Jó reggelt (vagy napot, estét, ami tetszik). Ma is felkeltünk. És most mi következik? Lehet, hogy már ébredés után azon járt a fejed, hogy ma mit kell csinálni. Milyen feladatok várnak, esetleg munkába mész. Így a nyár vége felé sokszor gondolunk a szeptemberi változásra. Sok elhatározás, „nem fogom az utolsó napra hagyni a tanulást idén” stb. Próbáljuk meg most egy kicsit a gondolatainkat is felébreszteni és kívülről nézni a helyzetet. Lehet, hogy most éppen a buszon utazva olvasod ezt, lehet, hogy épp a szombati alkalomra készülve. (Ahhoz, hogy a végén legyen eredménye, próbáld meg a kérdésekre a választ legalább 1 mondatban, írásban összefoglalni.) Miért olvasod a gondolatébresztőt? Beszéltél-e már a Jó Istennel? Mikor? Miért?
Az előző héten tanulhattunk arról, hogy mi az ébredés biztosítéka. Ha már nem emlékszel, fusd végig :) Az ébredést, ha értelmezni szeretnénk, többek között így fogalmazhatjuk meg: Többé - kevésbé öntudatlan állapotból öntudatra jut (valaminek a tudatára jut). Nézzünk egy párhuzamot, amit valószínűleg jól át tudunk érezni:
Képzeljünk el egy reggelt. Későn feküdtünk le. Reggel nagyon korán szól az ébresztő, kegyetlenül hangos, úgyhogy felébredünk. Valaki már kinyitotta az ablakot a szobában, ezért kellemes, de hűvös levegő van. Eddig sikerült elképzelni? (Tudom, hogy ez már-már sci-fi…) Az ágy szinte két kézzel kapaszkodik hozzánk, nem ereszt, csábít, hogy maradj még, de már lejárt a „szundi” is, nincs menekvés. Sikerült megtalálni a módját, hogy kikapcsolt a lármát. Felkelsz… bár a talpad zsibbad kicsit a talajtól, tagjaid lassan mozognak, de jól esik felállni. Nyújtózkodsz, és közben elképzeled milyen is volna visszafeküdni... „na most legyek erős, mert indulni kell”. Ha kijutsz a zuhanyig már-már minden rendben van. Szerintem tudjátok tovább is :)
Szerintem tudjátok, ebben a helyzetben egy igazán nyomós indok kell ahhoz, hogy valóban szakítani tudjon az ember az ággyal. Át tudjuk érezni, hogy az odaszánás, a „megmozdulás” nagyon nehéz ilyenkor. Nem meglepetés, pontosan ilyen a lelki ébredés is. Sokszor nagyon nehéz. Elsőként felismerni a helyes módját (lásd múlt hét), kitalálni, hogy mit tegyél. Tudatában kell lennünk annak, hogy amiért ez az egész történik, az a mi érdekünk. Te ma azon szerencsések között vagy, akinek megadott a lehetőség az ébredésre. Miért? Mit gondolsz, ma mi lesz a feladatod? (Ha lehet ezt is írd le!) Rendben, tudjuk, hogy miért lett beállítva az ébresztő. Mielőtt végleg elkeserednénk, vegyük észre a kedvenc bögrénkbe odakészített teát. Ilyen a Jó Isten segítsége. Ott van tőlünk karnyújtásnyira, ami segít túllendülni az első lépésen. Urunk naponta hív így. Nem villog a bögre, nem hangoskodik, csak csendben, gonddal oda van készítve nekünk és arra vár, hogy érte nyúlj. Ez még nem ment meg az álmosságtól, de tudod, ha most kiöntöd és visszafekszel, akkor már nem fogod jól érezni magad az ágyban. Tudtok arra példákat mondani, hogy milyen „aprónak” tűnő segítséggel szokta segíteni a Jó Isten az életed, amikor nehéz elindulni? Olyat mondj, ami nem megoldja, csak segít. Amit nehéz esetleg észrevenni, elfogadni, mert „forró a bögre”…
Az ébredés nem egy pillanat, hanem egy folyamat. Ahogy ezt Urunk is ezt szeretné, hogy el tudjunk indulni ezen az úton. Az ébredés nem egy apróság, bár nem is a Skynet :) Nagy, sok, esetleg nehéz változtatásra való késztetés. Öntudatra kell ébredj, hogy amiben eddig voltál, azt meg kell változtatni. Szükséged van a Reformációra. Az ébredés pillanata után pont ezt a tudatot kell valahogy feldolgoznunk. Nem vagyunk túl a nehezén. Meg van a diagnózis. Tudjuk mit kell tennünk. Ledobni a takarót és megtenni az első lépéseket. Ekkor még rajtunk van az álom nyoma. Emlékszünk, hogy milyen volt „csak feküdni”. Tudjátok, amikor a Jóisten elhív minket, ez egy teljesen természetes érzés. A lelkünk sajnos sokszor lázad a jó ellen. Nem akarja elfogadni. Megjelenik (útban a fürdő felé) a kétely. Van még talán idő visszafeküdni… Nem is miattam kell felkelni… Ez pontosan az, amivel szembe kell néznünk az ébredés után. Nem olyan kísértésekkel lesz dolgotok, ami elétek áll és felszólít arra, hogy feküdj vissza. Nem! Ott lesz egy kanapé. Mindegy mi, de finoman csábítani fog. Tudjátok mindannyian, hogy az igazi hazugság az, ami egy kevés hazugsággal megfűszerezett igazság. Mindent elkövet Sátán, hogy elbizonytalanítson abban, hogy miért van erre szükséged.
De ne felejtsd el. Az igazi ébredésen már túl vagyunk. Nem kell túlgondolni ezt. Fent vagyunk, ébren, mert feladatunk van. Gondolkoztál már azon, hogy ma mire hívott el a Jó Isten? Ma miért mentél gyülekezetbe? Mondj egy okot! Most ne hatalmas sablonokat mondjatok/gondoljatok. A buszon odaléptél felvenni a leesett dolgot? Rámosolyogtál a veled szemben állóra? Tudjátok, ha már túl vagyunk az ébredés pillanatán, akkor a Szentlélek hatalmas erővel tudja áthatni az életed. Ez az, amikor elkezded szürcsölni a teád. Finom, édes, és jókedved van tőle. A Jóisten ebben a helyzetben nem csak szabad akaratot adott nekünk ezekben a helyzetekben is, hanem bizalmat is: „Örülök, hogy mindenképpen bízhatom bennetek” (2Kor 7:16) Tudja a Teremtőnk, hogy mire küld el, miért hívott ki, miért ébresztett fel minket, és bízik benned.
Ez az út nem lesz rövid. Mire eljutsz odáig, hogy indulásra készen vagy még sok van hátra. Isten először dolgozik érted. Elhív abból ahol vagy, mert szeretne Ő feladatot adni neked. Ez az Ébredés. Utána dolgozik benned, hogy alkalmassá tegyen rá. Ez a Reformáció. És ha ez megtörtént, akkor Ő dolgozhat általad.
A reformáció szó hallatán mindig eszünkbe jut Luther. Persze láttuk a filmet is :) Ha nem, akkor javaslom. Fontos azonban tudnunk, hogy a reformációval Luther nem új egyházat akart létrehozni. Ne azzal töltsük mi sem az ébredés utáni perceket, hogy mindent felborítunk, azt is ami jó. Meg tudjuk fogalmazni a saját pontjainkat? Mi az amit szeretnénk reformálni? Ne csak a tökéletes dolgokat mondjatok. Mondjatok olyat, ami egy mozdulat, amit másképp kéne. Egyszerű hétköznapi dolgokat. Szedjétek össze a Ti 97 pontotokat.
Az a feladatunk, hogy amit csak szokásból csinálunk, azt Re-Formáljuk, és legyen élet szaga. Éppen ezért, ha írtad az eddigi válaszokat, most olvasd újra. Majd gondolatban add oda Jó Atyánknak. Nekem nem mindegyik olyan, ami nem megszokás. Elolvastam a gondolatébresztőt… mert unatkoztam a buszon. Ma nem is fogalalkoztam vele, hogy mit vár(t) el tőlem a Barátom, a Teremtőm. Ja… mert már nem volt időm meginni a teát…
Ne aggódj! A múlt negyed évben nem csak „lelki gyomrosokat” kaptunk a kisprófétáktól, hanem ígéreteket is: „Azt üzeni az Örökkévaló: „Mindig is szerettelek titeket…” (Mal 1:2-3 EFO) Tudja, hogy nehéz út vár ránk. De mutatja az utat, mert közeledik az alagút vége…
Kis tesótok Nagy Tomi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése