2013/2/11 - Reménységben (Zakariás)

Erre a hétre a feladatunk Zakariás könyvének első négy és 7. fejezetének áttekintése. Ha van rá időd, érdemes elolvasni az egészet, hogy jobban megértsd, de a gondolatébresztőben csak néhány verset ragadunk ki közös megbeszélésre.

Lássuk hát az első fejezetből, mi Zakariás próféta legfontosabb üzenete:

„Mondd meg hát népednek, Zakariás, hogy ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, akkor én is visszatérek hozzátok!” (Zakariás 1:3.)

Hogyan lehet vajon visszatérni Istenhez? Mit jelent ez pontosan? Vajon miért mondja Isten, hogy csak akkor tér vissza hozzánk, ha előtte mi térünk vissza hozzá? Miért köti ilyen feltételhez?

„Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Féltékeny és erős szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont!” (Zakariás 1:14b)

Isten féltékenyen szereti a népét. Féltékenyen szeret téged és engem.

Vajon mit jelent ez a féltékenység? Valami negatív dolog? Voltatok már féltékenyek? Vajon Isten ugyanúgy érezhet, ahogy te amikor féltékeny vagy?

Amikor féltékenyek vagyunk, arra vágyunk, hogy a másik ember hű legyen hozzánk és ne kelljen senkivel osztoznunk az ő szeretetében. Isten is hasonlóan érez, de míg mi, emberek ezt önzésből tesszük, Isten tudja, hogy az a legjobb nekünk, ha Ő áll az első helyen az életünkben. Akkor leszünk boldogok, kiegyensúlyozottak és akkor tud megvédeni minket, ha olyan szoros kapcsolatban vagyunk Vele, mint senki mással ezen a világon.

„Amikor az Örökkévaló, a Seregek Ura a saját dicsőségével elküldött engem, azt mondta, hogy akik népét bántják, azok az ő szeme fényét bántják! Bizony, ezt mondta azokról a nemzetekről, akik az ő népét zsákmányul ejtették és kirabolták!” (Zakariás 2:8.)

Ez a vers nem csak Izrael népére érvényes, hanem rád is. Ha valaki bánt téged, a te jóságos Atyád szeme fényét bántja. Fel tudod fogni, hogy te vagy a Mindenható Isten szeme fénye? Hogy értékes kincs vagy az ő szemében?

Beszélgessetek arról, hogy mi következik ebből. Mi történik például, ha bántanak titeket? Kinek a dolga az igazságszolgáltatás?

„Örülj, Sion leánya, és ujjongva énekelj, mert eljövök hozzád, és népem között fogok lakni! Azon a napon sok más nemzet is hozzám csatlakozik, ők is népemmé lesznek, én pedig közöttetek lakom!” — ezt üzeni nektek az Örökkévaló.” (Zakariás 2:10-11.)

Ez a jövendölés Krisztusra vonatkozik, aki ugyan a zsidó nép közé jött, de nem csak őket váltotta meg. Izrael népének az lett volna a feladata, hogy az örömüzenetet minden más népnek is hirdessék. Ha erről szeretnél még olvasni, ajánlom az Efézusi levél 3. fejezetének első 12 versét.

Isten ma sem csak egy népet szeretne a magáénak tudni, hanem azt szeretné, ha minden ember csatlakozna hozzá. Milyen feladatot ad ezzel nekünk? Hol látod a te szerepedet ebben a tervben? Szeretnél részese lenni? Ha igen, akkor beszéld meg elhatározásodat a gyülekezeted ifivezetőjével vagy lelkészével.
A végére még egy tanulságos történet a hetedik fejezetből. Olvasd el figyelmesen.

„Bétel városának lakói követségbe küldtek Jeruzsálembe néhány embert. Azzal bízták meg őket, hogy imádkozzanak és könyörögjenek az Örökkévaló előtt, és kérdezzék meg az Örökkévaló, a Seregek Ura Templomában szolgáló papokat, meg a prófétákat is, hogy választ kapjanak a kérdésükre, amely így szólt: »Sok éven keresztül, minden év ötödik hónapjában böjtöléssel és gyászolással emlékeztünk meg a Templom lerombolásának évfordulójáról. Folytassuk ezt, vagy abbahagyjuk?« Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem: »Ezt mondd a népnek és a papoknak: Az elmúlt 70 évben valóban böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és a hetedik hónapban. De vajon ezt az én kedvemért tettétek? Amikor pedig esztek-isztok, nem magatoknak esztek és isztok? Hiszen az Örökkévalónak ugyanezt az üzenetét hirdették nektek a régebbi próféták is, amikor Jeruzsálem még virágzó és népes város volt, falvak vették körül, s amikor még a déli és a nyugati dombvidék is megművelt és lakott terület volt.«”

Az Örökkévaló szólt Zakariáshoz: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Minden helyzetben az igazságosságnak megfelelően döntsetek és cselekedjetek! Bánjatok egymással szeretettel és együttérzéssel! Ne éljetek vissza az özvegyek, árvák, idegenek és szegények kiszolgáltatott helyzetével! Egymás ellen még csak ne is tervezzetek semmi rosszat!«” (Zakariás 7:1-10, kivonatosan)

Isten adott bizonyos rendelkezéseket a zsidóknak, mint például az engesztelés napi böjt, de azt nem mondta, hogy ezen kívül még három böjtöt kell tartaniuk. Amikor valaki túlteljesíti a megadott feladatot, strébernek vagy szentfazéknak tartjuk, de abba nem biztos, hogy belegondolunk, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha vallási gyakorlatokkal pótoljuk az Istennel való személyes kapcsolatot. Ráadásul a sok vallásos gyakorlat unalmas is, különösen ha nem szívből végezzük. Nem is csoda, hogy a nép már nem érezte szükségét a sok böjt megtartásának. De miért Istent kérdezték meg erről, ha nem is Ő rendelte el?

Gondolkodtatok már rajta, hogy bizonyos vallási gyakorlatok mit jelentenek? Mik azok a vallási gyakorlatok ma, amik hasonló veszélyt rejtenek magukban? Túlzásba lehet vinni például a Bibliaolvasást vagy az imát, esetleg a gyülekezetbe járást? Vitassátok meg! Amikor Bibliát olvasunk, imádkozunk, gyülekezetbe járunk, kinek a kedvéért tesszük? Szülők, társaság, megszokás? Milyen indítékok lehetnek még?

Az idézett Bibliaszöveg végén Isten tanácsait olvassuk. Elsőre úgy tűnik, mintha egyáltalán nem kapcsolódna az előzményekhez, semmi köze a böjt témájához. De ha kicsit jobban belegondolunk, ebben a pár sorban Isten új alapokra helyezi a vallásos életet. Nem a szertartások, az önsanyargatás, hanem az igazi szeretet alapjára. Azt hiszem, ez egy nagyon jó hír nekünk is! :)

Zsuzsi