“Krisztus pedig mint jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való.”
(Zsidók 9:11)
A mai témában is hasonlóakat fogunk feszegetni, mint az elmúlt hetekben. A törvényről, a szövetségről és a kivonulást átélő izraelitákról gondolkodunk, hogy még mélyebben kibonthassuk a történetet, és igazán megértsük, mit is akar Isten üzenni ma számunkra ezzel a robosztus és oly jelentőségteljes Bibliai mérföldkővel.
Azt már taglaltuk, hogy mit jelentett Isten szövetségkötése, mikkel járt és miért is voltak szükségesek, sőt fontosak és életmentőek az ezzel járó törvények. Most abból az irányból szeretném megközelíteni a témát, hogy ez kapcsolati szinten miket hordozott magában. A zsidó nép, aki egész eddig rabszolgaként élt, megfosztva eredeti identitásától, szabadságától és emberségétől, most, a pogány elnyomásból kiszakadva, szemtől szemben állt teremtő Istenével. Furcsa pillanat lehetett, hiszen újra meg kellett ismerkedniük egymással. A szerződés Isten eszköze volt ennek a folyamatnak a megkönnyítésére. Kommunikált és együtt akart lenni velük, hogy igazán jól ki tudjon alakulni ez a kapcsolat.
Hogyan szoktad érezni magad olyan emberek társaságában, akiket egyáltalán nem ismersz? Hogyan viselkedsz? Mi segít felengedni egy ilyen helyzetben? Mesélj el egy olyan esetet, amikor megismerkedtél egy idegennel - a kínos részeket se hagyd ki - de végül nagyon jóba lettetek, sőt akár hosszantartó barátságot is sikerült kötni!
Ha van valami közös bennünk a másikkal, akkor sokkal könnyebb kapcsolódni hozzá. Isten is próbált ilyen pontokat találni. (És ne felejtsük el, hogy amikor a “zsidók Istenéről” beszélünk, ő a mi korunk Istene is, aki ugyanígy közeledik hozzánk is.)
Mózesnek egy szent sátor mintáját adta, ami által a legközelebb lehetett a saját népéhez. Minden nap ott köztük volt, hogy tanítsa, vigasztalja és vezesse őket.
Nagyon érdekes, hogy milyen precíz leírást adott Isten erről a sátorról (ld. 2 Mózes 25: 1-9, 31:1-18). Mi milyen nagyságú legyen, milyen anyagból készüljenek az egyes részek, milyen színt válasszanak, stb. Ez azért volt Neki ilyen fontos, mert minden apróságnak jelentősége volt. És ez nemcsak a sátornál volt így. Isten a természetet is úgy szerkesztette meg, gondos tervezéssel és hibátlan programozással (a programozók tudják milyen nehéz és fontos is ez), hogy minden apró részletből Ő, mint a Teremtő tükröződjön vissza. A szent sátornál még fontosabb volt, hogy népe között, ilyen közelről is hibátlan legyen az emberek által épített minta. A sátorban folyó ceremóniák lépéseivel pedig a mindennapi tetteikben is jelen volt a Teremtőjük, így sosem feledték el, hogy nincsenek egyedül. Ezek felett rengeteg minden mást is kommunikál Isten a sátor metaforáival: minden egyes része Jézusra és a megváltási tervre mutat. Először kicsiben megkapták a makettet, hogy utána könnyebben meg tudják érteni a nagy képet.
Ma milyen “szent sátor-mintát” adna neked Jézus? Mivel szeretne közeledni hozzád, hogy egy kéznyújtásra lehessen tőled? Van valami, ami minden nap Őrá emlékeztet és érzed a jelenlétét? Ha nincs, nyugodtan kérd meg, hogy mutasson neked ilyet!
Sajnos mindazok után, amit Istennel megtapasztaltak, rengetegen elfordultak tőle, sőt ellene fordultak. A közelség, a találkozás, az egymás mellett létezés nem biztosíték arra, hogy nem lesz szakadás. Nem elég a tapasztalatainkra hagyatkozni ahhoz, hogy Istennel maradjunk. Nekünk sem elég csupán benne lenni egy vallásos struktúrában. Az csak keret, de nem megtartó erő - a megtartó erő Jézus, az Ő áldozata, az Ő ígérete és ereje. Isten azt üzeni, hogy Ő az, aki képes megtartani téged maga mellett. Ő adta a bölcsességet és a képességet is a sátor olyannyira pontos megépítésére, anélkül, hogy ezeknek az embereknek gyakorlatuk lett volna benne. Ahogy szemléljük Őt, és közel vagyunk hozzá, Ő képes átformálni a képére és így tartja be a szerződés ránk eső részét bennünk. Nem kell ezt saját erőből elérni, ezt a feladatot is magára vállalja értünk.
Józs 24:19: “Nem tudjátok ti szolgálni az Urat mert szent Ő.”
Ezékiel 36:26-27: “Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.”
Elmélkedj el Ezékiel 36:24-30 versein! Beszélgess Istennel arról, hogy milyen változást akar neked hozni az új szívvel és milyen áldásokat tartogat számodra!
Van olyan tapasztalatod, amitől közel érzed magad Istenhez? Egy élmény vagy találkozás vele? Oszd meg a csoportban!
Az izraeliták felszabadulásuk után találkoztak Istennel. Háromszor is megígérték, hogy engedelmeskedni fognak. Mégis megszegték az ígéretet és elszakították magukat Istentől. De Ő azt mondja, hogy nincsen magasság, sem mélység, ami elszakíthatna az Ő szeretetétől. Még a tetteink sem vághatják el azt a szeretetköteléket amivel hozzánk kapcsolódik. Most arra hívlak, hogy figyeld meg azt a mintát, ami Isten tervét mutatja be a te életedre nézve, és engedd meg Neki, hogy harcoljon érted, hogy ez valósággá válhasson!
Anna
Megjegyzések
Megjegyzés küldése