Ugrás a fő tartalomra

2015/3 - Misszionáriusok

Vannak ismerőseim, akik meghallva azt a szót, hogy „misszió”, tényleg szívesen ott hagynák az illetőt, aki a szájára vette ezt a szót. Társul ehhez a kifejezéshez egy bizonyos értelmezés, amit érdekes módon, én sem nagyon szeretek. Szóval, kedves Olvasó, ha te is éreztél már valaha így, akkor valamilyen szinten megértelek. Vannak közösségek, ahol sajnos nagyon kellemetlen használat társult ehhez a szóhoz. A szó mögé olyan módszereket és ideológiákat társítottak, amik például emberek kényszerítését és „erőszakos” megközelítését tartalmazták. Érdemes megjegyezni, hogy Isten sem kényszert sem erőszakot nem alkalmaz. Ezek nem tartoznak az uralkodási módszereihez. Valaki más alkalmazza ezeket, szóval ha a misszió mögött ilyen indítékokkal találkozunk, akkor biztos, hogy nem Isten missziójáról, vágyáról van szó, szóval valószínűleg egy helytelen alkalmazását hallottuk a szónak. Vannak ilyen szavak, amiknek a jelentése szinte emberenként változik.

A téma megvizsgálásához egy idézetet szeretnék mutatni, egy igencsak éles elméjű írónőtől, akitől már sok zseniális gondolat olvasható:
„Világunk minden részéből hallatszik a bűntől lesújtott szívek kiáltása a szeretet Istenének ismerete után… Rajtunk áll – akik elnyertük az ismereteket (…) –, hogy kiáltásukra felelünk-e vagy sem” (Ellen G. White: Boldog otthon).
Mindenkire igaz ez. A barátaidra, a családodra, rád és minden emberre, akivel csak egy pillanatra is összenéztél az utcán, sőt még azokra is igaz ez, akiket soha életedben nem láttál. A világunk minden részéből hallatszik a kiáltás. A világunkban minden egyes szív vágyik valami után.

Ez a valami nem más, mint a szeretet. Bármi van is, biztos lehetsz abban, hogy a legmélyebb vágyad és legnagyobb szükségleted, hogy szeress és szeretve legyél. Ez az a vágy, ami minden ember elméje és személye legmélyén ott nyugszik mozdíthatatlanul, ha bevallják, ha nem. Mindenkinek a legnagyobb, legmélyebb, legerősebb vágya és szükséglete, hogy szeressék és ő viszont szerethessen.

Nem egy ilyen szentimentalista, érzelgős, rózsaszín habcsók, mézesmázos módon. Nem egy gyenge, ingadozó, „nyálas” szeretettel. Hanem azzal szeretettel, amit a Biblia örökkévaló szeretetnek, vagy hűséges szeretetnek hív. Hűséges, bármi legyen is a külső körülmény, bármi legyen is a másik fél állapota. Önfeláldozó (vagy én-feláldozó), és a másik javát és hasznát keresi, bármibe is kerül az „énnek”. Nem én-központú szeretet, hanem más-központú (mindig a másik személy javát keresi). Ez a szeretet teljesen megbízható. Rá lehet támaszkodni, tudva, hogy mindig ott lesz, és sosem fogy el.

A szívünk mélyén mindannyian – vicc nélkül, mindannyian – arra vágyunk, hogy ilyen szeretettel szeressenek, és viszonozni tudjuk valaki felé ezt a szeretetet.

Hogy miért van ez így?
Mert Isten képmására lettünk teremtve, és „Isten a szeretet”. Pszichológiailag, mentálisan, érzelmileg, sőt még biológiailag is szeretetre lettünk teremtve, tervezve egy olyan Isten által, akinek a legfőbb jellemvonása a szeretet. A hatalmas szeretet utáni vágyunkra az egyetlen válasz a szeretet Istene. Az Ő szívében mindazt megtaláljuk, amire szükségünk van. Ha elképzeled a legcsodálatosabb személyt a világon, a legjobb barátot, a legszeretőbb Atyát és a legszerelmesebb házastársat, na akkor Ő az. Ő a tökéletes. A nagy Ő.

Szeretné ha teljes bizonyossággal tudnánk, hogy Benne bízhatunk, mert feltétlen bizalomra méltó, és Rá támaszkodhatunk akármilyen helyzetben vagyunk is (egy pillanatra gondolkozz el, hogy az akármilyen helyzet, az pontosan milyen helyzetekre igaz is pontosan, ha akármilyen.). Sőt, biztosít minket, hogy bármi legyen is a látszat, bármilyen bűntudattal és szégyennel küzdünk is, az Ő csalhatatlan, tántoríthatatlan barátsága a miénk mindörökre, teljes becsületességgel és őszinteséggel. Mindemellett és mindezek felett szeretné, ha átélnénk és éreznénk, hogy Ő nekünk adta az egész életét nyílt és őszinte odaadással, és hűséggel.

Megtapasztalni ezt Vele napról napra; a tapasztalatból szerzett élmények hírét továbbadni másoknak, és ezt az Istenképet továbbadni másoknak, és ezáltal is segíteni őket, hogy ugyan ezt megtapasztalhassák –, mert ha hiszed ha nem, mindenkinek erre van szüksége –, na ez Misszió!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/2/11 - Ruth és Eszter (Június 14.)

  11. Ruth és Eszter (Június 14.) Mint egy fáklya a sötét éjszakában, úgy világít Ruth könyve az Ószövetségben. A Bírák könyve a Biblia egyik morálisan és erkölcsileg legsötétebb fejezeteivel ér véget, melyek tele vannak nemi és fizikai erőszakkal, polgárháborúval. Azokban a fejezetekben a nőket kihasználják, meggyalázzák, akaratuk ellenére elrabolják, mintha nem lennének többek csupán valami használati tárgynál, amivel azt kezd az ember, amit akar. Ezt a poklot követi Ruth könyve, ahol a főszereplő nő szeretete, gondoskodása, megbecsülése a mai napig példaként áll előttünk. Egy történet az összetartozásról, a másik ember iránti elfogadásról, Isten gondviseléséről. Egy család meghozta élete talán addigi legnehezebb döntését, amikor Betlehemből, a kenyér házából (ez a helységnév jelentése) átköltöztek Moáb földjére éhínség miatt (Ruth 1:1-5). Annál a népnél kerestek menedéket, melynek tagjait a parancsolatok kitiltották az Örökkévaló gyülekezetéből egészen a tizedik nemzedékig (lás...