„Jézus mindig ilyen jelképes történetek segítségével tanította az embereket, példázatok nélkül nem mondott nekik semmit. Így teljesedett be, amit Isten a prófétán keresztül mondott: »Pél-dázatok és hasonlatok által szólok. Olyan titkokról beszélek, amelyek a világ teremtése óta rejtve voltak.«” (Mt. 13:34-35 EFO)
Szinte biztos vagyok benne, hogy kellett már verset elemezned. Akkor pedig a hasonlat szó jelentésével is tisztában vagy, már csak azért is, mert ez az egyik legkönnyebben felismerhető szókép az iskolában tanultak közül. Ha nagyon egyszerűen szeretnénk megfogalmazni, akkor azt mondhatjuk, hogy a hasonlat két elem összehasonlítása, méghozzá úgy, hogy mindkét elemet, azt is amihez hasonlítunk (képi elem), meg azt is, amit hasonlítunk (tárgyi elem), megnevezzük. Gondolom a példázat is tudod, hogy mit jelent. A példázat (példabeszéd, para-bola) érdekes, tanulságos történet, amely valamilyen – elvont formában nehezebben érthető – erkölcsi, vallásos, társadalmi vagy filozófiai igazságra világít rá, méghozzá általában a hasonlat segítségével.
Az alapigében azt olvassuk, hogy Jézus ilyen példázatok segítségével tanította a köré gyűlő embereket. De nem csak Jézus tesz így a bibliai szereplők közül. Nátán, Ézsaiás, Jeremiás, vagy Ezékiel is használta ezt az eszközt, mikor valamilyen fontos igazságot akart közvetíteni. Miért? Mivel van több információ egy hasonlatban, mint egy egyszerű kijelentésben? Miért lehet különösen jól közvetíteni az igazságot történetbe ágyazva?
A hasonlatot úgy is felfoghatjuk, mint képes magyarázatot. Az ember személyisége többől áll, mint tiszta észből. Az értelmes és logikus működésre programozott robotoktól eltérően az ember képes szeretni, érezni, fájdalmat tapasztalni, sírni, törődni másokkal, nevetni, sőt még a képzelőerejét is használni. Jézus tehát az örök igazságokat olyan keretbe foglalta, amely túl-megy a puszta értelmen, így a hétköznapi történeteken keresztül, a mindennapi nyelvet használva a nehezen leírható fogalmakat is meg tudta értetni követőivel, szimbólumok, metaforák, allegóriák és hasonlatok segítségével.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Tudom, hogy a többeknek okoz nehézséget, hogy vadásszon egy elemzés során, főleg, ha még valami okosat is kell mondani, arról, hogy mit keres az a kép pont ott és pont abban a szövegben. Mégis, ha megnézzük, Isten a mai napig ezeket az eszközöket használja, ha szól hozzánk. Mit gondolsz miért?
Voltál már olyan helyzetben, hogy valakinek el kellett magyaráznod valami, úgy, hogy meg-értse? Mit csináltál? Hogyan próbáltad érthetőbbé tenni számára?
Jézus olyan emberek között élt, akik földművelésből éltek. Ha megnézzük, a példázatai is olyanok, amik ezeknek az embereknek teljesen érthető képekből épülnek fel. A magvető, a szőlősgazda vagy a jó pásztor példázata mind Jézus hallgatói számára ismert dolgokból merítette képeit és hasonlatait. De az Újszövetség további részeiben is találkozunk hasonlatokkal (Róm. 7:1-6, 1Kor. 3:10-15, 2Kor. 5:1-10, Jak. 2:1-7, Jak. 3:3-12, ApCsel. 10:9-16, Jelenések könyve…). Az őskeresztények túlnyomó többsége városokban élt. Pál vagy a többi újszövetségi író szavaiban mi utal a városi körülményekre?
A példázatokhoz mindig annak az embernek kell az ismereteit alapul vennünk, akinek mondjuk őket. Mi mit tudunk felhasználni a lelki természetű kérdések kifejezésére?
Mostanában ritka, hogy a „tapasztalatainkról” beszélgessünk egymással. Ennek egyik oka az, hogy túl elfoglaltak vagyunk, hogy észre vegyük Istent az életünkben, de velem előfordult már az is, hogy azt gondoltam, abból, ami velem történt, kiderülne, hogy mennyire gyenge vagyok, inkább nem mondom el a többieknek, mert mit gondolnak majd rólam… Veled is történt már hasonló? Szerinted hogyan tudunk egymás történeteiből tanulni?
Gyűjtsétek össze a csoportban a jó történet elemeit, eszközeit! Hogyan tudjuk felhasználni ezeket a bizonyságtevésünkben?
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése