Jártál már úgy, hogy az iskolapadban ülve, csengetés előtt két perccel a homlokodra ütöttél, mert akkor jutott eszedbe az a házi dolgozat, amit egyébként a kedvenc órádra kellett volna elkészíteni? És hogyan érintett az a tény, hogy nem is lett volna túl idő- és munkaigényes dolog lekörmölni azt a két oldalt? Nyilván attól sem érezted jobban magad, hogy nem tegnap adták ki a feladatot, hanem két és fél hete...
Amikor megkaptad a témát, lelkes voltál és egyből azon törted a fejed, hogy melyik lexikont ütöd fel, honnan szeded össze az anyagot, ami alapján elkészíted. Gondolatban már a képeket válogattad, amelyekkel színesebbé teszed majd a prezentációdat. Hazafelé talán még egy írószerboltba is betértél valami különleges papírért, mert azért egy ilyen volumenű esszét mégsem spirálfüzetből kitépett lapon adunk be, ugye?
Aztán hazaértél, a táska berepült a sarokba, te pedig fáradtan elfogyasztottad az ebédet, és meggyőzted magad, hogy pihenésképpen csekkolod a Facebook-ot, aztán persze nekilátsz a teendőidnek.
Most pedig itt ülsz a padban, az elmúlt két és fél hét összes eseménye egy pillanat alatt lepergett a szemed előtt, vádolón eszedbe jutott a sok perc, ami kifolyt a kezeidből – de már hallod a tanár lépteit a folyosóról. Az időt nem lehet visszaforgatni, és lehet, hogy nem kapsz 1-est, de 5-öst sem...
Mi lehetett a gond? Nem volt fontossági sorrended? Vagy volt, csak nem a megfelelő összeállításban? Mindig akadt más teendő? Esetleg csak még öt perc szórakozás?
Tanultál valamit az esetből? Megfogadtad, hogy ezentúl megfontoltabban osztod be az időd és a fontosabb dolgokat kezeled valóban fontosabbként?
Én már megtettem. Párszor... De hajlamos vagyok újra és újra az ellenkezőjét bebizonyítani.
Hadd, osszak meg Veled egy történetet a Bibliából! Az egyik főhőse egy vérbeli motivációs előadó: Haggeus próféta. Izrael népe nemrég tért haza egy fogságból – amelybe egyébként azért került, mert a fontossági sorrendje előzőleg igencsak kaotikussá vált –, és mindenki nekilátott rendbe szedni a saját kis életét, de megfeledkezett Istenről. Kétségbeesetten próbálkoztak visszatérni a régi, jól megszokott kerékvágásba, rakosgatták össze életük szilánkjait, de valahogy valami mégsem „klappolt”. Csak erőlködtek tovább.
Ekkor szólalt meg Haggeus prófétán keresztül Isten:
„Hát annak itt van az ideje, hogy ti kényelmes faburkolatú házaitokban lakjatok, miközben az én házam romokban hever?” (Haggeus 1:4)
Izrael ráébredt, hogy mi áll a reménytelennek tűnő boldogulni igyekvés hátterében: már nem Isten volt szívükben az első helyen... Nem fordultak el tőle látványosan, talán még a Tízparancsolat ellen sem vétettek, csak az elsőt nem vették kellően komolyan: mindig akadt lényegesebb dolog, mint az Ő ügyei. Nem csoda hát, hogy a termény siralmas volt, ételük és italuk fogytán, ruháik foszladoztak róluk, és a legapróbb jel sem utalt arra, hogy okuk lenne az optimizmusra.
Haggeus kertelés nélkül adta tudtukra a Mindenható felszólítását:
„Gondoljátok csak meg, mire jutottatok!” (Haggeus 1:5, 7)
Nem lenne pompás, ha időnként nekünk is diszkréten szólna valaki, hogy „ugyan, kapjunk már az agyunkhoz!”? De amíg magunkhoz sem vagyunk őszinték, addig nem ébredünk rá, hogy segítségre szorulunk, és amíg álarcot viselünk, megfosztjuk magunkat attól, hogy mások figyelmeztethessenek.
Haggeus megtette ezt a szívességet Izraelnek, a király pedig, meg a főpap és a nép egyaránt magába nézett, és rádöbbent, hogy a jelenlegi állapotukon haladéktalanul változtatniuk kell.
A felismerést és elhatározást egy fantasztikus ígéret segítette:
„Ezt üzeni nektek az Örökkévaló: »Én vagyok veletek!«” (Haggeus 1:13)
Kell ennél több? Nos, nem hiszem...
Haggeus átadta az üzenetet, a nép azonnal megmozdult (1:12), a templom felépült (1:14-15, 2:18), a „Happy end”-et, de az egész sikersztorit is elolvashatod Haggeus próféta könyvében (1:1 – 2:19).
Isten Veled van. Ez egy elképesztően jó hír – ugyanakkor nem varázsszó! Az, hogy Isten ül a kormánynál, nem azt jelenti, hogy nem lesznek nehézségeid. De abban biztos lehetsz, hogy kapsz erőt és mennyei segítséget túljutni az akadályokon. Honnan tudhatod ezt?
„Bár az elmúlt években nem hozott jó termést sem a gabona, sem a szőlő, sem a gránátalma, sem az olajfa — de ettől a naptól kezdve bőségesen megáldalak benneteket.” (Haggeus 2:19)
Van olyan időszaka a múltadnak, amire nem vagy büszke? Tudod, amikor a döntéseid nem bizonyultak bölcsnek és a legjobb igyekezeted sem hozta meg a várt sikert. Nem érezted Isten vezetését az életedben. De ez a legkevésbé sem meglepő, tekintve, hogy valószínűleg nem is engedted, hogy vezessen.
Viszont Ő akkor is Veled volt, és arra várt, hogy megadd Neki az Őt megillető helyet. És ha ez megtörténik, kész megáldani Téged, biztonságot ad, és minden más a helyére kerül.
„Én magam tanítalak,
s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell.
Figyelemmel kísérlek,
és tanácsollak, mit tegyél.”
(Zsoltárok 32:8)
A Te életedben mi áll az első helyen?
Sokat olvasol?
Vagy zenét hallgatsz, esetleg zenélsz?
Sportolsz vagy a hobbidnak élsz?
Netán a tanulásba vagy a munkába temetkezel?
Pénzt és egyéb javakat halmozol?
Jótékony társadalmi szerepvállalásokkal tereled el gondolataidat?
Mások elismerését vagy barátságát keresed?
Szerelem?
Vagy átadod a dobogó legfelső fokát Istennek?...
Elmélkedj pár percig, és engedd meg, hogy egy dalt ültessek el a füledben! :)
„Te csak az Istennek országát keresd,
És az Ő nagy igazságát.
Minden egyéb megadatik majd neked.
Halleluja, halleluja.
Halleluja, halleluja,
Halleluja, halleluja.”
Magyi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése