Ugrás a fő tartalomra

2014/2/5 – Jézus és a szombat

Egyszer régen egy barátommal elhatároztuk, hogy elmegyünk egy nagyobb gyülekezetbe szombaton. Tapasztalatunk szerint ebben a közösségben minden istentisztelet után közös ebédre invitálták a vendégeket. Pechünkre akkor valamilyen oknál fogva nem így történt.
Vége volt az istentiszteletnek, s mindenki villámgyorsan hazament, mi pedig ott álltunk, korgó gyomorral. Mivel a vendéglátás elmaradt, és szendvicset sem hoztunk magunkkal két választásunk maradt:
1. Jó adventistaként böjtnapnak fogjuk fel azt a szombatot.
2. Séta közben vásárolunk magunknak valami harapni valót.
Az utóbbit választottuk. Még mindig emlékszem barátom rémült arcára, amikor a szent napon beléptünk a közért ajtaján, s vásároltunk fél kiló banánt magunknak. Amikor beleharaptunk valósággal ott éreztük magunkat a jó és gonosz tudásának fája alatt. Aztán megettük kedvenc déli gyümölcsünket és séta közben még egy szerencsétlenül járt autósnak is segítettünk kereket cserélni.
Bár sok évvel ezelőtt történt mindez, még ma is tisztán emlékszem rá – igaz a prédikációból egy szóra sem. Túlzás nélkül állíthatom, kereszténységem meghatározó élménye volt az a szombat. S bár a közösségeimben ma is arra bátorítok mindenkit, hogy vegyenek részt a közös étkezéseken, hálás vagyok Istennek azért a kellemetlenségért. Ott és akkor megértettem Jézus mondatát:
„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” (Márk 2: 27-28)
Jézus tanítványai épp ilyen dilemma előtt álltak, amikor egy szombati istentisztelet után az egyik zsinagógában elfelejtették megvendégelni őket. Hazafelé sétálva téptek az út menti dúsan megrakott kalászokból, majd kidörzsölték a magvakat és elrágták azokat. Ez bizony beleütközött az írástudók által felállított harminckilenc törvény közül háromba. Mivel leszakították a kalászt arattak, ha megdörzsölték azt, akkor csépeltek is, és mivel el is rágták, hát az őrlés bűnében is vétkesek.
„És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: ››Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad? ‹‹ Erre ő ezt kérdezte tőlük: ››Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak?  Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak.‹‹” (Márk 2:23-26)
Jézus a Dávid menekülése közben elfogyasztott templomi szent kenyereket hozza példaként magatartásuk védelmére. Ha az egyébként szigorú isteni törvények szerint szabályozott templomi gyakorlatban helye volt az éhség csillapításának, akkor szombati aratás, cséplés, őrlés is elfogadható gyakorlat volt az egészség védelmében.

Mit tanított ezzel Krisztus? Hát azt, hogy Ő teremtőként mindent, még a törvényeket is azért hozta, hogy az embert szolgálja. A szombat törvénye az emberért van és nem fordítva. Ameddig szombati gyakorlatunk szolgálja Istennel való közösségük természetes fejlődését, addig a SZOMBAT betölti mennyei funkcióját. Ha viszont a negyedik parancsolathoz kapcsolódó emberi szokásaink – legyenek azok akár túl szigorúak, vagy túl megengedőek - megakadályozzák Istennel való kapcsolatunk fejlődését, azok Isten akaratának félreértelmezéséből fakadnak.
Ugyan ez az elv valósult meg a betegek meggyógyításakor. Jézus egyszerűen nem tudott addig nyugodtan imádkozni, énekelni, amíg tőle néhány méterre emberek szenvedtek. A szombat az emberért van – mondhatta magában, s az élettelen testrészek megelevenedtek érintésére. Azt sem bánta, hogy emiatt majd később perbe fogják, keresztre feszítik.
Ha te lettél volna a sorvadt kezű (Mk 3:1-5), a görbült hátú (Lk 13:10-17), a 38 éve béna (Jn 5:1-9), vagy a vak ember (Jn 9:1-14), mit gondolnál Jézus és az írástudók szombatünnepléséről? Melyik állna közelebb hozzád?

