Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR. Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.  Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.” (146. Zsoltár 7-9.) Hányszor jártál már így? Szombat reggel van, díszmagyarban várod a buszt, vagy ülsz be az autóba, hogy fél tízre biztosan odaérj a gyülekezetbe. Három percet késel a szombatiskoláról, megvető pillantások mindenfelől, ráadásul még a ruhád sem elég hosszú/fekete/stb. Az istentiszteletet végigülöd, és bár az elhangzottak vonatkozhatnának mindenkire, neked is csak a másik sorban ülő jut eszedbe — bizony, meg kellene változnia. A délutáni óra nem maradhat el, még akkor sem, ha csak hárman jönnek össze, és miután végre hazaértél, várod a naplementét, mint a rabbi a San Francisco-i Kölyök című filmben. Isten határozott tervvel adta a szombatot az ember részére. Eredetileg ...

„Igazán mondom nektek: meg kell változzon a gondolkodásotok, hogy olyanok legyetek, mint egy gyermek, különben semmiképpen sem mehettek be Isten Királyságába.” (Máté 19:3 - EFO) Gondolom, hogy ti is észrevettétek, hogy Isten egészen máshogy gondolkozik, mint ahogy mi. Bár ezzel nem mondtam semmi újat, de mégis mindig meg tud lepni minket a fordított logikája. Máté evangéliumának 18., 19. és 20. fejezetében lévő történetek látszólag nem igazán függnek össze egymással, pedig ugyanarról szólnak. Kicsit olyan ez, mint Az ötödik hullám című könyvben. A film se rossz, de az igazi mondanivaló a könyvben jön át, ami pedig a következő: ha egyszer megtámadnának bennünket az idegenek, pontosan azt fogják tenni, amire mi, emberek egyáltalán nem számítunk. Vagyis pontosan az ellenkezőjét annak, amire mi gondolnánk, hogy tesznek. Jézus válaszai ezekben a történetekben is pont ilyenek. Olyat mond vagy tesz, amire mi egyáltalán nem is gondolnánk, mert totálisan ellentétes az emberi logikával! D...

Vasárnap volt az esküvőm. Az ezt megelőző időszak nem volt egyszerű (egyetem - gyakorlat - félállás - esküvőszervezés), de az utolsó hétre lett igazán kemény a helyzet. Elfelejtettem egy vérvételre elmenni, meg kellett változtassuk az esküvő helyszínét (3-4 nappal az esemény előtt ez nem olyan buli), a pendriveomról eltűnt minden (egyetemi beadandók, óravázlatok, diasorok, tételek...), majd az esküvő reggelén sikerült leejtenem a tabletemet a fürdőszoba kövére... Az eredményt gondolom mindenki ki tudja találni...   Az életünk valahogy mindig ilyen... Mindig egyszerre üt be minden irányból a baj. Nem elég, hogy frusztráltak vagyunk, mert különböző helyzetekben teljesítenünk kell, még jön néhány igazán idegesítő apróság, vagy akár komolyabb stresszfaktor, csak hogy biztosra menjünk. Mikor megnéztem miről kell írnom a gondolatébresztőt, arra gondoltam, hogy ilyen nincs... Pont nekem, pont most, pont ez a téma nem lehet véletlen. Jézus ezt üzente nekem a múlthéten, és ezt üzen...

„És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova mész, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam” (1Mózes 28:15) Egyetlen biztos dologról lehet beszélni a világunk történelme kapcsán, és ez nem más, mint Isten hűsége a teremtményei iránt. Az alapige is arról beszél, hogy Isten mindig betartotta a fogadalmait (ami az emberről már nem mondható el ekkora bizonyossággal). Ennek viszont az egyik alapvető feltétele az, hogy mi hűségesek maradjunk Hozzá. Világunk történelme folyamán Isten sokszor megtehette volna, hogy gondviselését visszavonja az emberiséggel szemben, de nem tette meg. 

1. Hetven év, egy emberöltőnyi idő. Sok, vagy kevés? Megítélés kérdése. Ha azt mondják, hogy ennyi ideig kell egy gyűlölt országban élned, ahol másodrangú polgár, legjobb esetben is megtűrt személy lehetsz a társaddal együtt, biztosan túlságosan hosszúnak érzed. Sok minden átértékelődik bennünk akkor, ha hosszú ideig nem élhetünk Istentől kapott legelemibb emberi jogunk egyikével, a mozgás szabadságával.

„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.” (Jeremiás 17:14) „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.” (Prédikátor 1:9) Mondhatnánk, hogy „sziszifuszi” munka a prófétáké. Tudjuk a görög mitológiából ismert történetet: Sziszüphosz királyt agyafúrt gonoszságai miatt örökös kőgörgetésre ítélték az istenek, ő a „példaképe” mindenkinek, aki sokat dolgozik feleslegesen. No nem az agyafúrtság és a gonosztettek miatt hasonlítanak a próféták erre a pórul járt királyra. 

„Így szólt hozzám az Úr igéje: Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az Úr: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az Úr szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ettek belőle, mind meglakoltak, rossz végük lett - így szól az Úr.” (Jeremiás 2: 1-3)   Úgy gondolom nem járok messze az igazságtól ha azt mondom, a válság szó az egyik leggyakrabban használt kifejezés napjaink médiumaiban. Szinte átöleli egész életünket, rengeteget hallunk személyes, társadalmi, politikai, erkölcsi, vallási, egzisztenciális válságról, és a lista még korántsem teljes. Mivel nincs új a nap alatt azt mondhatjuk, hogy Jeremiás korának is az egyik legfontosabb üzenete ebben rejlett. Izrael népe külső és belső válsághelyzetekkel nézett szembe. Miben gyökerezett mindez? 

Nem tudom, te hogy jöttél ki a szombattal, mikor még kisebb voltál és nem is tudtad, miért szombat, mit jelent a szombat. Én arra emlékszem, hogy néha szerettem a szombatot, néha nem. Ez leginkább attól függött, hogy hova mentünk és hol volt közös ebéd, ki volt a gyerektanító és érett-e már a körte a gyüli udvarán vagy lehetett-e gyűjteni stikában diót a hátsó udvarban. Később, mikor megtértem, rácsodálkoztam, hogy micsoda vak és süket lehettem több éven át a gyülekezetben, hogy nem fogtam fel Jézus kereszthalálát, miközben milyen sokszor erről beszéltek. Ezzel sok mindent leírtam. Ennyire figyeltem a szombati prédikációkon és a gyerektanításokon. Vagy éppen ennyire sem érdekelt. Egyszóval a gyerekkori szombatnapok nekem (és valószínűleg nem csak én voltam így) nem a teremtés emlékünnepéről és Isten imádatáról szólt. Csak egy szokás volt, hétről-hétre, ami a kajálásról, játékról, társaságról szólt.

A NEMET MONDÁS MŰVÉSZETE  „Mai példabeszédek könyve, valahol a közepe tájékán, a lap tetején, második bekezdés: És történt egyszer, hogy  a mi emberünk, akinek problémái valának az alkohol fogyasztással, amely oly mélyen ette bele magát az életébe, mint az hernyó magát az almába, elméne az orvoshoz, és mondá neki vala: Doktor Úr! Szívem és vesém beleremeg vala abba az állapotba, amibe most sajnos belekerültem, s amelyből önerőből kimászni nem nagyon van lehetőségem. Mondá néki az orvos, miután megvizsgálta vala minden oldalról: - Kedves Uram önnek problémája van az alkohollal, sőt! Egyenesen kimondhatom, hogy az ön betegségének az oka, az alkohol maga. Erre imigyen kezdett hálálkodni a mi emberünk, nagy boldogan és megnyugodva: - Jaj drága doktor úr, maga az első olyan ember, aki végre nem engem hibáztat és nem engem okol a betegségemért, hanem végre az alkoholt teszi felelőssé! S emberünk nagy boldogan távozott el vala onnan, és gyújték pár gyertyát valamely szentnek, hálá...

Nekem komolyan nehézséget okoz, hogy ne akarjak mindent jobban tudni másoknál. Meg az is, hogy segítséget kérjek. És szörnyen nehéz elismerni, hogy hibáztam... meg persze bocsánatot kérni... Problémám van az alázattal. Saját magamra nézve ezt olvasom a Bibliában: „ Jól ismerem mindazt, amit teszel. Ismerlek téged: sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg, vagy forró lennél! De mivel langyos vagy, kiköplek a számból! Azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire! Nem veszed észre, hogy valójában milyen nyomorult vagy, szánalmas, szegény, vak és meztelen? Azt tanácsolom, hogy tőlem vegyél igazi aranyat, amelyet tűzben tisztítottak meg, hogy valóban gazdag legyél! Tőlem vegyél fehér ruhát, hogy eltakard szégyenletes meztelenségedet! Tőlem vegyél orvosságot a szemedre, hogy tisztán láss! ” (Jelenések 3:15-18 EFO)

„Tudás az, hogy a paradicsom gyümölcs. Bölcsesség, hogy nem teszem a gyümölcssalátába.” Egy kis ráhangolódás: Mi a különbség a tudás és a bölcsesség között? Melyik a fontosabb?

„Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg.” (Péld. 1:7, RÚF) Életemben rengeteg tanácsot kaptam már — jót és rosszat is. Tanácsoltak azért, hogy segítsenek valamiben és tanácsoltak már azért is, hogy hátráltassanak. Tanácsoltak azért, mert az érdekem úgy kívánta, de tanácsoltak a saját érdekeikből is. Egy dolog viszont biztos: ha az összes jó és rossz tanácsot el is felejtettem már, azok, melyeket édesapámtól kaptam, még a mai napig a fülembe csengenek.  És egytől-egyig jó tanácsok! Legyen szó egyszerűen munkáról, hogy hogyan használjam a fűrészt, a forrasztót, vagy hogy milyen fúrószárat használjak, egészen az emberekkel és Istennel való kapcsolataimig, édesapám tanácsai elkísérnek, és sokszor segítenek ki olyan szituációkban, amelyekben saját kútfőből — vagy mások tanácsolgatásaival — nem tudnék helytállni. A szüleim tanítottak meg „helyesen” imádni Istent, és sokszor az ő tanácsaik segítettek a gyülekezetben, sőt, egyszerűen...

