Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  10. tanulmány, március 4-10. Mit adhatunk vissza? Tudom, most nem az a legfontosabb kérdés a számodra, hogy milyen lesz majd az életed a hatvanadik év túloldalán — lehet, hogy úgy érzed, a nyugdíjas kort te már nem igazán fogod megtapasztalni, és a gyártósor (íróasztal) mellől tesznek majd a sírba, de hidd el nekem: már most tehetsz azért, hogy ez ne így legyen. Egész negyedévben a pénzkezelésről beszéltünk eddig is, és az egyik fontos gondolat, ami minden pénzügyi döntésed hátterében jelen kell legyen, az az elv, amit valahogy így fogalmazhatunk meg nyersen: A koporsón nincsen farzseb. Vagy ahogy a Példabeszédek bölcse fogalmazza meg ugyanezt: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse.” (Zsoltárok 49:17-18 – RÚF) Milyen terveid vannak idős korodra? Ha most belegondolsz, hogyan fogsz élni 40-30-20 év múlva, milyen képet látsz magad előtt? Mi volna az ideális, és mi a reális a számodra? Bárh...

  Előszó Ebben a negyedévben a zsebedben fogunk turkálni. Pontosabban nem mi turkálunk a tiedben, hanem közösen arra bátorítunk téged, hogy ami a zsebedben van, számold ki az asztalra, és gondolkozz el rajta, hogyan használod fel. A következő három hónapban beszélgetni fogunk a pénzkezelésről, a tizedfizetésről, adakozásról, sőt, még az időskorra való előkészületek is szóba fognak kerülni a kríziskezelés mellett. A világunk a pénz hajszolásáról szól, és már-már furcsának tűnhet, ha azt mondom, hogy nem ez volt az eredeti terv. A Prédikátor könyve azt mondja: „... edd csak örömmel kenyeredet, és idd jókedvvel borodat, mert mindig az volt Isten jóakarata, hogy ezt tedd!” (A prédikátor könyve 9:7 – RÚF) A Prédikátor már rájött: nem mi vagyunk a pénz megszerzéséért, hanem azért szerezzük a pénzt, hogy boldogságunkra és kiegyensúlyozott élet re használjuk fel azt. Ebben a negyedévben tanácsokat fogunk adni, hogy hogyan tedd meg ezt: hogyan kezeld jól a pénzed, bibliai tanácsok szerint. ...

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz. Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást j...

A filmek visszatérő motívuma, hogy egy szereplő örököl egy korábban elhunyt hozzátartozójától valamit. Lehet az egy ingóság (autó, vállalat, cég ), egy ház, vagy egy nagyobb pénzösszeg. Ez a jobbik eset. De előfordulhat, hogy nem vagyont, hanem adósságot örököl.  Ezt szokták kevésbé várni a szereplők :) Ilyenkor a történet drámaivá válik, és a legtöbbször rájönnek, hogy a legfontosabb örökség nem jelent egyet a gazdagságukkal. De hogy ne csak a filmeket idézzem, amikor (idősebb) emberekkel beszélgetek, arra a fontos tapasztalatra hívják fel a figyelmemet, hogy az imént említett lehetőségek  közül sajnos még a vagyon öröklése sem jelentett teljes örömet. De ha nem a földi örökségre, akkor mire gondolhatunk? Lehet más lehetőség? Milyen örökségről beszél a Biblia? Vajon, hogyan lehet a  miénk ez az örökség? Meg kell valamilyen fondorlatos módon szereznünk? Vagy ki kell állnunk valamilyen próbát, ami után győztesként megkapjuk ezt? Esetleg csak úgy ingyen megkaphatjuk?...

„Jaj annak, aki házát gazsággal építi, annak emeleteit pedig jogtalansággal, aki ingyen dolgoztatja szomszédait, és a munkásainak nem adja meg bérüket! Jaj annak, aki azt mondja: »Nagy palotát építek magamnak, tágas felső szobákkal« —, és ablakokat készít rajta, belülről cédrussal burkolja, majd vörösre festi! Az tesz téged igazán királlyá, hogy több cédrusból építesz, mint elődeid? Hiszen apád is evett-ivott, mint minden ember, de igazságosan élt és uralkodott, ezért jól is ment a sora. Igazságot szolgáltatott a szegénynek és elnyomottnak, ezért ment jól a sora. Így él, aki ismer és tisztel engem! — ezt mondja az Örökkévaló. — De szíved és szemed csak a saját hasznodat keresi! Ártatlanok halálát kívánod, s erőszakkal elnyomod népedet.” (Jeremiás 22:13-17 - EFO)

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

„Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.” (Lukács 4:32 - ÚRK) Tanárnak készülök, ezért sokat foglalkozom azzal, hogy hogyan lehet úgy elmagyarázni valamit, hogy az ne csak egyszerűen érthető legyen, hanem meg is ragadjon azokban a diákokban, akik hallgatnak. Vannak olyan óráim, amik kimondottan ilyen módszertani dolgokkal foglalkoznak, különféle ötleteket, praktikákat lehet összegyűjteni, amik segíthetnek. De miután elolvastam az eheti tanulmány alapigéjét, elgondolkoztam azon, hogy vajon miért nem a valaha volt legprofibbtól tanulok?

„Tudás az, hogy a paradicsom gyümölcs. Bölcsesség, hogy nem teszem a gyümölcssalátába.” Egy kis ráhangolódás: Mi a különbség a tudás és a bölcsesség között? Melyik a fontosabb?

Milyen érzések kavarognak benned, amikor egy-egy tehetősebb ismerősöd külföldi nyaraláson készült képeit lapozgatod a neten, miközben neked esetleg csak egy hétvége jutott a Balatonnál? Ha föl is merül benned, hogy  „ sajnálod ”  őt, ezt legfeljebb egy jó nagy adag iróniával teszed. De képzeld el, van a Bibliában egy személy (igazából legalább kettő), aki valóban szánakozik az ilyen embereken. Az egyik Jézus. (Ugye, emlékszel a példázatra a tevével és a tű fokával? Ideillő, szóval nyugodtan elevenítsd fel például Máté 19-ben! ) A másik Jakab.

A HÓFEHÉR SZOBÁBAN Még felsőbe jártam, amikor az egyik legjobb sulis barátom megkérdezte tőlem, hogy nem akarok-e elmenni az ő gyülijükbe megtérni. Visszakérdeztem, hogy mit csinálni? Megtérni? Elmondta, hogy időnként összegyűlik egy csoport fiatal és a gyülekezet vezetője imádkozik értük. És ezt nevezik megtérésnek. Még a tapasztalatlan és tudatlan tizenhárom éves énem is fenn akadt azon, hogy így lehet megtérni… Valaki kézrátétellel megáld, vagy épp csak imádkozik – ezt jelenti a megtérés? „…térj én hozzám, mert megváltottalak.” (Ézs. 44:22, Károli) Isten a Bibliában számtalanszor felszólítja az eltévelyedett Izráelt, hogy térjen hozzá. Istenhez térni. Számodra mit jelent ez? Hogyan akarunk megtérni? Odaadni magunkat úgy Istennek, hogy mindenről lemondunk, vagy inkább kompromisszumokat kötünk Vele? Vagy egyszerűen csak hívőnek tituláljuk magunkat, miután valaki megáldott minket?

„ Az Örökkévaló szemében gazdag és szegény egyforma: ő teremtette mind a kettőt.” (Péld. 22:2 – EFO) Mit kezdenél az életeddel, ha hirtelen rád szakadna mondjuk 10 millió forint és bármire költhetnéd? Most nem kell jó keresztényként azt válaszolnod, hogy a szegények megsegítésére vagy az országos misszió céljaira adományoznád, csak abba gondolj bele, mennyiben változna meg az életed. Ki lennél Te 10 millió forinttal a zsebedben? Megoldaná ez a pénz azt a dolgot, ami a legtöbb problémát jelenti neked mostanában?