Ugrás a fő tartalomra

2014/4/5 - Szeretet és a törvény

„Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.” (Jak. 2:13, EFO)
Az ellentétek tengerében élünk. Van minden, és a minden ellentéte is: a semmi. Van szép és csúnya, jó és rossz, — még ha sokszor elmosódottnak hatnak is a határok, — kegyelem és irgalom, gazdag és szegény… Sőt, mi több, nekünk, keresztényeknek kiegészül a lista a „szenttel” és „profánnal” vagy mondhatjuk „világinak” ez utóbbit, ha a politikai korrektség nem az erősségünk. De kérdem én, minden esetben van különbség?
Vagy kell legyen? Mert lássuk be, ez a kérdés igenis számít.
Mert ha van különbség gazdag és szegény között, vagy magyar és <helyettesítsd be a megfelelő nemzetiséget> között, akkor van különbség aközött is, hogy hogyan viszonyulok az egyikhez és a másikhoz, nem?

Itt van a következő szituáció: sétálok az utcán, és meglátok a Mátyás tér egyik eldugott sarkában egy megvert, vérző hajléktalant…
Hajléktalant? Legyen inkább ügyvéd! Vagy pap!
Legyen a legjobb barátom!
Kihívom a mentőt? Megvárom őket, és kifizetem a kezelést — mert egy hajléktalannak TB-je sincs…
Ja, bocsánat, a legjobb barátomról volt szó… Az már mindjárt más…
Más?
Hogyne lenne más! Hát a barátom azért csak a barátom, nem?
Akkor legyen inkább hajléktalan...
(V.ö.: Lk. 10:30-37)

Egyik gyülekezetbe egyszer ellátogatott egy férfi, akit nagyon érdekelt minden, amiről ott hallhatott. Eljött egyik héten, rövidnadrágban, pólóban, bozontos hajjal. Aztán eljött a következő héten, és azután is. Nagyszerű tapasztalat volt a gyülekezet tagjainak — már akik kívülről látták a dolgot — hogy bekapcsolódott a gyülekezeti körforgásba. Aztán teltek, múltak a hetek, és egy idő után nem látták többet. Elkezdődött a súgdolózás: „Hova lett a vendég?” majd kiderült… Egyik ügybuzgó testvér megemlítette neki, hogy illendő csinos ruhában megjelenni a gyülekezetben, és megfürödve, mert a rövidnadrág nem ide való, és egy kicsit büdös is a bácsi…
Soha többé nem látták.
Megtörtént volna ugyanez egy orvossal, vagy politikussal?
Mit mond erre Jakab (2:1-4) és Jézus (Mk 2:16, Lk 11:43)? Mit jelent az, hogy „Gyere, ahogy vagy?”

Aztán a következő ellentét: gazdagok és szegények…
Nem tudom, ez mennyire jelent problémát a ti gyülekezetetekben, én még nem találkoztam hasonlóval. Aki kevesebbet keres kevesebb pénzt öl a gyülekezet felújítására, aki többet keres, bővebben adakozik, cserébe nem jár szombatiskolára. Ez így természetes és fair. Persze mármennyire is természetes és rendben lévő dolog is ez, ehhez is van egy-két szava Jakabnak.
Olvasd el, mit ír Jakab 2:5-8!

Az egyik legmeghatározóbb ellentét az életünkben a barátok és ellenségek ellentéte. A kérdés a bizalom, ami nem kis kérdés. Van különbség a kettő között!

De tudjátok, a sok-sok ellentét mégsem olyan jelentős, ha jobban belegondolok. Lehet, hogy sokan nem értetek egyet velem, de az, hogy valaki a barátom, vagy az ellenségem, hogy jó, vagy rossz, hogy fekete, vagy fehér, hogy hetero- vagy homoszexuális, hogy drogos, vagy sem… ezeknek a kategóriáknak semmi befolyása nem kellene legyen arra nézve, hogy én hogyan viszonyulok hozzájuk.
Persze mondhatod, hogy attól, hogy nem csípi valaki őket, még nem öli meg egyiket sem, ergó a törvény szerint tesz…

A kérdés nem az, hogy ölök-e, vagy sem. Nem az alapján leszek megítélve a végén, hogy milyen megkötözöttségeimnek tudtam alávetni magam (törvény?). A kérdés az, hogy felismerem-e, miről beszél Jakab a 2:10-13-ban!
Felismerem-e, hogy ha különbséget teszek, és más bánásmódban részesítem embertársaimat, az egész törvény ellen vétkezek…

Más, ha valakit azért nem ölök meg, mert nem szabad, és más az, ha azért nem, mert szeretem, nem?

És ha már ellentét: kötelesség, vagy szeretet?
Azért nem lopok, mert a törvény által kötelezve vagyok rá, hogy a lopást kerüljem, vagy azért, mert szeretem annyira az embertársaimat és Istent (a két legfontosabb parancsolat, ugyebár) hogy nem teszem…

És azt hiszem, itt van az a bizonyos metaforikus kutya elásva:
Szeretet.
A törvény mit sem érne a szeretet nélkül. A szeretet viszont magával hozza a törvényt (lásd fentebb), a törvény az ítéletet, az ítélet pedig visszakapcsolódik a szeretethez, mert volt egy Jézus, aki szeretett bennünket (tudod a sztorit), ez a szeretet pedig kegyelmet hordoz magában.
Törvény = szeretet
De nem erről szól az egész Biblia???

Barátotok, Kiki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/2/11 - Ruth és Eszter (Június 14.)

  11. Ruth és Eszter (Június 14.) Mint egy fáklya a sötét éjszakában, úgy világít Ruth könyve az Ószövetségben. A Bírák könyve a Biblia egyik morálisan és erkölcsileg legsötétebb fejezeteivel ér véget, melyek tele vannak nemi és fizikai erőszakkal, polgárháborúval. Azokban a fejezetekben a nőket kihasználják, meggyalázzák, akaratuk ellenére elrabolják, mintha nem lennének többek csupán valami használati tárgynál, amivel azt kezd az ember, amit akar. Ezt a poklot követi Ruth könyve, ahol a főszereplő nő szeretete, gondoskodása, megbecsülése a mai napig példaként áll előttünk. Egy történet az összetartozásról, a másik ember iránti elfogadásról, Isten gondviseléséről. Egy család meghozta élete talán addigi legnehezebb döntését, amikor Betlehemből, a kenyér házából (ez a helységnév jelentése) átköltöztek Moáb földjére éhínség miatt (Ruth 1:1-5). Annál a népnél kerestek menedéket, melynek tagjait a parancsolatok kitiltották az Örökkévaló gyülekezetéből egészen a tizedik nemzedékig (lás...