2014/1/3 - A tanítványság és az ima

Az ima a keresztény élet pillére. Egy pillér, ami Jézus Krisztuson alapszik. Ez egy eléggé sablonos nyitány, de valahol el kell kezdeni... :)

Az előző negyedévben elmélkedtünk arról, hogy az ima az ébredés motorja. Ez segít minket haladni az Isten felé vezető úton. Az ima az eszköze Isten dicsőítésének, bűneink megvallásának, valamint hálánk és kéréseink kifejezésének. És ez magában foglalja életünk teljes területét. De hogyan kapcsolódik ehhez a tanítványság?

A válasz az ima alanyában rejlik. Vagyis abban, hogy kiért imádkozunk. Feltehetően általában magunkért – legalábbis én hajlamos vagyok magamat előtérbe helyezni –, de legalább ennyire fontos, hogy másokra is gondoljuk ima közben. És nem csak olyan szempontból, hogy sikeresek legyenek a mindennapjaikban, jó egészségnek örvendjenek, legyenek védve a különböző veszélyektől – persze, ez is lényeges. Van két kedves ismerősöm, akik valahányszor hallanak elszáguldani egy szirénázó mentőautót, akárhol legyenek, megszűnik számukra a külvilág, és imádkoznak a betegért, az ápolókért és a vezetőért.

Viszont másokért nem csak így imádkozhatunk.

A nyarat külföldön töltöttem, és az utolsó szombaton egy új gyülekezetbe látogattunk. Nagyon kedves közösség volt, de a legjobban a tanítás tetszett. A lelkész arról beszélt, hogy imában felhatalmazhatjuk a Szentlelket, hogy dolgozzon olyan emberek lelkében, akik még nem is hallottak Jézusról, önmaguktól nem imádkoznának ezért vagy esetleg határozottan küzdenek ez ellen. Majd szervezett egy sajátos imaközösséget, ahol másokért imádkozhatunk, a menete pedig a következő volt: kapott mindenki egy cetlit, amire felírta az imacélját, majd elcseréltük valakivel, és azóta mindenki imádkozik azért, aki hozzá került. Két fő szabály volt: az első, hogy ne általánosságokat írjunk, hanem konkrét személyt, a második pedig, hogy ne a legjobb barátunkkal cseréljünk cetlit, hanem olyasvalakivel, akit esetleg alig ismerünk.

Így történt, hogy azóta imádkozom egy bizonyos Corbinért.

De nézzük meg, mit mond a Biblia erről az imáról:

• Jézus imádkozott azokért, akik őt keresztre feszítették. (Lk 23:34)
• István szintén imádkozott a megkövezőiért. (ApCsel 7:60)

De nem csak ilyen drasztikus esetekben élhetünk ezzel a lehetőséggel. Pál a Timótheusnak írt levelében a következőket kéri:

„Mindenekelőtt tehát arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok és könyörögjetek minden emberért, járjatok közben és adjatok hálát értük! Imádkozzatok a királyokért és mindazokért, akik hatalmat kaptak, hogy nyugodt és békés életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó dolog és tetszik Istennek, Üdvözítőnknek.” (1 Tim 2:1-3 EFO)

A hegyi beszédben pedig Jézus egy sokkal izgalmasabb kihívást állít nekünk:

„Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!” (Mt 5:44 EFO)

Tehát amellett, hogy magadért és a szeretteidért imádkozol, imádkozhatsz másokért is, hogy Isten használja őket is. Ez a valaki lehet az egyik tanárod, egy orvos, egy politikus, bárki, aki felelősséggel tartozik egy fontos dologért. Az ima célja lehet az, hogy a Szentlélek munkája által a „harmadik fél” közelebb kerüljön Istenhez és embertársaihoz. De ez a valaki lehet egy hajléktalan is, akinek már az utolsó kétségbeesés ült ki az arcára, vagy a rossz tekintetű alak tegnap estéről a sötét utcáról. Vagy imádkozhatsz Corbinért is... :)

Magyi