Ugrás a fő tartalomra

2014/1/1 - Tanítványok és a Szentírás

„Buzgón tanulmányozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azok által kaptok örök életet. Jóllehet az Írások is rólam tanúskodnak(...)” (Jn 5:39 EFO)
Van az a szép magyar mondás, hogy „nem látja a fától az erdőt”. Sokszor vagyunk úgy sokmindennel, hogy annyira rákoncentrálunk egy adott dologra adott tulajdonságára, hogy éppen a lényeg vész el belőle. Hányszor felejtettük el, milyen jó dolgok történtek egy eseménydús napon, csak azért, mert a nap végén belerúgtunk az ágy sarkába? Vagy hányszor mentünk már haza úgy a gyülekezetből, hogy jobban megmaradt, ki mit csinált, mint hogy a lelkész miről beszélt a szószéken? És hányszor vagyunk úgy, hogy tökéletesen idézzük a Bibliából azokat a részeket, amik mások hibáira — vagy esetleg a sajátjainkra — mutatnak rá, miközben a lényeg, Jézus Krisztus elsikkad valahol a sorok között?
A tanítványság ugyan olyan, mint a tanulóság, vagy diákság. Az iskolában semmire nem mennénk egy adott tanórán, ha nem lenne egy gyűjtemény, aminek segítségével a tanár a fe-jünkbe verhetné, mi az, amit tudni kell, eloszlathatná a kételyeket, vagy éppen változást hoz-hatna a mindennapi gyakorlatunkba. Mint például a hetedikes kémiakönyvben az a sor, hogy „Soha ne szagolj a kémcsőbe közvetlenül.” Most már biztosan te se csinálod, de szükség volt erre az egy mondatra.

Ugyanilyen „tankönyv” a Szentírás, amiből a tanítvány nem csak azt tanulhatja meg, hogy szabad-e tenni bizonyos dolgokat, vagy nem, hogy bűn, nem bűn, vagy hogy egyes teológiai kérdésekre mi a jó válasz, de megismerheti a Mesterét, Jézus Krisztust is. A Mester pedig tökéletesen tudta forgatni ezt a szent tankönyvet.

Olvasd el a következő verseket, és jegyezd ki belőlük, hogy mit láthatunk Jézus Bibliához való hozzáállásán! Mire használja, és hogyan él azokkal az idézetekkel, amiket felhoz? Milyen a viszonya a Szentíráshoz?
Lk. 4:1-12: ___________________________________________________
Lk. 4:16-21: __________________________________________________
Mt. 12:3-8: ___________________________________________________
Jn. 10:34-37:  _________________________________________________
Mt. 5:17-39: __________________________________________________
Lk 10:25-28:__________________________________________________
Lk 24:13-32:__________________________________________________
Mit gondolsz, a mi életünkben hogyan tudjuk Jézushoz hasonlóan alkalmazni a Bibliát és a benne található törvényeket és tanításokat? Miért olyan fontos helyesen használni őket? Milyen előnyök és milyen hátrányok származhatnak a bizonyos hozzáállásokból?

Jézus nem csak tanított a Szentírásból, de másoknak be is bizonyította, hogy az, hogy ő Isten fia, alátámasztható a tekercsekből. Majd miután már a tanítványai követték őt, sőt, azokat is meg tudott nyugtatni vele, akik a gyásztól nem látták meg, hogy Jézus az, aki velük sétál az úton.


Aztán nézd meg a tanítványok hogyan folytatták az életeiket, miután megtanulták helyesen forgatni a szent iratokat! Olvasd el Mt. 12:15-21, Mk. 1:1-3, ApCsel 1:16-20, 3:22-24 és Róm 10:10 verseit! Figyeld meg, hogy hogyan ismerték fel azok a tanítványok, akik néhány lappal korábban még nem ismerték fel, hogy a Jézus, akit követnek nem a földi királyuk lesz, hanem annál sokkal hatalmasabb, azt, hogy a próféciák hogyan függnek össze azzal, amit megtapasztaltak!

Mostantól tekints a Szentírásra a legizgalmasabb tankönyvedként!
Öveket bekötni, indul a tanítványképzés!

Kiki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/12 – Mutasd meg nekem a te dicsőségedet! (szeptember 20)

  12. „Mutasd meg nekem a te dicsőségedet!” (Szeptember 20.) Szemtől szembe? Voltál már úgy, hogy nagyon szerettél volna megismerni valakit, de csak hallomásból ismerted? Például egy híres sportolót, énekest vagy YouTube-sztárt. Videókat néztél róla, interjúkat olvastál vele vagy idézeteket tőle, de amikor (ha) végül találkozol vele személyesen, minden egészen más dimenzióba kerül. Pont ilyen mély vágy van az ember szívében Istennel kapcsolatban is. Ez a tanulmány arról szól, hogyan mutatkozik be nekünk Isten a Bibliában, és hogyan tudjuk valóban megismerni Őt. 1. Mózes és a találkozás vágya Mózes olyan kapcsolatban volt Istennel, ami páratlan: „Az örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni” (2Móz 33:11a). De még Mózes sem elégedett meg ennyivel. Azt kérte: „… mutasd meg nekem dicsőségedet!” (33:18). Isten erre azt válaszolta: „Megteszem a kedvedért,… De arcomat nem láthatod, mert ember nem láthat engem úgy, hogy életben maradjon” (3...