2015/3/6 - Eszter és Márdokeus

MIÉRT PONT ÉN? 

Miért nem élhetem a magam nyugodt életét?Miért kell másokért is nekem felelnem?Ha más is megtehetné, miért pont nekem kell?Miért pont én?

„Ne gondold, hogy csak azért, mert a palotában élsz, megmenekülhetsz a haláltól, amikor az összes zsidót megölik! Ha most hallgatsz, a zsidók számára majd máshonnan támad szabadulás és menekülés — te azonban el fogsz pusztulni, apád családjával együtt. De gondold csak meg, talán éppen azért lett belőled királyné, hogy ebben a veszedelmes időben helytállj!” (Eszter 4:13-14, EFO) 

Volt már, hogy ilyenek fordultak meg a fejedben? Amikor azt érzed, hogy nem élheted a magad életét, mert a „magasabb rendű” érdekek (a szüleid, tanáraid, főnököd, vagy épp Isten akarata) ezt nem teszi lehetővé. Mikor elképzeled, hogy hová mész egyetemre, kivel jössz össze, kivel barátkozol, kivel házasodsz össze, mikor mész szabira, hol fogsz lakni, mikor végzed el és melyik iskolát...

Azt hiszem Eszter is valahogy így érezhette magát. Persze, biztos megvan annak a szépsége, hogy a király első számú felesége valaki, de ne felejtsük el, hogy ez mind nem az ő választása volt. Az meg végképp biztos, hogy nem missziós szándékkal ment a királyi palotába (olvasd el a 2. fejezetet, hogy hogyan lett Eszterből királyné!). Biztos vagyok benne, hogy meg sem fordult a fejében, hogy az ő közbenjárása menti majd meg a zsidó népet attól, hogy kiirtsák őket. Sőt! Eszternek (Márdokeus tanácsára) titkolnia kellett még férje előtt is a származását és hitét! Kerültél már olyan helyzetbe, amikor úgy ítélted meg, jobb ha nem mondasz túl sokat a hitedről? Sorolj fel néhányat az indokaid közül! A misszionáriusok és a missziómunkában résztvevők időnként nem mondják meg nyíltan, kik is ők és miért dolgoznak. Milyen nyomós okkal tehetik ezt (ha van ilyen)? Ha arra érzünk késztetést, hogy ne valljunk színt azonnal, hogyan tehetjük ezt meg mindenféle tisztességtelenség és megtévesztés nélkül?

Ókori zsidók, valamint egyes keresztények is vitatták, hogy Eszter könyvének valóban van-e helye az ószövetségi kánonban. Ez az irat hiányzott annak a közösségnek az ószövetségi gyűjteményéből, amely a Holt-tengeri tekercseket készítette, mint ahogy az ókori Törökország meg Szíria területén lévő gyülekezetekéből is. Eszter könyvében nem szerepel Isten neve, miközben a pogány királyra vagy százkilencven utalást találunk. Nem hallunk a könyvben imáról, áldozatról, templomról, sem istentiszteletről, csak böjtölésről esik szó. Végül pedig meg sem említi a szövetség lényeges elemeit, a megbocsátást és a könyörületet. Mégis az Úr jónak látta bevenni Eszter könyvét a kánonba. Miért? Milyen komoly tanulságot találunk ebben a könyvben Isten munkájával kapcsolatban?

A zsidó népnek volt egy nagyon komoly hiányossága. Ők voltak a kiválasztottak, és annyira saját magukra koncentráltak, hogy nem vették észre, mi is a feladatuk. Isten soha nem csak őket akarta megmenteni. A zsidók nem a kiválasztottságra lettek kiválasztva, hanem Isten üzenetének hirdetésére. Van olyan, hogy Isten kiadja nekünk a munkát. Nem ő szólal meg, nem angyalokat küld, nem csodákat tesz, hanem rajtunk keresztül dolgozik. Gondolj bele, hogy ez mekkora kockázat részéről! Én tudom magamról, hogy nagyon nehezen adok ki munkát másnak, mert abban bízom meg, amit én megcsinálok, más biztos nem tudja olyan jól és alaposan, mindenre odafigyelve elvégezni azt. Isten is mondhatná ezt, de valamiért nem teszi.

„Az átruházás mindig kockázattal jár, s erre minden munkaadó hamar rájön. Amikor átadunk egy munkát, kiengedjük a kezünkből. És amikor mintha Isten kérne általunk (Pál kifejezése), óriási kockázatot vállal: annak a kockázatát, hogy nagyon rosszul fogjuk képviselni. Rabszolgaság, keresztes hadjáratok, a zsidók elleni pogromok, gyarmatosítás, háborúk, a Ku Klux Klán - mindezek a mozgalmak azt állították magukról, hogy Krisztus szentesítette ügyüket. Az a világ, amelyet Isten szeretni akar, az a világ, amely tetszik neki, talán sohasem látja meg Őt; könnyen utunkat állhatja saját arcunk.” (Philip Yancey: Csalódás Istenben)

Ha ekkora a kockázat, mégis mi indokolhatja azt, hogy Isten mégis átruház ránk ilyen komoly munkát? Nem az lenne a cél, hogy minél többen hozzá forduljanak?

Nézd végig Eszter és Márdokeus életét! Isten rájuk bízott egy nagyon fontos feladatot: nem csak azt, hogy mentsék meg a zsidók életét (hiszen Márdokeus volt az oka annak, hogy Hámán elhatározta a zsidók kiirtását!), hanem azt is, hogy mutassák be az egész Perzsa Birodalom számára, hogy milyen Istenük van a zsidóknak. A történet vége felé van egy nagyon érdekes mondat:

„A birodalom egyéb népei közül pedig sokan csatlakoztak a zsidókhoz és vallásukhoz, mert tisztelték őket, és féltek tőlük.” (Eszter 8:17b, EFO)

Mit gondolsz, miért történt így? Mi volt az ok? Miért tisztelték őket és miért féltek tőlük vajon?

Eszter és Márdokeus elvégezte a maga feladatát. Biztosan lett volna, aki jobban, gyorsabban vagy másképp csinálta volna, sőt, Isten úgy is üzenhetett volna a királynak, mint Dániel idejében, de ő valamiért szereti, ha az emberekkel együtt tud dolgozni. És Isten nem azokat választja ki, akik a legszebbek, legokosabbak, legműveltebbek, leg...

Isten VELED szeretne együtt dolgozni.

Készen vagy rá?

Bogi