Helló! Figyu, te bölcs vagy? Nem, nem arra vagyok kíváncsi, hogy meg tudod-e oldani a másodfokú egyenleteket, vagy tudod-e mikor bukott el a Nyugatrómai Birodalom... Nem, nekem egy igazán bölcs emberre lenne szükségem.  Valakire, aki a szemembe meri mondani az igazságot. Valakire, aki válaszolni tud nekem arra, hogy hogyan hozhatom ki a legtöbbet a lehetőségeimből, meg úgy általában az életemből. Valakire, aki meg tudja mondani, hogy hogyan élhetek Emberként. Szóval te ilyen vagy? Ha nem, akkor ajánlok neked egy tanfolyamot. Ha tisztességesen végigcsinálod, 13 hét alatt egyike lehetsz a világ lebölcsebb embereinek! Szóval: 13 hét, 31 fejezet, heti egy lecke. Szánjunk rá egy kis időt, és olvassuk el a Példabeszédek könyvét! Megéri! Bogi

Milyen érzések kavarognak benned, amikor egy-egy tehetősebb ismerősöd külföldi nyaraláson készült képeit lapozgatod a neten, miközben neked esetleg csak egy hétvége jutott a Balatonnál? Ha föl is merül benned, hogy  „ sajnálod ”  őt, ezt legfeljebb egy jó nagy adag iróniával teszed. De képzeld el, van a Bibliában egy személy (igazából legalább kettő), aki valóban szánakozik az ilyen embereken. Az egyik Jézus. (Ugye, emlékszel a példázatra a tevével és a tű fokával? Ideillő, szóval nyugodtan elevenítsd fel például Máté 19-ben! ) A másik Jakab.

Az iskolás évek nem mindig emlékeztetnek a metaforikus habostortára, és erről nagyon gyakran a tanárok is tehetnek.  De biztos vagyok benne, hogy mindenkinek volt legalább egy olyan tanára, akire örömmel gondol vissza, és mesélgeti az anekdotákat, hogy milyen kedves, vicces volt, vagy milyen érdekes előadásokat tartott. Jézust nem tudom elképzelni unalmasnak. Biztos vagyok benne, hogy jó tanár volt. Elvégre három éven keresztül követte őt a tizenkét tanítványa, az azért már nem semmi. Minden lépését követték, ő pedig tanított. Olyan jó „órákat” tartott, hogy ezek a tanítványok később mindet megírták, hogy mások is olvashassák, milyen jó dolgokat mondott nekik a legkedvesebb tanáruk. Ebben a negyedévben a világ legjobb tanárának tanításait vehetjük át közösen, és megtapasztalhatjuk, milyen lehetett Jézus tanítványának lenni. Kívánom, hogy te is legalább annyi áldást nyerj a következő három hónapban, amennyit a tanítványok abban a bizonyos három évben! Isten áldjon! Kik...

Egyszer régen egy barátommal elhatároztuk, hogy elmegyünk egy nagyobb gyülekezetbe szombaton. Tapasztalatunk szerint ebben a közösségben minden istentisztelet után közös ebédre invitálták a vendégeket. Pechünkre akkor valamilyen oknál fogva nem így történt. Vége volt az istentiszteletnek, s mindenki villámgyorsan hazament, mi pedig ott álltunk, korgó gyomorral. Mivel a vendéglátás elmaradt, és szendvicset sem hoztunk magunkkal két választásunk maradt: 1. Jó adventistaként böjtnapnak fogjuk fel azt a szombatot. 2. Séta közben vásárolunk magunknak valami harapni valót. Az utóbbit választottuk. Még mindig emlékszem barátom rémült arcára, amikor a szent napon beléptünk a közért ajtaján, s vásároltunk fél kiló banánt magunknak. Amikor beleharaptunk valósággal ott éreztük magunkat a jó és gonosz tudásának fája alatt. Aztán megettük kedvenc déli gyümölcsünket és séta közben még egy szerencsétlenül járt autósnak is segítettünk kereket cserélni.

„Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.” (Mt. 24:14 - EFO) Ma már ritka ugyan, hogy szerelmes leveleket írjanak az emberek egymásnak – vagy bármilyen levelet is kézzel -, de most próbáljuk meg elképzelni a helyzetet. Lányok, ha a párotok írna nektek egy levelet, amiben azt taglalná, hogy mennyire szeret titeket, hogy mi mindent megtett értetek, hogy mik a tervei a jövőtökre nézve, mennyi ideig bírnátok ki, hogy ne olvassátok el? Nyilván nem porosodna egy hétig, de még egy napig sem, ugye?