Ugrás a fő tartalomra

2014/2/4 – Krisztus és a törvény a Hegyi Beszédben

A Hegyi Beszéd említése hallatán a legtöbben automatikusan a boldogmondásokra gondolnak (Mt 5:1-12). Pedig ez a szakasz három fejezeten át tart és négy részre osztható, amiből a boldogmondások csak az első szakaszt teszik ki. A második részben Krisztus a világossághoz és a sóhoz hasonlítja a keresztényeket (Mt 5:13-16). A harmadik egységet Mt 5:17-48 versei alkotják, amelyben Jézus új és mélyebb szemszögből közelít a törvényhez. Majd pedig az utolsó, egyben leghosszabb rész Mt 6:1-7:23 szakasza, ami a keresztény magatartásról ad világos tanítást. Beszédét Jézus a bölcs és a balga építkezőről mondott példázatával zárja (Mt 7:24-27), kihangsúlyozva, hogy fontos engedelmesen megtenni azt, amire Isten elhív. (SzIsk. 30. o.)
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Mózesi Törvényt, vagy a próféták tanítását! Ellenkezőleg, azért jöttem, hogy beteljesítsem! Igazán mondom nektek: amíg az Ég és a Föld létezik, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét, amíg mind be nem teljesedik.” (Mt. 5:17-18, EFO)
Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt mondjuk: „Jézus meghalt értem, rám már nem vonatkoznak a törvények, bármit megtehetek, úgyis bocsánatot kapok rá!” Miért veszélyes ez a hozzáállás?

Aki így gondolkodik, pont a törvény lényegét nem értette meg. A törvény, amit Istentől kaptunk, a szeretet törvénye. Abban segít engem, hogy szeretni tudjam Istent, az embertársaimat és saját magamat. Jézus abban segít, hogy ez ne a törvény pontról pontra való betű szerinti betartásán alapuljon, hanem valódi belső meggyőződésen. A törvény soha nem szűnik meg létezni, csak az én viszonyom változik meg hozzá képest. Már nem azért tartom meg, mert kötelező, hanem mert az életem részévé vált a szeretet.

A hegyibeszédben Jézus mintha átértelmezné a törvényt. Sőt, mintha nehezítene rajta, nem? Nem csak a házasságon kívüli kapcsolatot ítéli el, hanem már a kívánságot is… Nem csak a gyilkosságot, hanem már a haragot is… Ne csak hamisan ne esküdj, egyáltalán sehogyan se… A válásnak meg volt a maga rendszere, nem volt egy egyszerű folyamat, de Jézus azt mondja, hogy csak házasságörés esetén megengedett a válás, sőt, elvált nőt feleségül venni is házasságtörésnek számít… Ne csak hogy ne ölj, de még csak bosszút sem állhatsz… Elég keményen hangzik, ugye? Ki tudja ezeket mind betartani? Már a tízparancsolatban leírtak is problémát okoznak néha, de így milyen esélyeink vannak a betartásra?
Mit gondolsz, miért volt kevés Jézusnak az, amit addig megtartottak az emberek? Miért kellett megnehezíteni a feladatot?
„Ha valaki nem tart fontosnak akár csak egyet is a Törvény parancsai közül, és nem engedelmeskedik annak, sőt, még a többieket is erre tanítja, az lesz a legkisebb Isten Királyságában. Aki viszont megtartja a Törvény parancsait, és erre tanítja a többieket is, az nagy lesz Isten Királyságában. Igazán mondom nektek: ha csak annyira éltek Istennek tetsző módon, mint a törvénytanítók és a farizeusok, akkor sohasem fogtok bemenni Isten Királyságába.” (Mt. 5:19-20, EFO)
Hogyan lehetséges akkor a törvények betartása?

Hajlamosak vagyunk arra, hogy kiskapukat keressünk. Szeretem az embereket (a barátaimat biztosan...), szeretem a feleségemet/férjemet (de milyen jól néz ki az a másik…), nem ölöm meg a testvéremet (de nagyon utálom…). Érzed, hogy sántít az egész? Ha a törvény a szeretet törvénye, akkor ha a szívemben más van, máris megszegtem a törvényt. Volt egy ember, aki hasonló problémákkal küzdött, mint mi most: Pál felismerte, hogy az ember természete egészen egyszerűen lehetetlenné teszi a törvénynek való engedelmességet:
„Milyen szörnyű helyzetben is vagyok! Ki szabadít meg engem ettől a régi természettől, amely a halál felé taszít?” (Róma 7:24, EFO)
És tudod milyen megoldást talált rá?
„Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít Urunk, Jézus Krisztus által!” (Róma 7:25, EFO)
Bogi

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...