Ugrás a fő tartalomra

2014/4/4 - Lenni és tenni

Miért vagyunk ebben a világban?
Van-e értelme az emberi életnek?

Ezzel a címmel kaptam a minap házi dolgozatot az irodalomtanáromtól. Felragyogott a szemem és nagy vigyorral, magabiztosan ültem neki a délután a feladatnak. Aztán mikor a toll a kezemben volt, már elgondolkodtam. Hogy is kezdjem? Mi az élet értelme? Hogy is fogalmazzam meg az ateista irodalomtanáromnak úgy, hogy megértse azt, amiben hiszek?

Gondolkodjunk csak el – mi az élet értelme?

E heti tanulmányunknak ha csak a címét figyeljük meg – „Lenni és tenni” ‒, számtalan gondolat eszünkbe juthat. Elmerenghetünk, akár egy híres görög költő az életről. Írhatunk egy Tragédiát is, átívelve korokat, de most én arra hívlak Téged, hogy valóban gondoljuk át, hogy mi az a „lenni”. Miért teremtett ide minket Isten?

Jézus, mikor a Földön járt, ember lett és egy új törvényt adott nekünk.
„Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” (János 13:34-35, EFO)
Ha kicsit előrelapozunk a Bibliában, ezt olvassuk:
„Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, vajon jár-e valami különleges köszönet érte? Hiszen még a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” (Lukács 6:32, EFO)
Jézus arra szólít fel minket, hogy szeressük egymást. Ne csak azokat, akik élnek-halnak értünk, akik jók hozzánk vagy épp nap mint nap valamivel kedveskednek nekünk, hanem azokat is, akik épp borsot törtek az orrunk alá, vagy akikhez már több éve valami sértődés miatt nem szóltunk.
Az élet a szeretet. Szeretettel lehet csak élni. Jézus életre hív minket, mikor a szeretet parancsolatát kimondja. A mai világ rengeteg fájdalmat hordoz, számos országban háború és vérengzés dúl, szegénység és természeti katasztrófák sújtják a Földet és az embert. Mindez szeretetlenségből fakad. Az ember, ha szeretné a környezetét – mind embert, mind a természetet ‒ teljesen másképp cselekedne különféle helyzetekben. A szeretet által vezérelt ember teljesen más látásmóddal rendelkezik. Az élete nyugalomban telik és az élete igazán boldog. Mert amikor az ember ad, akkor kap vissza a legtöbbet.

Első gondolatunk az lehet, hogy végül is a szeretet önmagában független eszmétől, vallástól. Biztos vagyunk ebben?

Jézus adja a szeretet, hisz Ő maga a Szeretet. Ő volt az, aki lejött és ember lett. Ledobta isteni mivoltát és gyarló ember lett. Milyen csodálatos szeretet, amit Ő tett! Példát mutatott, hogy mi is szeressük úgy a testvéreinket és azokat, akik ellenünk vétkeztek, ahogyan Ő szerette a tanítványait és a római katonákat vagy a zsidó vezetőket. Semmivel nem szerette kevésbé azt a katonát, aki oldalba szúrta dárdával, mint Jánost, aki ott volt mellette hűségesen egész végig.
Jézus arra hív, hogy ezt a szeretetet gyakoroljuk mi is!

Megvan hát az élet értelme: a szeretet. Elég ennyi, hogy tudjuk, miért vagyunk itt és mi az a „lenni”? Van a kérdésnek egy másik oldala is – a „tenni”. Mit kell tennünk? Vagy elég csak lennünk?
„Amit Isten mond, azt tegyétek is meg, ne csak hallgassátok! Ha csak hallgatjátok, de nem teszitek meg, becsapjátok magatokat.” (Jakab 1:22)
Alapvető probléma sok embernél, hogy úgy gondolkodik, hogy tudja, mit akar, mit tervez, vagy épp miben hisz, miket vall és mi is az, amiért itt a Földön létezik. A „lenni” kérdésben teljesen otthon van, hangoztatja… mindeközben viszont amit vall, azt nem teszi! Így elméletben kiváló, míg gyakorlatban elbukik.
Így a szeretet törvényét, az élet értelmét nem csak kutatni és megtalálnunk kell, hanem gyakorolnunk is. Innen indul ki minden – a másokért való szolgálat, a misszió, a család és ismerőseink iránti odaadás, és ami a legfontosabb: az Istenbe vetett hit és bizalom. Ha nem „teszünk”, csak „vagyunk”, az olyan, mint egy almafa, ami a kertben áll, de nem terem.

Jézus arra is hív, hogy embereket szólítsunk meg. A misszióparancs erről szól: Tegyetek tanítványokká minden népet! Az Istennek való szolgálat egyik fontos alappillére az életünknek. Szolgáljunk és adjunk szeretetet másoknak.
A szeretetből indul ki az élet. Ez egyértelmű, hiszen a szeretet maga Jézus. Jézus pedig az élet. És az életünk célja nem csak „lenni”, hanem „tenni”. Lenni – Jézusért. És tenni – Jézusért! Ha pedig Őérte élünk, minden megváltozik körülöttünk. Másképp fogunk hozzálátni az élethez és az emberekhez. Megtapasztaljuk már itt a Földön a Mennyet.
„A szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem önző, nem gurul méregbe, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. A szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart. Ez a szeretet soha nem fogy el. Megmarad ez a három: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban a szeretet a legnagyobb.” (részletek 1Kor 13 fejezetéből, EFO)
A te életed hogy áll? Csak létezel? Vagy teszel is – szeretetből?

Kristóf

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024/3/1 - Az evangélium kezdete (július 6)

  1. A z evangélium kezdete Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!” Márk evangéliuma 1:14-15, EFO Mindenki, aki látott már valaha könyvet, tudja, hogy melyek azok a legfontosabb információk, amiket már csupán ránézésből, a könyv borítójáról meg tudunk állapítani. Olyanokra gondolok, mint például a könyv címe, a szerzője, jobb esetben a könyv hátulján egy rövid összefoglalót is találhatunk a témájáról, cselekményéről. Persze mondanom sem kell, hogy az emberiség történelmének nagy részében ezek közül egyik sem volt elvárás – igaz ez a Bibliánkban található 66 könyvre, és köztük a negyedévünk témájára, Márk evangéliumára is. Márk evangéliuma, noha kiemelt szerepe van az evangéliumok sorában, egyiket sem köti az orrunkra – ma nézzük meg, mit tudunk, mit nem, és mit feltételezünk erről a könyvről! Evangélium ...

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...