Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  1. tanulmány, december 31. – január 6. Isten családjának tagjai A negyedéves Bibliatanulmányunk arról szól, hogyan gazdálkodjunk azokkal az eszközökkel (anyagi javakkal), amelyeket Isten bízott ránk. De előtte nagyon fontos tisztázni az alapokat: Kik vagyunk mi Isten szemében? Milyen kapcsolatban vagyunk vele? És Ő milyen kapcsolatban szeretne lenni velünk?  Ha eddig a sáfárság számodra leginkább a kötelességekről szólt, gyere és gondold át velem ezeket az igéket, hogy meglásd, mennyi áldást tartogat számodra Isten ezeken a „kötelességeken” keresztül is! „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” 1János 3:1 (RÚF) Ismered ezt a pólófeliratot? „Yes, I am a princess, my father is the King of kings” (Igen, hercegnő vagyok, az apukám a királyok Királya). János azt mondja, Isten gyermekei vagyunk. Mit jelent ez számodra? Miben tudod megélni a hétköznapjaidban, hogy Isten gyermeke vagy? Gondoltál már...

„Igazán mondom nektek: meg kell változzon a gondolkodásotok, hogy olyanok legyetek, mint egy gyermek, különben semmiképpen sem mehettek be Isten Királyságába.” (Máté 19:3 - EFO) Gondolom, hogy ti is észrevettétek, hogy Isten egészen máshogy gondolkozik, mint ahogy mi. Bár ezzel nem mondtam semmi újat, de mégis mindig meg tud lepni minket a fordított logikája. Máté evangéliumának 18., 19. és 20. fejezetében lévő történetek látszólag nem igazán függnek össze egymással, pedig ugyanarról szólnak. Kicsit olyan ez, mint Az ötödik hullám című könyvben. A film se rossz, de az igazi mondanivaló a könyvben jön át, ami pedig a következő: ha egyszer megtámadnának bennünket az idegenek, pontosan azt fogják tenni, amire mi, emberek egyáltalán nem számítunk. Vagyis pontosan az ellenkezőjét annak, amire mi gondolnánk, hogy tesznek. Jézus válaszai ezekben a történetekben is pont ilyenek. Olyat mond vagy tesz, amire mi egyáltalán nem is gondolnánk, mert totálisan ellentétes az emberi logikával! D...

Sok kultúrában és társadalomban hatalmas a jelentősége annak, hogy kik a szüleid vagy melyik társadalmi osztályba születtél. Ez a hagyomány végigkíséri az emberiség történelmét, és a világ számos helyén napjainkban is mélyen gyökerezik, nem tűnt el. De vajon mekkora hatással van ránk az, hogy hová születtünk? Mit gondolsz, mennyiben befolyásolja későbbi életedet az, hogy kik a szüleid, milyen iskolákat végeztek, milyen a bőrszínük és az anyagi körülményeik? Ezek közül melyiknek van szerinted legnagyobb hatása a jelenedre és a jövődre? Tanárnak készülök, és egyszer azt hallottam, hogy egy gyerek ugyanazt a tanulmányi szintet fogja elérni, mint a szülei, illetve attól legfeljebb egy szinttel fog eltérni. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk az én szüleim legmagasabb iskolai végzettsége egy főiskolai diploma, akkor érettségit biztos szerzek, nagy valószínűséggel tovább is tanulok, de kicsi a valószínűsége, hogy egy doktori címet is szerezzek. Na de ha csak nyolc általánost végeztek a s...

Tudtad, hogy az IQ-ként ismert kognitív készségek az összes készségeinknek mindössze 20%-át teszik ki? És tudod miért fontos ez? Az, hogy tudsz valamit, még nem jelent azt, hogy a tudásod szerint is fogsz cselekedni! Kérdezd meg azokat a szülőket, akik már vagy százszor elmondták a gyereküknek, hogy köszönjön, ne csoszogjon, csukott szájjal egyen... Három összetevő befolyásolja, hogy hogyan reagálsz a téged körülvevő dolgokra, eseményekre: Kognitív készség: ez tulajdonképpen minden, amit racionálisan, ésszel meg tudsz érteni. Logikai érveléssel, magyarázatokkal lehet fejleszteni. Affektív készség: ez az átélésnek vagy beleélésnek a képessége, amit empátiának nevezünk. Ezt tapasztalatokkal, történetekkel, mesével fejleszthetjük, amikor gyakoroljuk a különféle érzelmek átélését. Konatív készség: ez pedig a szociális készségeket jelenti, azt, hogy hogyan tudod kezelni a kapcsolataidat, hogyan kezdeményezed, tartod fenn vagy zárod le őket. Ez szintén csak megtapasztalással fej...

