.png)
1. tanulmány, december 31. – január 6.
Isten családjának tagjai
A negyedéves Bibliatanulmányunk arról szól, hogyan gazdálkodjunk azokkal az eszközökkel (anyagi javakkal), amelyeket Isten bízott ránk. De előtte nagyon fontos tisztázni az alapokat:
Kik vagyunk mi Isten szemében?
Milyen kapcsolatban vagyunk vele?
És Ő milyen kapcsolatban szeretne lenni velünk?
Ha eddig a sáfárság számodra leginkább a kötelességekről szólt, gyere és gondold át velem ezeket az igéket, hogy meglásd, mennyi áldást tartogat számodra Isten ezeken a „kötelességeken” keresztül is!
„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” 1János 3:1 (RÚF)
Ismered ezt a pólófeliratot? „Yes, I am a princess, my father is the King of kings” (Igen, hercegnő vagyok, az apukám a királyok Királya). János azt mondja, Isten gyermekei vagyunk.
Mit jelent ez számodra? Miben tudod megélni a hétköznapjaidban, hogy Isten gyermeke vagy? Gondoltál már magadra hercegként/hercegnőként? Miben változtatna az életeden, ha gyakrabban tekintenél magadra így?
Krónikák első könyvének 17. fejezetétől kezdődik egy érdekes történet Dávidról. Az volt a vágya, hogy házat építhessen Istennek, mert abban az időben az istentiszteletet és áldozati szertartásokat még a szent sátorban tartották, nem volt templom. Dávid Nátán prófétának is beszélt erről a tervéről, aki először bátorította is őt a cselekvésre. De rögtön aznap éjjel Nátánnak Isten azt üzente, hogy mondja meg a királynak: nem építheti meg Isten házát, mivel egész életében hadakozott. Viszont azt az ígéretet kapta, hogy a fia fel fogja építeni a templomot. Dávid annyit kért Istentől, hogy legalább hadd kezdje el a munkát és hadd gyűjtse össze az építőanyagot ehhez a nagyszabású vállalkozáshoz. Isten megengedte neki, és Dávid hatalmas mennyiségű fejtett követ, cédrust, vasat, aranyat, ezüstöt és rezet halmozott fel az építkezés tervezett helyén. Ezután Dávid imádkozott Istenhez, ezekkel a szavakkal:
„Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tiéd, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. Most azért, Istenünk, hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet. Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk! (…) Urunk, Istenünk! Ez az egész halom kincs, amelyet összeadtunk, hogy neked, a te szent neved tiszteletére templomot építsünk, a te kezedből való, és a tiéd lesz mindez!” (1Krónika 29: 10-14,16 – RÚF)
Dávid egy csomó drága alapanyagot szedett össze egy olyan projekthez, amit ő nem vihetett végig. Biztosan nem kis fáradság és áldozat volt rengeteg nemesfémet, értékes faanyagot és más építőanyagokat előállítani, vásárolni és szállíttatni. Az imája mégis tele van hálával és egyáltalán nem úgy tűnik, mintha ő ezt áldozatként fogta volna fel.
Mit gondolsz, Dávid hogyan tekintett ezekre a javakra? És imája alapján milyen lehetett a kapcsolata Istennel?
A Biblia azt írja, hogy Isten már itt a Földön szeretné, ha jól menne a sorunk. Ő nem egy szenvedésekkel, lemondásokkal teli életet álmodott nekünk. Ha mégis szenvedésekben van részünk, vagy le kell mondanunk valamiről, az valamilyen nagyobb jó érdekében történik velünk. Számtalan igeszakasz szól arról, hogy Isten gondoskodik rólunk, vigyáz ránk, megvéd minket. A Bibliából kiolvashatjuk, hogy neki a fizikai állapotunk, sőt az anyagi helyzetünk is fontos. Megmutatom az egyik kedvenc igémet ezzel kapcsolatban. Ez Jézus egy mondása:
„… én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt, bőségben éljenek.” (János 10:10b – RÚF)
Most viszont Te jössz! Milyen igéket ismersz, amik erről szólnak? A zsoltárok között például sokat találsz, de rá is kereshetsz egy Biblia appon, például a következő keresőszavakkal: megőriz, megerősít, támogat, pajzs, páncél, erősség, kőfal. Milyen tulajdonságait látod Istennek ezekben az igékben?
Isten nagyon szeret bennünket, valóságosan úgy, mint a létező legjobb szülő a gyerekeit. Gyakran úgy mutatkozik be nekünk, mint egy erős és védelmező édesapa, akihez mindig bizalommal mehetünk. Minél reménytelenebbnek és szerencsétlenebbnek érezzük magunkat, Ő annál nagyobb erővel áll mellénk. És persze vágyik arra, hogy igazi, kölcsönös szeretetkapcsolatban legyünk vele.
Mit gondolsz, hogyan lehet ezt a szeretetet a legjobban viszonozni, kimutatni felé? Elég csak szeretni, vagy tenni is kell valamit?
Hogyan viszonyulhat egymáshoz az Isten iránti szeretetem és a parancsolatok megtartása? Vitassátok ezt meg a csoportban, bibliai igék alapján: 1János 5:3; Máté 7:21-27; Máté 22:37; 5Mózes 10:12-13; János 14:15; Róma 13:8!
A gyülekezetben, beszélgetéseinkben gyakran szembekerül egymással a törvények betartása és a szeretet. Néha az lehet a benyomásod, mintha ez a két fogalom ellentétes lenne. Mintha a törvény a törvényeskedést jelentené, a bigott kereszténységet, a szeretet pedig valamiféle karizmatikus extázist. Holott a fenti igeversekben világosan látjuk, hogy a szeretet és a törvény betöltése – vagyis az Istennek való engedelmesség – lényegében ugyanaz.
A Te személyes életedben mi lenne az a következő lépés, amivel az eddigieknél jobban ki tudnád mutatni szeretetedet Isten felé? Oszd meg a csoportoddal, hogy mire indított Isten a mostani tanulmány által és imádkozzatok egymásért!
Tesód,
Zsuzsi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése