy azt hiszed, ez egy láthatatlan történés, de másoknak is feltűnik majd, és valóban már önmagában is egy bizonyságtétel lehet. De ennél sokkal többet ad: nem fogod ólomnehéznek érezni a nyelved. Nem azonnal, nem egy héten belül, de egy idő után biztosan nem tudod magadban tartani azt, amit veled és érted tett. :)
Hogyan kezdj hozzá?
Hogyan kezdj hozzá?
Egyszerű, gyorsan elkészíthető BIZONYSÁGTÉTEL-recept 2 vagy több személyre:
Hozzávalók:
- 1 db apró csoda, esetleg tapasztalat
- 1 barát vagy beszélgetőtárs
- 1 tömegközlekedési eszköz, zsúfoltság ízlés szerint
Elkészítés:
Vedd a barátot, és szállj fel vele egy tömegközlekedési eszközre. Amikor a társalgás hőmérséklete megfelelő, add hozzá a nem mindennapi élményed, valahogy így: „Képzeld, [csoda vagy tapasztalat], és tudom, hogy ezt Istennek köszönhetem.” Természetesen ez csak egy javaslat, kísérletezz bátran a szavakkal.Tálalás:
Mindenképpen kicsi, nem megterhelő adagokban. Akinek ízlik, kínálgatás nélkül is kérni fog még belőle. Ugyanakkor biztosan lesz, akinél „polgárpuffadást” okoz, aminek tünetei az indokolatlan méltatlankodás, a szakácstudományod lekicsinylése vagy a gúnyos nevetés. De pont ezek miatt legalább annyira izgalmas a dolog, mint mondjuk egy vizes lufit kidobni a tizedikről. (Az utóbbi csak szemléltetés, nem a recept része, ne próbáld ki otthon! Még a kilencedikről sem!)További tippek, ötletek:
Áldásos és eredményes szolgálatot kívánok! :)
Magyi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése