Hinni vagy nem hinni, ez itt a kérdés
Talán hallottátok már a történetet a kötéltáncosról, aki elhatározta, hogy egy egyszerű kötélen átkel a Niagara vízesés felett. Miután teljesen elbűvölte a közönséget vakmerőségével, megkérdezte: „Hányan vannak, akik elhiszik, hogy át tudok menni a kötélen ismét, ezúttal egy talicskát tolva magam előtt, amiben ül valaki?”
A tömeg ujjongott. Biztosak voltak benne, hogy meg tudja csinálni. Ekkor így szólt: „Ki vállalkozna önként, hogy beleül a talicskába?”
Síri csend támadt. A hallgatóság így lett emlékeztetve arra, hogy mi a különbség a sokszor használt „hit” szó között és a bizalom között. Egy dolog elhinni, hogy a talicska sikeresen átér a túloldalra, és egy teljesen más dolog kockára tenni a saját életedet.
Hit. Annyiszor használjuk ezt a szót. Bármennyire szokatlan is, fontosnak tartom, hogy elgondolkozzunk, vajon tudjuk-e, hogy mit is jelent valójában? A keresztény élet egyik legfontosabb szaváról beszélünk! Ez a szó határozza meg a hitéletünket, azaz, hogy hogyan éljük meg a kereszténységet a mindennapokban. Fontosnak tartom ennek a szónak a tisztázását, mert sok minden áll vagy bukik azon, hogy értjük-e mit jelent.
Van egy ige ebben a témában, ami nem csak elgondolkoztató, de még zavarba is ejthet. Jakab 2:19 ezt írja:
„Hiszitek, hogy csak egyetlen Isten van? Helyes! De gondoljátok meg, hogy ezt a gonosz lelkek is hiszik – és reszketnek a félelemtől.”
Több kell tehát egy sima mentális jóváhagyásnál, vagy egy fejbiccentésnél ahhoz, hogy megmentő hitünk legyen. Nem elég, ha csak tudjuk, ha meg van az információ. Ennyi még az ördögöknek is megvan, és ennek következményeként remegnek is. Az ördögök hisznek – de nem bíznak. Ez a kritikus különbség!
Az utóbbi években sokféleképpen kezdték el használni a hinni igét. Sokszor olyan ötletünk támad, hogy csupán egy sima beleegyezés vagy jóváhagyás, amit gondolatban hozunk meg. Máskor a pozitív gondolkodással keverjük össze. Az igazi jelentéséhez talán a bízni ige áll a legközelebb. Ez áll talán a legközelebb ahhoz, hogy leírja azt a függő, alárendelt, bizalmi kapcsolatot, amire a Biblia is felszólít. Ahol a hit szót találod a Szentírásban, oda behelyettesítheted a bizalom szót, és talán egy teljesen új dimenzióját fogod megérteni ugyan azoknak a szavaknak. Például az, hogy „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülni fogsz” (Acs 16:31), úgy szólna, hogy „Bízz az Úr Jézusban, és üdvözülni fogsz”.
Szóval a hit, bizalom. De a hit még ennél is több. Hinni annyit jelent, mint függeni Valaki mástól, mint Valaki másra támaszkodni. Talán ez a szó áll legközelebb az átadáshoz. A magasan képzettek nem szeretik a függőség gondolatát. Ijesztő lehet az a gondolat, hogy magadat valaki másnak az irányítása alá helyezed. Megengedni, hogy más üljön az életünk volánjához, nagy csapást jelenthet az emberi büszkeségre és önállóságra. De „lehetetlen hit nélkül Isten tetszését elnyerni” (Zsid 11:6); avagy „lehetetlen bizalom nélkül Isten tetszését elnyerni”. Csak akkor, amikor feladjuk a saját akaratunkat és utunkat, és teljesen az Ő megmentő erejében bízunk, csak akkor tudja az életünkben Isten véghezvinni a szándékát. Az igazi hit, vagy bizalom, elengedi azt, amit el kell engedni. Teljesen függő viszonyban van.
Sok teológus úgy utalt a hitre, mint ugrásra az ismeretlenbe, a sötétségbe, a megismerhetetlenbe. Azt mondják, hogy az emberi okfejtés, értelem és logika csak egy bizonyos ideig működik és elérkezik az idő, ami már ezt túlhaladja. Ekkor ki kell lépnünk oda, ahol már nem lehet a dolgokat igazolni.
De az Istenben vetett bizalom az nem egy ugrás a sötétbe! Ő számtalan, elegendő bizonyítékot adott, amire felépíthetjük a Belé vetett bizalmunkat.
Találunk egy történetet a Bibliában, pontosabban Máté evangéliuma 15. fejezetében egy sziroföníciai nőről. Ez az asszony eljött, hogy megkeresse Jézust, aki ötven kilométert sétált, letérve a saját útjáról, azért, hogy e nőnek a keresését megjutalmazhassa. Meg is találta az asszony, ahogy Jézus abban a pogány országában sétált lefelé egy poros úton. Ez biztosan felbátorította őt abban, hogy higgyen. De amikor Elé tárta a kérését, úgy tűnt, teljesen figyelmen kívül hagyja. Az asszony kitartott, erre Ő – úgy tűnhet – sértően válaszolt. De mégis, elég bizonyíték volt az Ő tekintetében, hangjában, mimikájában, ami arra bíztatta, hogy bízzon Benne minden látszat dolog ellenére, és ő kitartott egész addig, amíg hite jutalmat nyert. A válasz megjött, ahogy kitartóan Rá támaszkodott és Tőle függött.
Erre szólít fel téged is Jézus. Felszólít, hogy bízz Benne, függj Tőle, támaszkodj Rá, add Neki az irányítást. Viszont erre egyetlen emberi lény sem képes magától. Hagy mondjam el még egyszer, hogy nem vagy képes arra, hogy mindezt megtedd. Ez nem olyan dolog, amit egyszer csak nagyon elhatározol és akkor menni fog. Ez nem akarás kérdése. Nem fog menni!
Épp Karácsony Szentestélye van, hogy ezt a gondolatébresztőt írom. Erről egy történet jut eszembe, ami arról szól, hogy Valaki egy csodálatos ajándékot adott Neked: pólyába csomagolva, emberi alakba burkolva. Hagy mondjam el, hogy a hit is az Isten ajándéka. Az ajándékért nem kell megdolgoznod, nem kell érte teljesítened egy bizonyos szintet, vagy kiérdemelned. Az ajándékot – csak úgy egyszerűen – kapod. Kapod, mert szeretve vagy. Szeretném elmondani, hogy a hitet ajándékba kapod. Csak úgy egyszerűen. Azért, mert szeretve vagy. Jöjj Te is az Ajándékozóhoz, aki úgy fogad el, ahogy vagy. Gyere, ahogy vagy az Ő jelenlétébe, hogy elfogadd a bizalom ajándékát, és tégy azért, hogy megismerd Őt, a csodálatos Teremtőt, Jézust!
Zsombi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése