11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.)
Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32).
Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve?
Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és nem borul le előtte… vagy mégis? Lehet, hogy a mi aranyborjaink nem szobrok formájában jelennek meg, hanem telefonként, bankszámlaként, hírnévként, párkapcsolatként vagy akár a saját önképünkként?
1. A bálvány – ember alkotta isten
„A népek istenei csak bálványok, hitvány szobrok, ezüstből, aranyból, emberi kéz alkotásai! Van szájuk, de némák, van szemük, de vakok, van fülük, de süketek, van orruk, de nem szagolnak, van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, torkuk sem ad hangot sohasem. Ilyenek lesznek maguk is, akik bálványokat emelnek, és azokban bíznak.” (Zsoltárok 115:4-8)
Most őszintén: ki imád ma aranyborjút? Talán senki – de ha mélyebbre ásunk, a bálványimádás ott kísért mindenhol. Az ige logikája nagyon egyszerű: az ember bálványt készít, aztán a bálvány formálja vissza az embert. Amihez kötöd magad, olyanná válsz. Ha a bálvány élettelen, akkor a bálványimádó lelke is élettelenné válik. Ha a pénzt imádod, hideggé, számítóvá, keménnyé válsz. Ha a szépséget imádod, egy retusált, hamis képpé, egy kirakati bábuvá válsz. Aki a karrier bálványát imádja, előbb-utóbb robot lesz: dolgozik, teljesít, de már nem ember. Ezért olyan veszélyes a bálványimádás: nemcsak becsap, hanem átformál. Nem Isten képére, hanem a bálvány képére.
Te mihez vagy hajlamos hasonlóvá válni? Milyen hasonlóságot látsz az emberek és az általuk követett dolgok között? Mit gondolsz, a mai világban melyek a legnagyobb „modern aranyborjak”? Szerinted lehet bálvány a jó dolgokból is (pl. sport, tanulás, család, szolgálat)? Hol van a határ a hála és az imádat között?
· Telefon és közösségi média: Mennyi időt görgetünk naponta? Ha reggel előbb nyúlunk a telefonhoz, mint a Bibliához, már érezzük is, hogy ki az első az életünkben.
· Pénz és karrier: Amikor minden döntést a fizetés nagysága határoz meg, akkor már nem mi birtokoljuk a pénzt, hanem a pénz birtokol minket.
· Kapcsolatok: Ha egy kapcsolattól várjuk a megváltást („Csak ő tesz boldoggá!”), az bálvánnyá válik – és végül összetör, mert egy ember nem tudja betölteni Isten helyét.
· Én-központúság: A világ azt mondja, hogy „Hallgass a szívedre! Légy önmagad!” De mi van, ha a szívünk tele van sebbel, félelemmel és önzéssel? Milyen „Istent” imádunk akkor?
Vedd észre, hogy a bálványimádás nem múzeumi relikvia, hanem a mindennapok valósága.
2. A bálványimádás lényege: csere az igazival
„Bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek. Az örökké élő Isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak. (…) Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményeket imádták ahelyett, hogy Istent, a Teremtőt imádták volna! (…)” (Róma 1:22-25)
Ez a bálványimádás lényege: csere. Lecseréljük az igaz Istent valamire, ami sokkal kevesebb. Mint amikor valaki egy iPhone 15-öt lecserél egy régi nyomógombos telefonra, és boldogan hirdeti: „Na, most aztán mindenem megvan!”
Pál apostol rámutat, hogy a bálványimádás nem egyszerűen egy „hóbort”, hanem a bűn gyökere. Amikor az ember Isten helyére bármi mást állít, annak mindig torzulás a vége: gondolkodásban, kapcsolatokban, identitásban. A római levél példaként hozza fel a szexuális vágyak eltorzulását, de ez csak egy tünet. A gyökér mindig ugyanaz: nem Istent imádjuk, hanem valamit, amit Ő teremtett.
Tudsz olyan helyzetet mondani, amikor valaki (akár te magad) „lecserélte” Istent valamire? Ha őszintén megnézed az életedet, mi az, amitől a legnehezebb lenne megválnod? Ez vajon mennyire van közel ahhoz, hogy bálvánnyá váljon? Mit gondolsz, miért olyan könnyű visszacsúszni a bálványimádásba, még hívőként is?
3. A szabadulás útja: Krisztus
Ézsaiás 53:4 így ír Jézusról: „Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá.” Ez az ige nem csak a rossz tetteinkre és fizikai betegségeinkre vonatkozik – ideérthetjük a bálványainkat is. Gondolj bele: Jézus magára vette azt, amitől mi függünk. A mi aranyborjúink terhét hordozta, hogy megszabadítson. Amikor Jézus meghalt a kereszten, akkor megtörte a bálványok hatalmát is. Nekünk „csak” annyi a dolgunk, hogy ezt komolyan vesszük, és újra és újra átadjuk Neki a szívünkben az első helyet.
De hogyan győzhetjük le a bálványainkat?
· Ne tagadd le, hanem nevezd meg! Mi a te aranyborjúd? Ha nem tudod, kérdezd meg: „Mi az, ami nélkül nem tudnék élni?” vagy „Mi az, amitől az identitásomat várom?” Ez valószínűleg a bálványod.
· Taszítsd le a trónról! Nem elég felismerni – le kell tenni. Mint amikor valaki törli az appot, ami rabul ejtette. Lehet, hogy fájdalmas, de a szabadság így kezdődik.
· Töltsd be a helyét Istennel! A bálványt nem lehet csak úgy „kiiktatni” – valaminek a helyére mindig kell valami más. Az ürességet Isten közelségével kell betölteni: imával, Igével, közösséggel.
· Emlékezz a történetre! Az aranyborjú története (2Móz 32) intő jel: még a legvallásosabb emberek is képesek bálványt állítani. De van kegyelem: Mózes közbenjárt a népért, ahogy Jézus is közbenjár értünk.
Mit tehetsz konkrétan a mai napon vagy ezen a héten, hogy Isten legyen az első helyen az életedben a bálványok helyett?
Bálványmentesen élni nem azt jelenti, hogy nincs telefonunk, pénzünk, kapcsolatunk vagy önértékelésünk. Hanem azt, hogy mindezt a helyén kezeljük: ajándékokként, nem istenként. A telefon lehet kapcsolat eszköze, de nem az identitás forrása. A pénz lehet eszköz a szolgálatra, de nem a boldogság kulcsa. A kapcsolat lehet áldás, de nem helyettesítheti Istent. Az önértékelés lehet egészséges, de nem lehet önimádat.
A bálványimádás végül mindig csalódás, mert a bálványok süketek, vakok, némák. Isten viszont él, szól, lát, hall és szeret. És nemcsak nézni akar, hanem formálni is – nem bálvánnyá, hanem az Ő képmásává. A bálványmentes élet nem üres, hanem szabad. Szabad arra, hogy Isten legyen az első, és minden más a helyére kerüljön.
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése