2016/3/6 - Jézus az emberek között élt

„A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: »Ez az ember a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük!«” (Lukács 15:1-2)

A gyülekezetek rendkívül sok energiát fektetnek abba, hogy felvegyék a kapcsolatot olyan emberekkel, akik még nem tértek meg, és Jézushoz vezessék őket. Előadássorozatok, egészségügyi programok, párkapcsolati tréningek, szeretetszolgálat, gyermektáborok, sportolási lehetőségek... Hosszú listát lehetne írni ezekből. De vajon el tudjuk mondani azt magunkról, hogy az emberek körénk gyűlnek, hogy hallgassák amit mondunk? Hogy el kell menekülnünk előlük, hogy egy kicsit magunk legyünk és feltöltődhessünk (Máté 14:13)?

• Milyen hatékonynak látod a gyülekezeted törekvéseit minél több ember elérésére?
• Mi volt a legjobban sikerült evangelizációs alkalmatok? Mit gondolsz, az miért volt sikeres?

A negyedév első tanulmányában beszéltünk arról, hogy a kereszténység lényege az, hogy Jézussá váljunk valaki számára. Nem az adja egy program sikerét, hogy mennyire kreatív ötlet, hogy mennyire alaposan szerveztük meg vagy a gyülekezet milyen arányban vesz rajta részt. Persze ezek sem elhanyagolhatóak, de ez mind semmit nem ér, ha nem Jézussal dolgozunk, az ő módszerét alkalmazva.

Jézus módszere

„Csak Krisztus módszere vezet igazán eredményre az emberekkel való kapcsolatfelvételben. A megváltó az emberek között mozgott, mint aki a javukat akarja. Együttérzést tanúsított, szolgálatával megadta, amire szükségük volt és elnyerte a bizalmukat. Azután így szólt: »Kövessetek engem«!” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 91. o. – a fordító átdolgozásában)

Nagyon fontos, hogy az embereknek nem csak arra van szükségük, hogy nagy lelki igazságokat nyilatkoztassunk ki nekik. Amíg az emberek problémákkal küzdenek, kríziseket élnek át és bármerre néznek szenvedést látnak, addig nehéz arról beszélni, hogy Isten jó és szereti őket. Nem elég, ha beszélünk róla: be kell mutatnunk Jézust, meg kell mutatnunk, hogy milyen is ő valójában és hogyan tekint az emberekre.

• Olvasd el az öt kenyér és két hal történetét! (Máté 14:13-21)
• Kinek kellett megetetni az embereket?
• Szerinted hogyan befolyásolta a tanítványok hitét, hogy részesei lehettek Jézus csodájának?

Csodákra várunk, de nekünk kéne a csodák megvalósítóinak legyünk. Jézus a tanítványaira bízta, hogy oldják meg a helyzetet, és az ő erőfeszítéseiket (bármilyen nevetségesen kicsinek tűnt is) áldotta meg. Az, hogy minket használ, nekünk is életre szóló tapasztalatot jelent, az istenképűségünket erősíti: nekünk is nagyobb öröm adni, mint kapni.

• Szerinted hogyan tudta befolyásolni a Jézusba vetett hitét annak a több mint 5000 embernek az, hogy vacsorát kaptak?
• Mit gondolsz, a csodák győzik meg az embereket, vagy a törődés?

A csodák csak eszközök voltak Jézus kezében, de önmagukban kevesek lettek volna az emberek meggyőzésére. Jézus azt akarta megmutatni, hogy az Atya mennyire szereti az embereket, hogy nem hagyta őket magukra, hallja őket, törődik velük. Aki csak a cirkuszi mutatványokra volt kíváncsi, az nem hitt ezek után sem Jézusban, de aki a csodák mögé látott, az megláthatta Isten igazi arcát.

„Világiak” vs. Keresztények

Egyszer egy előadó megkérdezte a hallgatóságát, hogy hány olyan barátjuk van, aki nem tartozik az egyházhoz. A terem végében felállt egy férfi, és diadalmasan bejelentette: „Büszkén mondhatom, hogy nekem egy sincs!” Bizonyára jó szándék vezette, ám a szavai sokat elárultak arról, hogy milyen világosság is volt a világban. (SzIsk. 50. o.)

Ahogyan Jézus együtt evett a köztudottan korrupt, tolvaj, házasságtörő emberekkel, többet közülük barátjának is nevezett, nekünk sem szabad lenéznünk és a bűneik alapján megítélnünk őket. A gyülekezetek is tele vannak pletykás, rosszindulatú és hazug emberekkel. Ezek vagyunk mi. Nem biztos, hogy jól jövünk ki egy ilyen összehasonlításból.

„Akik ehhez a világhoz tartoznak, gyűlölték az enyémeket, mert ők nem ebből a világból valók, ahogyan én sem tartozom ehhez a világhoz. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól! Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem.” (János 17:14-16)

„Ne szeressétek ezt a világot, se a világ dolgait! Aki ezt a világot szereti, az nem szereti az Atya-Istent. Ezek azok a dolgok, amelyek a világban vannak: a régi emberi természet vágyai, a szem kívánságai és az élet kérkedése. Mindezek nem az Atya-Istentől, hanem a világból származnak. Ez a mostani világ azonban elmúlik, és vele együtt az is, amit a hitetlenek kívánnak. Aki ellenben Isten akaratát viszi véghez, az örökké él.” (1János 2:15-17)

• Ismerve Jézus szolgálatát, hogyan tudjuk értelmezni ezeket a szövegrészeket?
• Emberek vagy világnézet közti ellentétre utal a kölcsönös ellenérzés a két tábor között?

Jézus azt tanította, hogy szeressük minden embertársunkat, és erre mutatott példát is nekünk. Ugyanakkor sosem bátorított minket arra, hogy részesei legyünk az ő bűneiknek. Ellen White nagyon jól összefoglalja ennek az ellentmondó kapcsolatnak a lényegét:

„El kell-e talán zárkózniuk a hitvalló keresztényeknek a hitetlenekkel való kapcsolattól és beszélgetéstől? – Nem. Noha nem e világból valók, együtt kell lenniük velük a világban. Nem szabad azonban osztozniuk útjaikban, nem szabad vonzódniuk életmódjukhoz, és nem szabad kinyitniuk szívüket szokásaik és tevékenységeik előtt. A velük való kapcsolattartás célja, hogy Krisztushoz vonják őket” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 3. köt. 206. o.).

Fontos, hogy őszintén szeressük nem keresztény barátainkat. Az, hogy tudhatják, hogy mellettük állunk, számíthatnak ránk, meggyőzőbb bizonyíték Isten szeretetére, mint bármilyen evangelizációs program. De vajon ha legközelebb rád néz egy barátod, csak téged, vagy Isten képmását fogja látni?

Bogi