Ugrás a fő tartalomra

2013/2/13 - Nehogy elfeledjük! (Malakiás)

„Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (Mal. 3:16, KAR)
Egész negyedévben kaptuk a lelki gyomrosokat a Biblia „kisprófétáitól” akik, mint kiderült, sokkal több helyrerakással szolgálhatnak, mint azt előre gondoltuk. Remélem, legalábbis, hogy Te is így gondolod.
Viszont minden jónak egyszer vége szakad, — mindamellett, hogy tudjuk, hogy ez nem igaz ;) — de mielőtt a sarokba vágnánk ezt az állkoppantóan (tudod, a padlón) nagyszerű tanulmányt, mint kisiskolás a táskát a nyári szünet előtti utolsó tanítási nap délutánján (apropó! :D VAKÁCIÓ!) olvassuk el a könyvet, ami kemény négy fejezetével a két Szövetség közti szakadék szélén bal felé fekszik! Ez a könyv pedig nem más, mint Malakiás próféta könyve.

Malakiás nem sokat tudunk. Azt tudjuk, hogy a neve annyit jelent hogy „Az én követem”. Ezt sem tőle. A könyv arról beszél, hogy Isten szereti a népét, de a nép se hagyhatja el magát: kötelessége, hogy ezt a szeretetet engedelmességével viszonozza. Nincs ez másként, mint a szülő-gyermek kapcsolat! Anyu megtiltotta, hogy a forró láboshoz nyúljak. Szeret akkor is, ha megteszem, csak én vagyok a hülye. Mostmár tudom. Isten ettől a tapasztalattól akarja meg-óvni a népét — aki szokásához híven most is későn figyel fel az intésre.
Ekkor jön a képbe Malakiás, és egyértelműen kezdi a könyvét. Jó követként (küldöttként) átadja Isten üzenetét:
„Azt üzeni az Örökkévaló: „Mindig is szerettelek titeket, Izráel népe!” (Mal 1:2-3, EFO)
Fejezzük be ott, ahol elkezdtük: Isten szeretete változatlan. Nem változott semennyit sem a teremtés óta, és nem változott az elmúlt három hónapban sem! Azt üzeni az örökkévaló, hogy “Mindig is szerettelek titeket.” Izráel népe. Adventista fiatalok. Te. Én.
Innentől kezdve Isten felvázol egy beszélgetést, ami akár meg is történhetett, de abban biztos vagyok, hogy a ma embere igen sokszor hasonló kérdésekkel küzd: Ha szeretsz, miért nem érezzük, miért van ennyi gyász, szenvedés, miért élnek jól a gonoszok is...? Mondd, hogy te még soha nem gondolkoztál ezen!

Isten azt mondja, hogy nézz körül! Be vagyunk szűkülve a jelentéktelen kis földi életünkbe, ami, valljuk be, az intergalaktikus konfliktus (csillagok háborúja kisbetűvel, Nagy Küzdelem nagybetűkkel) szemszögéből vizsgálva csak vihar a biliben, és azt hisszük, vagyunk annyira jó bölcsészek, hogy indukcióval az egész világot megismerhetjük. Legalább is én. Mindenki más azt gondolja, hogy abból, hogy ezt a kis szeletet ismerjük, amit mi földi életnek hívunk, következtetni tudunk a világmindenségre, esetünkben Isten jellemére és cselekedeteire. Na ezt hívják indukciónak. Ismerős problematika, Barátom?

Isten Malakiás könyvében háromféle módon jelenik meg az emberhez való viszonyát tekintve: ő az atya, a mester és a hatalmas király. Egyszerre. Ő az apánk, neki szolgálunk, és ő a világegyetem ura.
Atyaként arra tanácsolja a népét, hogy úgy, ahogy ő se cserélte le a gyermekét (minket), úgy mi se cseréljük le a feleségeinket (őt). Tudom, képzavar, de olvasd el a könyvet, és nyilvánvalóvá válik a dolog. Izráelben házasodtak, váltak, kiszerettek a párjaikból ugyanúgy, ahogy Istenből is. Vagy várj! Ez a 21. századi Magyarország??.... Hmmm...

Tudod, még miben hasonlítanak ezek az Izraeliták miránk?
„Elege van az Örökkévalónak abból, ahogyan beszéltek!
Azt kérdezitek: »Miért?«
Azért, mert azt mondjátok: »Az Örökkévaló szemében a gonosztevő is jó, és az Örökkévaló kedvét leli benne.« Vagy ezt: »Ugyan, hol van az igazságos Isten? — Úgyse tesz ő semmit!«”
(Mal. 2:17, EFO)
Megfordult már a fejedben? Olvasd el Isten válaszát a 3. fejezetben!
Amikor általános iskolások voltunk, minden lánynak volt egy emlékkönyve. Nyilván a fiúknak is, de most nem égetem magamat. De gondoltad volna, hogy Istennek is van emlékkönyve? Azt mondja Malakiás 3:16-ban, hogy „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (KAR) Na ez egy olyan emlékkönyv, amibe szeretnék bekerülni. És van is rá esélyem!

Amikor még kisebb voltam, Apától külön szobát kértem.
Istentől örök életet.
Most már saját szobám van.

Kiki, a Sci-Fi vezető

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024/3/1 - Az evangélium kezdete (július 6)

  1. A z evangélium kezdete Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!” Márk evangéliuma 1:14-15, EFO Mindenki, aki látott már valaha könyvet, tudja, hogy melyek azok a legfontosabb információk, amiket már csupán ránézésből, a könyv borítójáról meg tudunk állapítani. Olyanokra gondolok, mint például a könyv címe, a szerzője, jobb esetben a könyv hátulján egy rövid összefoglalót is találhatunk a témájáról, cselekményéről. Persze mondanom sem kell, hogy az emberiség történelmének nagy részében ezek közül egyik sem volt elvárás – igaz ez a Bibliánkban található 66 könyvre, és köztük a negyedévünk témájára, Márk evangéliumára is. Márk evangéliuma, noha kiemelt szerepe van az evangéliumok sorában, egyiket sem köti az orrunkra – ma nézzük meg, mit tudunk, mit nem, és mit feltételezünk erről a könyvről! Evangélium ...

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2019/3- "Énvelem cselekedtétek meg"

„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO) Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak. Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért n...