Nem mindig a főhős a főhős! Minden történetben vannak mellékszereplők. Olyan személyek, akiknek megvan a maguk kis élete, akik nincsenek reflektorfényben. De róluk olyan sokszor megfeledkezünk. A főszereplők körül forog a világ, mindenki ismeri a nevüket, a Facebook oldalukon ezernyi lájkot gyűjtenek minden egyes mosolygós, vagy éppen búskomor képük alá. Tetteik fontosak mások számára, már-már példaképként tekintenek rájuk. Hajlamosak vagyunk ilyenkor megfeledkezni a mellékszereplőkről. Akik ugyanolyan, sőt, sok esetben sokkal fontosabb részei az életünknek, a történetnek. Akik csendesen tevékenykednek, mindenféle feltűnés nélkül. A fenti képen vajon ki a főszereplő és ki a mellékszereplő? Vagy ez a kérdés nem is ilyen egyszerű? Vizsgáljuk meg kicsit jobban: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.” (Máté 7:17 )

„Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.” (Lukács 4:32 - ÚRK) Tanárnak készülök, ezért sokat foglalkozom azzal, hogy hogyan lehet úgy elmagyarázni valamit, hogy az ne csak egyszerűen érthető legyen, hanem meg is ragadjon azokban a diákokban, akik hallgatnak. Vannak olyan óráim, amik kimondottan ilyen módszertani dolgokkal foglalkoznak, különféle ötleteket, praktikákat lehet összegyűjteni, amik segíthetnek. De miután elolvastam az eheti tanulmány alapigéjét, elgondolkoztam azon, hogy vajon miért nem a valaha volt legprofibbtól tanulok?

Nem tudom, te hogy jöttél ki a szombattal, mikor még kisebb voltál és nem is tudtad, miért szombat, mit jelent a szombat. Én arra emlékszem, hogy néha szerettem a szombatot, néha nem. Ez leginkább attól függött, hogy hova mentünk és hol volt közös ebéd, ki volt a gyerektanító és érett-e már a körte a gyüli udvarán vagy lehetett-e gyűjteni stikában diót a hátsó udvarban. Később, mikor megtértem, rácsodálkoztam, hogy micsoda vak és süket lehettem több éven át a gyülekezetben, hogy nem fogtam fel Jézus kereszthalálát, miközben milyen sokszor erről beszéltek. Ezzel sok mindent leírtam. Ennyire figyeltem a szombati prédikációkon és a gyerektanításokon. Vagy éppen ennyire sem érdekelt. Egyszóval a gyerekkori szombatnapok nekem (és valószínűleg nem csak én voltam így) nem a teremtés emlékünnepéről és Isten imádatáról szólt. Csak egy szokás volt, hétről-hétre, ami a kajálásról, játékról, társaságról szólt.

Mielőtt belevágunk a témába, gondold végig miről is szólhat a cím! Azt hiszem nem lövök mellé, ha azt mondom, hogy te sem hiszed, hogy fizikai növekedésről van szó. A Krisztusban való növekedés lényege, hogy fejlődik a hited. Na de ez mégis hogy lehetséges? Most erről fogunk gondolkozni. „Jézus így válaszolt: Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.” (János 3:3) Ismered ezt a történetet? Egy nagyon érdekes dologról van itt szó. Jézushoz az éjszaka közepén beállít egy nagyon fontos ember (a mai vallási életben ő minimum az unióbizottság tagja lenne), hogy beszéljen vele. Elkezd neki bókolni, de Jézus az egészre azt válaszolja:  „Szüless újra!”  Micsoda abszurd ötlet. Mégis mit jelenthet ez? Jézus nem az anatómiai ismeretek hiányában mondta ezt. Ez csak egy példa volt, amit feldobott.

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak:  » Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól:  » Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!«  » Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO) Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások. Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek. ...