Ugrás a fő tartalomra

2014/2/5 – Jézus és a szombat

Egyszer régen egy barátommal elhatároztuk, hogy elmegyünk egy nagyobb gyülekezetbe szombaton. Tapasztalatunk szerint ebben a közösségben minden istentisztelet után közös ebédre invitálták a vendégeket. Pechünkre akkor valamilyen oknál fogva nem így történt.
Vége volt az istentiszteletnek, s mindenki villámgyorsan hazament, mi pedig ott álltunk, korgó gyomorral. Mivel a vendéglátás elmaradt, és szendvicset sem hoztunk magunkkal két választásunk maradt:
1. Jó adventistaként böjtnapnak fogjuk fel azt a szombatot.
2. Séta közben vásárolunk magunknak valami harapni valót.
Az utóbbit választottuk. Még mindig emlékszem barátom rémült arcára, amikor a szent napon beléptünk a közért ajtaján, s vásároltunk fél kiló banánt magunknak. Amikor beleharaptunk valósággal ott éreztük magunkat a jó és gonosz tudásának fája alatt. Aztán megettük kedvenc déli gyümölcsünket és séta közben még egy szerencsétlenül járt autósnak is segítettünk kereket cserélni.
Bár sok évvel ezelőtt történt mindez, még ma is tisztán emlékszem rá – igaz a prédikációból egy szóra sem. Túlzás nélkül állíthatom, kereszténységem meghatározó élménye volt az a szombat. S bár a közösségeimben ma is arra bátorítok mindenkit, hogy vegyenek részt a közös étkezéseken, hálás vagyok Istennek azért a kellemetlenségért. Ott és akkor megértettem Jézus mondatát:
„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Márk 2: 27-28)
Jézus tanítványai épp ilyen dilemma előtt álltak, amikor egy szombati istentisztelet után az egyik zsinagógában elfelejtették megvendégelni őket. Hazafelé sétálva téptek az út menti dúsan megrakott kalászokból, majd kidörzsölték a magvakat és elrágták azokat. Ez bizony beleütközött az írástudók által felállított harminckilenc törvény közül háromba. Mivel leszakították a kalászt arattak, ha megdörzsölték azt, akkor csépeltek is, és mivel el is rágták, hát az őrlés bűnében is vétkesek.
„És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: ››Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad? ‹‹ Erre ő ezt kérdezte tőlük: ››Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak?  Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.‹‹” (Márk 2:23-26)
Jézus a Dávid menekülése közben elfogyasztott templomi szent kenyereket hozza példaként magatartásuk védelmére. Ha az egyébként szigorú isteni törvények szerint szabályozott templomi gyakorlatban helye volt az éhség csillapításának, akkor szombati aratás, cséplés, őrlés is elfogadható gyakorlat volt az egészség védelmében.

Mit tanított ezzel Krisztus? Hát azt, hogy Ő teremtőként mindent, még a törvényeket is azért hozta, hogy az embert szolgálja. A szombat törvénye az emberért van és nem fordítva. Ameddig szombati gyakorlatunk szolgálja Istennel való közösségük természetes fejlődését, addig a SZOMBAT betölti mennyei funkcióját. Ha viszont a negyedik parancsolathoz kapcsolódó emberi szokásaink – legyenek azok akár túl szigorúak, vagy túl megengedőek - megakadályozzák Istennel való kapcsolatunk fejlődését, azok Isten akaratának félreértelmezéséből fakadnak.
Ugyan ez az elv valósult meg a betegek meggyógyításakor. Jézus egyszerűen nem tudott addig nyugodtan imádkozni, énekelni, amíg tőle néhány méterre emberek szenvedtek. A szombat az emberért van – mondhatta magában, s az élettelen testrészek megelevenedtek érintésére. Azt sem bánta, hogy emiatt majd később perbe fogják, keresztre feszítik.
Ha te lettél volna a sorvadt kezű (Mk 3:1-5), a görbült hátú (Lk 13:10-17), a 38 éve béna (Jn 5:1-9), vagy a vak ember (Jn 9:1-14), mit gondolnál Jézus és az írástudók szombatünnepléséről? Melyik állna közelebb hozzád?

Jézus beárazta a szombatot. Az életét adta, hogy megünnepeljük, és hogy helyesen ünnepeljük. Hogy Őt ünnepeljük ezen a napon. Ne feledd, amikor eljön a szombat, Jézus árgus szemekkel figyeli, mivel tehetné számodra a hét legkülönlegesebb napjává.

qaltom

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/2/11 - Ruth és Eszter (Június 14.)

  11. Ruth és Eszter (Június 14.) Mint egy fáklya a sötét éjszakában, úgy világít Ruth könyve az Ószövetségben. A Bírák könyve a Biblia egyik morálisan és erkölcsileg legsötétebb fejezeteivel ér véget, melyek tele vannak nemi és fizikai erőszakkal, polgárháborúval. Azokban a fejezetekben a nőket kihasználják, meggyalázzák, akaratuk ellenére elrabolják, mintha nem lennének többek csupán valami használati tárgynál, amivel azt kezd az ember, amit akar. Ezt a poklot követi Ruth könyve, ahol a főszereplő nő szeretete, gondoskodása, megbecsülése a mai napig példaként áll előttünk. Egy történet az összetartozásról, a másik ember iránti elfogadásról, Isten gondviseléséről. Egy család meghozta élete talán addigi legnehezebb döntését, amikor Betlehemből, a kenyér házából (ez a helységnév jelentése) átköltöztek Moáb földjére éhínség miatt (Ruth 1:1-5). Annál a népnél kerestek menedéket, melynek tagjait a parancsolatok kitiltották az Örökkévaló gyülekezetéből egészen a tizedik nemzedékig (lás...