Ugrás a fő tartalomra

2016/1/6 - Győzelem a pusztában

Képzeld el életed legnehezebb napját:

A munkahelyeden a főnököd még több feladatot rótt rád, szinte beletörődve indulsz haza, tudva, hogy ezen a hétvégén is dolgozni fogsz. Szívesen felhívnál valakit, de természetesen a telefonod is most merült le. Ekkor az autód a semmi közepén lerobban – azt az út szélére kormányzod–, és te kétségbeesve gondolsz rá, hogy az utolsó szendvicsed is elfogyott és hosszú-hosszú kilométerekre van a legközelebbi település. Órák telnek el így, és bármennyire is igyekszel, a szokásos optimizmusod kezd cserbenhagyni. Az éjszakát el-elbóbiskolva átaludtad, remélve, hogy csak jár erre valaki és segíteni fog.
Nemsokára valóban előbukkan egy autó, majd szép lassan félrehúzódik, és megáll. Kipattansz az ülésről és máris szaladsz, de hirtelen a földbe gyökeredzik a lábad: legnagyobb ellenséged az, és egészen biztos vagy benne, hogy ez nem jelenthet jót…

Nagyjából két évezreddel korábban – mobiltelefonok, autók nélkül – volt valaki, aki negyven hosszú nap után kapott látogatást attól a személytől, aki mindennél jobban gyűlölte őt.
„Ezután a Szentlélek a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán. Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett.” (Máté 4:1-2 -EFO)
Beszélgetésük (Máté 4:3-10) elején még úgy tűnik, hogy „jót” akar a kísértő: megoldást az éhezésre („Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.”). Egy azonban bizonyos: Isten angyala nem kételkedett volna Jézus istenségében…
  • Te felismered, ha nem Istentől jön a „segítség”? Vannak elveid, amikhez a legnagyobb nehézségekben is ragaszkodsz?
A második sátáni kérdés már nem köntörfalazott: „Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat (a templom tetejéről); mert meg van írva: az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”
  • Felhasználták már valaha ellened a Bibliát? Felkészült vagy az ilyen helyzetekre?
Végül Sátán megmutatta Jézusnak az akkori világ minden országát és dicsőségét, majd „ezt mondta neki: mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem.”
  • Te engeded, hogy Sátán becsapjon, zsaroljon?
Figyeld meg a történet végét: Jézus nem hagyta, hogy a bűn a közelében maradjon, ráparancsolt Sátánra, hogy menjen el. Ha ezt nem is tudod megtenni, de Te magad elmehetsz a bűn közeléből…

Kriszti

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...