2014/1/5 - A betegek tanítvánnyá tétele

Mielőtt mélyebben belevágnánk a témába fel szeretnék tenni egy nagyon fontos kérdést. Kiket értünk „betegek” alatt? Ez egy elég tág fogalom, és mielőtt elkezdetek gondolkozni, hogy hogy tegyetek tanítványokká valakit, aki valamilyen betegséggel él, gondoljátok végig, hogy kik lehetnek ezek az emberek. Vajon az a beteg, akinek egy daganat van a testében? Minden bizonnyal. Ezek az emberek betegek. Vagy az a beteg, aki nem lát? Természetes. Ők is betegek. Vagy azok a betegek, akik influenzásak? Nyilván az ilyen betegség is betegség, viszont én most kicsit az előbbiek felé terelném a fonalat.

Mindannyiunk környezetében él legalább egy olyan ember, aki olyan terhet hordoz magában, amin nem lehet segíteni, vagy legalábbis nagyon nagy kínokkal jár. Mit csináljunk ilyenkor? Mit tudsz mondani egy olyan embernek, aki teljesen kimerült, vagy retteg hogy holnap vajon felébred-e? Ez egy nagyon nehéz kérdés. Őszintén szólva én sem tudom biztosan a választ. Találjuk ki együtt!

„Sokan jöttek hozzá, akik sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más beteget hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította. Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét.” (Mt 15:30-31)

Mit olvastok ebben a történetben? Hallottátok már ezt a történetet, Jézus meggyógyít rengeteg embert akit elé visznek. Mégis szeretném ha kicsit gondolkoznánk rajta! Kezdjük az elején. Miért mennek az emberek Jézushoz? Mi vonzotta oda az embereket? Mit adott Jézus nekik? 

Nem rég beszélgettem egy barátommal, és azon gondolkoztunk, hogy miért nincsenek fantasztikus gyógyítások nálunk? Miért nem történnek olyan csodák, mint Jézus korában? Rá kellett jönnöm egy nagyon nagy titokra! Ne mondjátok el senkinek, de vannak csodák ma is. Olyan csodák is vannak, mint amik Jézus korában történtek. Akkor mégis mi változott? Egyszerű: A hozzáállásunk. Isten ma is tesz csodákat, csak nem vesszük észre őket, vagy ha igen, akkor tudományosan próbáljuk megmagyarázni több-kevesebb sikerrel. Nem hiszed? Itt egy történet. Az enyém... 

Körülbelül tíz éve, nagyon beteg lettem. Az orvosok sem tudták mi lehet a bajom. Körülbelül fél évig ping-pongoztak velem a kórházakban, hol egyik, hol másik szakértőhöz küldve. Nem jöttek rá mi lehet a baj. Pár hónap elteltével annyira súlyos lett a helyzet, hogy azt mondták, muszáj műteni. Felnyitották a hasam, és kivágtak egy daganatot belőlem. Rosszindulatú volt, és elég rossz passzban voltam miatta. Terápia, meg minden következett amit el tudsz képzelni. Ma pedig itt ülök a számítógép előtt, és azon gondolkozom, hogy vajon mennyire fogod megérteni amit írni szeretnék. 

Csodák ma is vannak. Csak legfeljebb elsiklunk felettük. Azt mondjuk, hogy ez nem csoda, ez az orvostudomány fejlettségének köszönhető. Vagy azt mondjuk, hogy az nem is olyan súlyos dolog, azért menekült meg. Lehet, hogy igaz. Mégis azt olvassuk, hogy Jézus korában az emberek kevesebbért is hálát adtak. Csodáknak látták az apróbb dolgokat is. 

Na de még mindig nem tudjuk, hogy hogy beszéljünk azokkal akik betegek. Nem tudunk csodát tenni. Nem tudom hogy te hogy vagy vele, de én nem tudok gyógyítani azzal, hogy valakire rámondok egy varázsigét. Ez nem az én képességem. Akkor mégis mit kéne tennem? Nem vagyok Jézus, aki körül meggyógyulnak az emberek. Mit tegyek? Mit mondjak? 

Voltak szobatársaim a kórházban. Volt egy nálam jóval idősebb srác, akinek súlyosabb volt a betegsége mint nekem. Csak egy hétig voltunk szobatársak, de mi is, és a szüleink is összebarátkoztak. Amikor kikerültem a kórházból, meggyógyultam, a fiú egyik nap odafordult az anyukájához, és azt mondta: "Ha neki sikerült, mert nem adta fel, én is képes vagyok rá!" Azóta bicikli versenyeken vesz részt, és elég jó eredményekkel.

Mit mondhattam ennek a srácnak? Vagy talán még fontosabb, mit mutattam be neki? Miért gondolta azt, hogy nem adhatja fel? Szerintem azért, mert talált egy jó példaképet, aki elvezetheti a céljához. Elvezetheti a gyógyuláshoz. 

Na kicsit közelebb vagyunk a megoldáshoz, de még mindig van egy kis gond. Mi van, ha nem volt olyan betegség, sérülés, vagy probléma az életemben, amit példának tekinthetnek? Mi van akkor, ha nem volt soha olyan súlyú baj, ami felér az övével? Akkor nem lehetek igazi példakép. Tökéletes! Akkor ne is legyél benne példakép! De mutathatsz egy példaképet. A kezedben van egy fegyver, ami tele van töltve egy olyan ember történeteivel, aki sokkal nehezebb dolgokon ment át, mégis mindből felállt. Egy olyan valaki történetével, aki nem csak a saját, de a mások problémáit is a saját vállán cipelte. Egy olyan példakép, aki sosem bukik el. 

Te is tartsd őt példaképnek! Mutasd be másoknak, hogy mennyi erőd lehet ebből, és máris megnyerted a betegeket!

Dádi