Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés…
Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt.
Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták).
Azért ebbe bele lehet fásulni, nem?
A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt.
Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza is jön, akkor sem most. Majd. Egyszer.
De képzeld magad a menyasszony helyébe! Neki öt perc is hosszúnak tűnik, amit várakozással tölt, de nehezen tudom elképzelni, hogy elaludna. És tudod miért? Mert érte jön a vőlegény. A vőlegény, aki a szerelme, a legjobb barátja, akivel olyan a kapcsolata, mint senki mással. És miután megérkezett, soha többé nem kell elváljanak egymástól!
Te menyasszony vagy koszorúslány vagy? Milyen a kapcsolatod Jézussal? Ő megígérte, hogy eljön. Talán nem holnap. Talán nem is a jövőhéten vagy jövőre. De hátha!
Úgy várod, mint a menyasszony?
Kattints IDE, és töltsd le egyben a tanulmányokat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése