KÉT JÓBARÁT
Nem egyszer vagyok úgy, hogy tanulok valamit, például a biológiát vagy a kémiát és egyszerűen amit olvasok, azok csak puszta szavak és semmiképpen nem állnak össze mondatokká, amit tudnék értelmezni. Aztán lehet, hogy még egyszeri átolvasás után már összeáll a fejemben a kép, hogy miről ír a tankönyv, de a rendszert nem látom át – miből mi lesz és ennek mi is a konkrét feladata. Mihelyst megtapasztalom és meglátom a rendszert, melyben a kis molekula vagy sejt szerepet játszik, ráeszmélek, micsoda nagy dolgok ezek és fontosak.
Valahogy ugyanígy voltam a bibliai dolgokkal. Sokszor csak ültem a szombatiskolán és néztem ki a fejemből és azon gondolkodtam, vajon akkor ennek a rendszere hogy is épül fel. Mi következik miből? Nagyjából tudtam, hogy mi micsoda, de a lényeget, amire épül az egész, azt bizony nem láttam. Aztán megtértem és megláttam, hogy az egész összefogó erő a sok teológiai értekezésnek és fogalomtárnak, ami a száraz, kőnek tűnő definíciókat élő hús-vér lételemmé formálja, az maga Krisztus.
Mindennek megvan a rendszere. Nem működhet teljességben a szem, ha nincs agy, vagy a szív, ha nincs vér. Vagy a kezünk se tud akadálytalanul, tudatosan mozogni, ha a szem nem küldi az agynak a jelet, hogy merre is kell mozgatni azt. A busz sem megy magától, de a buszsofőr sem ér semmit, ha nincs busza, amit vezessen. Egy szó, mint száz – mindennek megvan a rendszere és egymagában nem lehet teljes a hit sem, ha csak száraz definíciókra építünk és tudományra. Aki az egészet életre kelti, az maga az Élő Víz, a mi Megváltónk.
Pedig vannak sokan, talán magam is sokszor, akik elveket akarnak követni, az elvet felállító személy kísérete nélkül. Olyanok vagyunk sokszor, hogy elfogadjuk az elveket és bájos mosollyal, a kezünkben a rakás elmélettel útnak akarunk indulni a hit rögös útján, holott Jézus, mikor mi elindulunk és otthagyjuk őt, bízván magunkban, éppen fel akarja ajánlani azt, hogy Ő elkísér és mutatja az utat, Jézus egyfajta használati útmutató, aki nélkül eltévedünk a világban kezünkben az elvekkel.
Ami ebből következhet, az a csúnya bukás. Amikor az ember próbálja önmagából kicsikarni azt az erőt, amit Jézus egy csettintésre megadhat és a hithű keresztény ember a padlóra kerül, hiszen csalódik magában – nincs ereje a hithez.
Pedig elmondom, hogy van! Mégpedig Krisztusban, aki minket megerősít!
A hitnek, mint mindennek, van rendszere. Ennek pedig Krisztus az alapja, Ő az, aki az egészet feltölti élettel és tartalommal.
Miután megtapasztaltuk a Krisztussal való közösséget és megláttuk a rendszer mögötti igazi Tartalmat, az igazságot, tapasztalatokat szereztünk és teljes hitéletet élünk, több-kevesebb botlással, nem ér véget a célunk – igazán csak akkor kezdődik. Hiszen mi is részese lehetünk Krisztus egyháza rendszerének – mi is lehetünk tanítók, akik Krisztustól szerzett napról-napra bővölködő bölcsességgel egyengetjük annak útját, aki még csak most lépett rá a keskeny útra.
Az igazság ismerete nemcsak elménk, gondolkodásunk teljes egészét formálja át, hanem cselekedeteinket is. Krisztus elfogadásával nem a Bibliát kell kívülről tudnunk, nem ez az elsődleges feladatunk. Legfontosabb lépésünk az, hogy valóban élni tudjon ez a kapcsolat Istennel és ezáltal lássák mások is, hogy mit is hiszünk és vallunk. Készek kell lennünk a szegényeket segíteni, a gazdagokat nem irigyelni és a testvérünket és családunkat szeretni, és nem csak karácsony napján, hanem az év bármely szakában. Ezek mellett a mértékletesség, türelmesség és alázat kell, hogy minket jellemezzen, ugyanakkor képtelen vagyok megállni, hogy itt is megjegyezzem azt a fontos dolgot, ami sokszor jellemez minket.
Amikor a fenti sorokat olvastad, lehet, hogy arra gondoltál automatikusan, hogy ezt mind neked kell megtenned. Te vagy az, akinek mértékletességben, alázatban, türelmességben és a lelki gyümölcsök mindegyikében helyt kell állnia. De elmondom neked, hogy lehet, hogy neked kell ezeket majd kimutatni, de aki munkálkodik az nem te vagy. Gondolj csak bele! Te, aki magadat is néha alig tudod kiismerni, pont te fogod irányítani és helyrehozni magadat?
Vagy egy Valaki. És ez a Valaki lejött a Földre, emberré lett, csak azért, hogy közelebb kerüljön Hozzád. Mert annyira szeretett, annyira szerette volna, hogy te is szeresd, hogy ember lett és levetette minden pompáját, amit a Mennyben viselt. És ez a Valaki azt mondta: „Inkább leszek örökké ember veletek, barátaim, minthogy nélkületek pompában úszó Isten.” És ember lett.
Ő a világegyetem mindenek feletti uralkodója. És a te legjobb barátod. Ezek után azt mondom, te aztán tényleg menő vagy, ha a világegyetem uralkodójával barátkozol. És ez a barátod ismeri a világegyetem minden zugát, keresztül-kasul tudja minden molekula lépését, minden sejt mozgását, működését, minden egyenletrendszer megoldását és minden rendszernek az egészét. Ismer téged, nem csak kívülről, hanem belülről is.
Ezek után – biztos vagy abban, hogy te akarod magad helyrehozni?
Egyetlen út van, hogy biztosan befogadd a lelki gyümölcsök ajándékát és lássák az emberek, mit is hiszel – ha Jézus formál át téged, miközben te vakon hiszel benne és követed, szemléled Őt.
Hiszen Ő ennek a rendszernek az éltető ereje, aki fényt hoz a szürke definíciók, bonyolult teológiai értekezések, mondatok közé és csak annyit mond:
„Nem akarsz csatlakozni hozzám a világegyetem trónjára, hogy együtt nézzük a csodálatos égboltot? Adok mellé bónusz örök életet!” – és nevet. És te, aki belebonyolódtál a kacifántos körmondatokba, hirtelen meglátod, hogy az érték az nem azokban van, hanem abban az egyszerű tettben, amit Ő vitt véghez a kereszten.
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én már nagyon ülnék mellette azon a trónon. És beszélgetnék vele, nevetnénk és kérdeznék, Ő meg válaszolna.
Mint két jó barát.
Kristóf
Megjegyzések
Megjegyzés küldése