KI KERES KIT?
Vannak dolgok, amik olyan könnyen berögződnek az ember agyába. Szinte alig lehet kiszedni őket onnan. Egy önjelölt érdekesség kutató vállalta, hogy megépít egy olyan biciklit, aminek a kormánya fordítva működik. Ha jobbra tekered a kormányt, akkor a kerék balra fordul és a bicikli balra megy. Meg is építette. Meglepetésére egyáltalán nem tudta használni. Az addigi berögződésen csak hosszú évek munkája tudott csak segíteni – szó szerint több évnyi erős, mindennapos gyakorlás. Eleinte fél méter után elesett. Amint érezte, hogy dől valamelyik irányba, azonnal az agya küldte a jelet, hogy rántsa az ellenkező irányba a kormányt és korrigáljon, azonban az agyba berögződött információ hamis volt, mert amerre az agya mondta, hogy rántsa a kormányt, az egy sima biciklin jól is működött volna, itt viszont még jobban az elesés felé döntötte a biciklit. Öt évnyi gyakorlás után sikerült elmondja magáról, hogy végre tud fordított-biciklizni. Ilyen nehéz egy berögződést megváltoztatni.
Ha hiszed ha nem, emberként a te agyad ugyan így működik. Megtanulsz valamit, és évek hosszú munkája, hogy azt a felülírd.
Van egy még rosszabb hír. Az emberben van egy borzasztó berögződés körülbelül születése óta, és a környezetünk állandóan erősíti ezt a képet. Ezt a képet úgy hívják, hogy „Az ember keresi Istent” vagy „Az Istent kereső ember”. Talán elsőre nem is tűnik olyan borzasztónak. Ha keresztény vagy, akkor sokszor hallhattál már olyan tapasztalatokat, amiben valaki elmeséli, hogy milyen borzasztó élete volt, milyen dolgok történtek vele, de aztán történt valami, megtalálta, amire a szíve vágyott, megtalálta Istent. Hagy kérdezzek egy furcsát! Valóban így megy ez?
„Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent” (Róma 3:10-11).
Hogy mit is akar ez jelenteni? Egyszerű, és mindjárt rájövünk, hogy bár először milyen rossznak tűnik, de valójában nagyszerű dologra találtunk! Figyelj!
Emberként – legyünk őszinték – önzőek vagyunk. Csalárdabb a szív mindennél. Minden fej beteg és minden szív erőtlen, azt írja az Ige. Ez konkrétan azt jelenti, hogy minden ember önző, magának él. Sokan vannak minden féle felekezetekben, akik állítják, Istent keresik, de valójában önmaguknak szeretnének jót, szóval önmagukat keresik csak egy sokkal bonyolultabb és cselesebb módon. Csak egy valami képes ezt megváltoztatni. Ez a valami pedig az, hogy szembenézünk a valósággal. A valóság az, hogy nem mi keressük Istent. Mi nem vagyunk többre képesek, minthogy magunkat keressük: a magunk javát, a magunk nagyságát. De van egy csodálatos hírem, ami nekem megdobbantja a szívem: bár mi nem keressük Istent, de Isten keresi az embert. Ő ragaszkodik hozzád, és makacsul keres téged. Von, csalogat, csábít. Minden szeretetét latba veti.
Mikor mi hűtlenek vagyunk, hátat fordítunk, kételkedünk, elhagyjuk, más gazdát választunk, Ő egyre csak fut utánunk, bármilyen messze legyünk is. Ő az, aki keres, Ő a Pásztor. Érdekes lenne az elveszett Pásztorról szóló történet, az elveszett bárány helyett, nem? Mégis valahogy olyan sokszor képesek vagyunk úgy hozzáállni a kereszténységhez, Istenhez, hogy mi vagyunk, akik Őt keressük, és hát elég nehéz megtalálni… A helyzet viszont sokkal csodálatosabb mint azt általában gondolnánk. Isten nem bújócskázik, nem rejtőzködik, hanem a mindennapjaink sötétjében és szürkeségében keres.
Ez az evangélium. Isten maga elhagyta az otthonát, elhagyta a trónját, a dicsőségét, a mindentudóságát, a mindenhatóságát, a mindenhol jelenvalóságát, eltakarta, félretette ezeket a dolgokat, mint mindez – az, hogy imádták, az hogy dicsőséget kapott, az, hogy magas posztot töltött be – nem ért neki semmit, ha Te nem vagy biztonságban, a szerető karjai között. Így hát emberi testet öltött az istenségére, hogy megmutassa magát – nem az erő és a hatalom szintjén, hogy féljünk, hanem a szív szintjén. Akarod tudni mi az evangélium? Akarod tudni, hogy mi dobban minden egyes pillanatban a Mindenható szívében?
Ennyi: Isten, aki keresi az embert
Sok történet bizonyítja ennek a képnek a valósságát. Istennek, amikor itt járt a földön mindegy volt, hogy az akkori kor adventistájához beszél-e vagy sem. Mindenkit ugyanazzal az erőteljes szeretettel szeretett, és meglepő módon, ugyan úgy keresett is. Ő kapcsolatba került és törődött nem adventistákkal is. Sőt, nem keresztényekkel is. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy Isten keresi az embert. Az embert. Legyen akárki, jöjjön akárhonnan, tett akármit is. Isten szeretetét nem változtathatja meg senki és semmi. Ez a természete.
