Ugrás a fő tartalomra

2014/2/13 – Krisztus országa és a törvény

„Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejükbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.” (Jer 31:33)
Ha örökké élhetnék itt, a Földön, biztos vagyok benne, hogy nem tanultam volna meg angolul, nem tanultam volna meg gitározni, főzni, nem akartam volna diplomát, főleg nem kettőt, nem akartam volna minél több országot meglátogatni, vagy megnősülni, mire 25 éves leszek. Ha örökké élhetnék itt, a Földön, biztosan úgy gondolnám, hogy előttem van ez a rengeteg idő, nem kell semmit elkapkodni. De nem élünk örökké. Ezen a Földön biztosan nem! Behatárolt időnk van, nem is tudjuk, pontosan mennyi, és ha ütött az óránk, az álmainknak, a tetteinknek, az összegyűjtött vagyonunknak, az emlékeinknek, mindennek annyi. Itt, a Földön. Semmi értelme.
Mert ez a Föld ilyen. Behatárolt, törvényekkel, törvényszerűségekkel lekorlátozott, és az egyik ilyen korlátozás az, hogy csak ideiglenesen lakhatjuk. Fordul párezret, és számunkra vége. Mind ismerjük a történetet: Ádámmal, Évával és Istennel kezdődött a tökéletes világ, amit Isten teremtett az emberpárnak, majd nem sokkal később Ádámmal, Évával és Sátánnal fejeződött be. A sötétség beszűrődött az ember bizalmán ejtett apró lyukakon, és teljesen uralma alá hajtott mindent, amit Isten olyan szépen megteremtett.
Máté 4:8-9-ben Sátán Jézusnak nyilatkozik arról, hogy milyen szinten uralkodik ő a Földön. Te mennyire tapasztalod ezt a mindennapi életedben? Van ennek bármiféle kihatása az emberre?

Jaj, elfelejtettem valamit!
Isten nem törődött ám bele, hogy Sátán beleturkált a teremtésébe. Már készen volt a B-terv, amit Jézusban végre is hajtott, ezáltal jogot formálva nekünk arra nézve, hogy a Menny polgárai legyünk.
Bocsánat, ez tényleg kimaradt!
Mint ahogy minden országban, a Mennyben is vannak polgárok. Nyilván sok értelme nem lenne a lakatlan területet országnak nevezni. Érthető módon. Ez egy olyan ország, ahol nem létezik a kettős állampolgárság. Vagy ide tartozol, és betartasz minden törvényt, amit előírnak neked, vagy maradhatsz a földi birodalom polgára is. Akkor viszont a földi törvények vonatkoznak rád.

Mit tudhatunk meg a következő versekből a mennyei kettős állampolgárságról?
Mit tudhatunk meg a mennyei ország állampolgárairól? Kik ők? (Jel. 14:12)

Isten szeretné, ha minél többen tagjai lennének annak az országnak, ahol a legfőbb törvény a szeretet. Szeretni egymást, szeretni Istent, ő szeret bennünket, és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Nagyon. Régi. Kerékvágásba. De mit tudhatunk arról, hogy mi a feltétele ennek az állampolgárságnak? (1Kor 6:9-11, Jel 22:14-15Milyen szerepe van az állampolgárság megszerzésében Isten törvényének?

Szerinted van garancia arra, hogy nem tér vissza a gonoszság a mennyei királyságba is? Mert azért az elég szerencsétlen helyzet lenne, ha megszabadulunk Sátántól, boldogan élünk, és egyszer csak megjelenik egy hasonló imposztor, és bumm, újra ott vagyunk, ahol a part szakad. Olvasd el a következő verseket: Dán 7:27, Jn 3:16 és Jel 21:4. Milyen igéretet kaphatunk ezekből a mennyei életünkre vonatkozóan?

Ha örökké élhetnék, egy csomó minden más lenne. A temérdek időmet nem tudnám mivel kitölteni, és úgy is gondolhatnám akár, hogy nincs értelme már most Isten útján járni. Következmények nélkül tehetném, amit akarok, halál nem létezik, élhetek, ahogy akarok. De — hála Istennek — ez nem így van. A halál elkerülhetetlen része az ember életének. Viszont ez a következmény nem Isten törvényének része. Ez egy másik, földi törvény végeredménye, annak, hogy inkább választottuk (és választjuk napról napra…) a halandó létformát.

Van azonban egy bizodalmunk. Aki Istennel él, aki az ő törvényét helyezi a saját öntörvényessége elé, azok örökké élhetnek. Olvasd el 1Kor 15:26 és Jel 20:14 verseit! Jézus a saját uralma alá hajtja és eltörli a halált, azért, hogy örök életünk legyen.
És akkor örök életem lesz. Hálával, békességgel, szeretetben töltött örök életem. Nem fogok unatkozni, nem fogok kicsapongni, mert ezentúl Isten az (örök)életem központja. Ez az Isten törvénye. És megtanulok minden nyelven, örökké a barátaimmal és a kedvesemmel fogok élni. Mert ez…
az Isten törvénye.

Kiki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...