Jézus beárazta a szombatot. Az életét adta, hogy megünnepeljük, és hogy helyesen ünnepeljük. Hogy Őt ünnepeljük ezen a napon. Ne feledd, amikor eljön a szombat, Jézus árgus szemekkel figyeli, mivel tehetné számodra a hét legkülönlegesebb napjává.

qaltom

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2025/1/1 – Isten őszinte szeretete (január 4)

1. Isten őszinte szeretete (Január 4.) Ebben a tanulmányban Isten jelleméről fogunk gondolkodni. Arról, hogyan tudja kiegyensúlyozottan bemutatni a szeretetteljességet és igazságosságot egy személyben anélkül, hogy ellentmondásokba ütközne. És mit jelent az, hogy számunkra is hasonló életet szán, amelyben mindenkit egyenlőként kezelünk, és igazságosan bánunk velük, akár ösztönösen jön, hogy ilyen módon mutassunk szeretetet az irányukba, akár tudatos erőfeszítés kell hozzá. Olvassátok el Egyszerű Fordítású Bibliából Hóseás próféta könyvének 1. fejezetét! (A világosabb megfogalmazás és a magyarázó jegyzetek segítenek jobban átlátni.) Ismertétek ezt a történetet? Mit mond ez számotokra Isten jelleméről? Beleillik az istenképetekbe, hogy Ő néha ilyen furcsa dolgokat is kérhet a követőitől? Miért? Beszélgessetek ezekről! Isten hűsége és szeretete dacára saját választott népe újból és újból fellázadt ellene. A Szentírás ezért mutatja be többször is úgy az Urat, mint aki egy rossz házasságban...

2025/1/10 - A hatalom gyakorlásának szabályai (március 8.)

  10. A hatalom gyakorlásának szabályai (Március 8.) A hatalom Gyerek voltam még, amikor egy idős lelkész megtanított nekem egy szójátékot: "Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, annak hatalma sok, de akinek hatalma nincs, annak hat alma sincs." A közmondás azt az ironikus gondolatot hordozza, hogy a hatalom és az anyagi javak közötti összefüggés sokszor igazságtalanul alakul. A hatalommal bírók könnyebben jutnak hozzá a javakhoz, míg a hatalom nélküliek számára az alapvető dolgok is elérhetetlenek lehetnek. Szerinted mit jelent a hatalom? Neked milyen hatalmad van? Kik azok, akik rajtad gyakorolnak hatalmat és hogy viseled? Van olyan személy, akit felruháztál hatalommal?   Közjogi értelemben, a hatalom megszerzésének két útja van. Demokratikus környezetben a választók felhatalmaznak valakit közvetlenül, vagy megbízott küldöttjeik által. Ebben az esetben a polgárok legalább egyszerű többsége átadja valakinek, vagy egy csoportnak a hatalom gyakorlásának jogát, am...

2025/1/2 – Szövetség és szeretet (január 11)

 2. Szövetség és szeretet (Január 11.) Keresztény körökben gyakran emlegetjük a görög agapé szót, amely a feltétlen, önfeláldozó és önzetlen szeretetet jelöli. Ezért ezt a szót gyakran egyedül Isten szeretetével azonosítjuk. Az igazság azonban az, hogy emberek is képesek így szeretni. Sőt, Isten is képes máshogyan szeretni, hiszen a szeretet saját természeténél fogva egy többdimenziós dolog. Így amíg az alábbi jól ismert versben az eredeti szöveg az agapét használja (“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16), addig például János 16. fejezetének 27. versében a fileó kifejezés áll az eredetiben („Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem”.) Egy újabb görög szó, amit ugyanúgy a szeretetre használunk, de annak valahogy egy másik rétegét fogja meg. A fileo a baráti szeretetet jelöli, ezért úgy is lefordíthatnánk, hogy ‘kedvel’. Tehát az utóbbi bibliaverset val...