Lehajolt, hogy felemelje a parázna samáriai asszonyt, aki – csak úgy mint mindenki más – nem találta azt a valamit, ami betölti azt a hatalmas szeretetéhséget a szívében. Jézus több hagyományt is áthágott, hogy ezt megtehesse. De Istent nem érdeklik a hagyományok. Őt az ember érdekli. Nem érdekli az sem, hogy milyen mélyre kell hajoljon, hogy valakit elérhessen és felemelhessen. Őt az ember érdekli. Mégis milyen messze volt hajlandó az univerzum Parancsnoka hajolni, amikor puszta, poros emberi vándorként, szomjazva és éhezve pihent meg egy kútnál, és a saját vágyainak a kielégítése helyett úgy döntött, hogy valaki másnak a vágyát elégíti ki. Mert a nem adventista, a nem keresztény samáriai asszony is vágyik az után a végtelen szeretet, elfogadás, megbocsátás, szabadság után, ami csak az Isten ismeretében, a kereszt fényében, a Jézussal való kapcsolatban tapasztalható meg, sehol máshol. Jézus jól tudva ezt, nem törődve magával, törődött azzal, akivel senki. Isten törődik avval, akivel senki más nem törődik – ámde magával semmit sem törődik. Ő a szeretet mindenki számára. A mások javát kereső szeretet. Kerüljön Neki bármibe.
„Igazán mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen nagy hitet senkiben. Bizony, sokan eljönnek majd az egész világról, kelettől nyugatig a nemzetek közül, és asztalhoz ülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt Isten Királyságában. Akik pedig arra születtek, hogy a Királyság örökösei legyenek, azokat kidobják a külső sötétségbe, ahol fájdalmukban sírnak majd és a fogukat csikorgatják.” (Máté 8:10b-12, EFO).
Sokan lesznek a Mennyben, akikre mi nem is gondolnánk, hogy valaha is volt esélyük. De a Biblia Istene a Föld bolygó minden egyes emberéért aggódik, a föld minden egyes emberével törődik, és mindegyikőjükre végtelenül vágyik. Mindenki a gyermeke. Mindenkivel úgy foglalkozik, mintha más nem is létezne a földön. Az ateistával, a muzulmánnal, a buddhistával, a fogyatékossal, sőt a sátánistával is. Nem néztél még egyetlen emberre sem, amikor mentél az utcán, akiért ne lenne oda a Menny Királya. Ő hívja és szólítja az összes szívet. Ez a szeretet közel sem holmi megállítható, megszüntethető szeretet. Ez a szeretet ragaszkodik mindvégig. Ő magának követel. Sóvárog a bűnös után. Valóban a bűnösök Barátja.
Jézusban ezt láttuk megtestesülni, amikor lehajolt olyanokhoz, akikre épeszű ember azt mondta volna, hogy reménytelen, és a halál és a pokol foglya. A gadarai megszállottat azt írja az Ige, hogy több ezer gonosz angyal tartotta hatalmában. Ha valaki mélyen volt, akkor ő mélyen volt. De Isten minél mélyebben vagy annál mélyebbre hajol, hogy elérjen. Jézusnak a szeretete nem szűnt meg, nem áll meg, sőt még csak meg sem ingott akkor, amikor rárontott ez az ember, hogy megölje. Valójában nem tudsz olyan mélyre süllyedni, hogy Isten szeretete egy pillanatra is megváltozzon irántad. De ez a szeretet elég erős volt ahhoz – és ma is elég erős –, hogy felemelje azt is, aki a legalacsonyabbra süllyedt. Mi Istennek több ezer gonosz angyal, ha itt valaki olyanról van szó, aki az Ő szerelme. Micsoda harcos áll mellettünk, aki átlát az évek alatt ránk rakódott vétken, szégyenen, bűntudaton, önvádon, és azt mondja, hogy „Íme, nekem ez az ember kell. Ő az én kincsem. Ő az, akit én jobban szeretek mindennél, és akinek a javát kerestem, keresem, és keresni fogom mindig, kerüljön akár az életembe. Ő az enyém! És én az övé.”
A Jó Pásztor, aki kereste a zsidókat, valamint kereste a pogányokat, az elbukottakat is, Ő keres téged is, kedves Olvasó. A Jó Pásztornak sok minden nem számít, ami nekünk sokszor igen. Származás, kultúra, hierarchia, hiedelem, hagyomány, előélet, múlt. A Jó Pásztornak az ember számít, mert mindenkit olyan szeretettel szeret, ami páratlan és végtelen.
Igaz ez rád, kedves Olvasó, és igaz ez mindenkire, akivel eddig találkoztál. Olyan szeretettel vagy szeretve, ami felülmúl mindent, és ami változhatatlan. Szeretnélek arra hívni, hogy koncentrálj arra az egy gyógymódra, ami képes kigyógyítani abból a látásmódból, hogy „Az ember keresi Istent”. Nézz Jézusra és ismerd meg Őt. Tanulmányozd a Menny Királyának áldozatát, amit minden emberért és minden ember helyett meghozott. Tanulmányozd azt az elsöprő szeretetet, ami egyedül képes minket az önzőségünkből, én-szolgálásunkból megváltoztatni és arra serkenteni, hogy csatlakozzunk Hozzá a nagy vágyában, hogy lelkeket mentsünk a reménytelenségből a Szeretet csodálatos országába, bármibe kerül is.
Vannak dolgok, amik az emberbe mélyen belerögződnek, belegyökereznek. Akár a biciklizés. De szemlélve Isten Fiát, amint érted és minden emberért vérzik a fán, döbbenj rá Te is velem, ma is, és minden nap, hogy szeretve vagy. A Mindenség Királya kevésnek érezte a Mennyet nélküled. Utánad sóvárog nap, mint nap. Keres téged.
Te mit válaszolsz?
Zsombi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése