„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO)
Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak.
Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért nem élünk hozzá hasonló módon? Az evangélium központi üzenete is ez: „Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Márk 12:31 – EFO).
„Tegyük fel, hogy van egy gazdag hívő, akinek mindene megvan, és látja a testvérét, aki szegény, mégsem segít rajta. Mit gondoltok, Isten szeretete megmaradhat az ilyen gazdag testvérben? Bizony, nem! Kedves gyermekeim, ne szóval szeressük egymást! Az isteni szeretet abban mutatkozik meg, amit teszünk.” (1János 3:17-18 – EFO)
IDE kattintva töltsd le a teljes negyedéves tanulmányt!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése