Ugrás a fő tartalomra

2015/2/6 - Nők Jézus szolgálatában

„Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok.” (Galata 3:26-28 - EFO)
Tudtad, hogy Lukács evangéliumát időnként a nők evangéliumának is szokták nevezni? ennek az az oka, hogy a többi evangéliumnál sokkal inkább hangsúlyozza, hogyan gondoskodott Jézus az asszonyok szükségleteiről, illetve milyen részt vállaltak nők a Megváltó szolgálatában.

Nézzünk végig néhány ilyen történetet! Mire tanít meg minket ezeknek a nőknek a viselkedése?
  1. A nagy igazságok csodálatára – az evangélium első fejezetében olyan részletességgel látjuk Mária hozzáállását gyermeke születéséhez, ahogy sehol máshol (Lukács 1:26-56), kicsit később pedig egy öreg prófétanő öröméről olvashatunk (Lukács 2:36-38)
  2. Alázatos és hálás hitre – Jézus vendégségben van, ahol egy csomó befolyásos és fontos ember veszi körül. Egyszerre megjelenik egy prostituált. Szerinted mekkora bátorság (vagy inkább hála és szeretet) kell egy ilyen belépőhöz? (Lukács 7:36-50)
  3. Szolgáló tanítványságra – Jézusnak több női követője is volt, akik a férfiakkal együtt mindenhová követték őt – és saját vagyonukból támogatták. (Lukács 8:1-3)
  4. Munka elé sorolt hitre – te félre tudod tenni a munkád – bármilyen fontosnak is tűnik –, hogy Jézussal töltsd az időd? (Lukács 10:38-42)
  5. Kitartó imára – senki nem tud olyan kitartó lenni, mint egy nő. Ez elsőre viccesnek tűnik, de ha az anyák gyermekeikért szóló imáira gondolunk, inkább hősies küzdelem. (Lukács 18:1-8)
  6. Nagylelkű adakozásra – talán nem véletlen, hogy a karitatív munkát többnyire nők végzik. Mi mennyit áldozunk abból, amink van mások javára, és Isten művének épülésére? (Lukács 21:1-4)

Keress még olyan történeteket a Bibliában, ahol nők a főszereplők, és gondold végig, mit tanulhatnál tőlük!
Valószínűleg tudod, hogy Jézus idejében a nőket nem sokra értékelték. Egyes zsidó férfiak abban az időben hálát adtak azért, hogy őket nem rabszolgának, pogánynak vagy nőnek teremtette az Alkotó. A görög és római társadalmakban még rosszabb bánásmódban részesültek a nők. A római kultúra gyakorlatilag korlátlan erkölcstelenséget engedett meg velük szemben. És ekkor jön Jézus, akinek a szemében a nők ugyanúgy Isten gyermekei, és ugyanolyan értékesek, mint a férfiak. Abban a társadalomban, amelyben nem mindig ismerték el a nők méltóságát, Jézus olyan státuszt biztosított nekik, ami Isten teremtési tervében megillette őket: ők is Isten gyermekei, Ábrahám leányai és egyenrangúak a férfiakkal az evangélium által fémjelzett új korszakban.
Ugyanakkor a férfiak és nők nem egyformák. Tudjuk, hogy a nők például – általában – jobban tudnak egyszerre több dologra figyelni, egymástól látszólag távoli dolgokat összekötni, miközben a férfiak – általában – sokkal következetesebben tudnak egy adott dologra koncentrálni, vagy akár tájékozódni a térben... Hogyan ismerhetjük el a férfiak és nők egyenrangúságát Isten előtt, miközben tisztán látjuk a két nem közti különbségeket? Hogyan nyilvánulhat meg ez a különbözőség a gyülekezeti szolgálatokban?
„Az Úr ugyanúgy bíz munkát nőkre, mint férfiakra. Ebben a válságos helyzetben ők is kivehetik részüket Isten művében, és munkálkodni fog általuk. Ha szívüket betölti a kötelességtudat és a Szentlélek befolyása alatt munkálkodnak, akkor meglesz a szükséges önuralmuk és nyugalmuk a munkához. Az Úr jelenlétének fényét fogja az önfeláldozó nőkre árasztani, és a férfiak erejét felülmúló erőt kapnak. A családokban olyan munkát tudnak végezni, amit a férfiak nem, ami a lelki életet befolyásolja. Közel tudnak kerülni olyanoknak a lelkéhez, akiket a férfiak nem közelíthetnek meg. Nagy szükség van a munkájukra!” (Ellen G. White: Evangelism. [Evangelizálás.] 464-465. o.)
És végül:
Bár A Király leányai vagyunk, időnként megfeledkezünk róla, milyen értékesek vagyunk. Éppen ezért egy videó, hogy emlékeztessen minden lányt arra, hogy ki is ő, és mennyit ér valójában. 
Bogi 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...