Soha nem könnyű dolog az ébredés.Én személy szerint a következő módszert használom:
Tegyük fel, hogy 8:00-kor feltétlen ki kell kelnem az ágyból, és le kell gurítanom valami élénkítőt a torkomon, (egy pohár hideg víz mindennél többet ér) hogy a nap ne essen szét, vagy hogy odaérjek a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontban. Ehhez beállítom az órámat 7:30-ra, hogy még fél órára visszafekhessek, majd 8-kor úgy érezhessem „Na, jól átvertük a rendszert, nyertem fél órát…” Holott nyilván nem erről van szó. Felébredhetnék fél nyolckor is, akkor még egy kis olvasás is beleférne, nem csak a rohanás. De ez van, ezt kell szeretni. Kényszer-ébredek.
Ezzel a hozzáállással soha nem leszek miniszterelnök, de lehet, hogy rendes munkahelyre se vesznek fel. Ahhoz ez kevés.
Nem egyszerűbb a helyzet a gyülekezetekben sem. Képesek vagyunk átaludni az életünket, és napról napra „átverni a rendszert”, nyerni „fél órát”, amit alvással tölthetünk. Nem kell aktivizáljuk magunkat, nem kell ébren lennünk. Nyilván az álmainkban minden egyszerűbb, és passzívabb. Mégsem ez az az állapot, ahol Isten látni akar bennünket.
Bár félálomban is képes vagyok felvenni a telefont, lehet, hogy nap közben nem fogok emlékezni rá, hogy mit üzentek nekem a vonal túlsó végéről.
Az ébredést nem lehet felülről levezényelni. Az ébredéshez szükség van arra, hogy én is akarjam, különben az első adandó alkalommal visszaalszom, és lőttek a napi teendőimnek.
Bár félálomban is képes vagyok hallgatni az istentiszteletet, lehet, hogy a hétköznapokban nem fogok emlékezni rá, hogy mit üzentek nekem a vonal túlsó végéről.
Ebben a negyedévben erről fogunk beszélgetni. No nem a reggeli ébredésről, és nem a szó szoros értelmében vett, ágyból való kitápászkodásról, sokkal inkább arról, hogy hogyan szabaduljunk meg végre, egyszer és mindenkorra attól az állapottól, ami leültet, elkedvtelenít, elérdektelenít Istennel szemben.
Tudod, félálomban is képes vagyok leélni az életemet... de lehet, hogy az örök élethez az kevés.
Tegyük fel, hogy 8:00-kor feltétlen ki kell kelnem az ágyból, és le kell gurítanom valami élénkítőt a torkomon, (egy pohár hideg víz mindennél többet ér) hogy a nap ne essen szét, vagy hogy odaérjek a megbeszélt helyre a megbeszélt időpontban. Ehhez beállítom az órámat 7:30-ra, hogy még fél órára visszafekhessek, majd 8-kor úgy érezhessem „Na, jól átvertük a rendszert, nyertem fél órát…” Holott nyilván nem erről van szó. Felébredhetnék fél nyolckor is, akkor még egy kis olvasás is beleférne, nem csak a rohanás. De ez van, ezt kell szeretni. Kényszer-ébredek.
Ezzel a hozzáállással soha nem leszek miniszterelnök, de lehet, hogy rendes munkahelyre se vesznek fel. Ahhoz ez kevés.
Nem egyszerűbb a helyzet a gyülekezetekben sem. Képesek vagyunk átaludni az életünket, és napról napra „átverni a rendszert”, nyerni „fél órát”, amit alvással tölthetünk. Nem kell aktivizáljuk magunkat, nem kell ébren lennünk. Nyilván az álmainkban minden egyszerűbb, és passzívabb. Mégsem ez az az állapot, ahol Isten látni akar bennünket.
Bár félálomban is képes vagyok felvenni a telefont, lehet, hogy nap közben nem fogok emlékezni rá, hogy mit üzentek nekem a vonal túlsó végéről.
Az ébredést nem lehet felülről levezényelni. Az ébredéshez szükség van arra, hogy én is akarjam, különben az első adandó alkalommal visszaalszom, és lőttek a napi teendőimnek.
Bár félálomban is képes vagyok hallgatni az istentiszteletet, lehet, hogy a hétköznapokban nem fogok emlékezni rá, hogy mit üzentek nekem a vonal túlsó végéről.
Ebben a negyedévben erről fogunk beszélgetni. No nem a reggeli ébredésről, és nem a szó szoros értelmében vett, ágyból való kitápászkodásról, sokkal inkább arról, hogy hogyan szabaduljunk meg végre, egyszer és mindenkorra attól az állapottól, ami leültet, elkedvtelenít, elérdektelenít Istennel szemben.
Tudod, félálomban is képes vagyok leélni az életemet... de lehet, hogy az örök élethez az kevés.
„Az őszinte istenfélelemben való megújulásra van a legnagyobb és legégetőbb szükségünk” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 115. o.)
A Sci-Fi vezető
Megjegyzések
Megjegyzés küldése