2014/2/12 - Krisztus egyháza és a törvény

ISTEN ALKOTÁSAI VAGYUNK

A mi Mindenható Urunk a szabad akarattal felruházva már teremtésünkkor kifejezte, mennyire szeret és mennyire értékes teremtménynek tart minket. Nem robotoknak, nem vakon engedelmeskedő lényeknek alkotott minket, hanem akik tudnak érezni, választani, dönteni saját életünk felett. Persze ennek ára is volt, hiszen a szabad akaratunknál fogva bukunk el sokszor a mindennapi kicsi vagy nagy kísértésekben, ha valóban a saját erőnkből akarunk a gondok ellen küzdeni és nem hagyatkozunk Istenre. És ebben bukott el az Édenben az első emberpár. A kígyó ravasz beszédével egy pillanat alatt elhitette Évát, mikor Isten szavaira nem emlékezve döntött. Az erkölcsi szabadság ugyanúgy képessé tette őket a rosszra, mint a jóra, csakis így lehetett valóban az akaratuk szabad.

Isten azonban nem azért adott az embernek szabad akaratot, hogy a rosszat válassza, hanem hogy a jóra törekedjen, és ezáltal ő válassza az igazi ösvényt. Ezt mondja az Efézusi levél is:

Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk. (Efézusi levél 2:10 EFO)

Vajon készek vagyunk-e azon az úton haladnunk, amit Isten előre elkészített nekünk?

A válasz nem egyszerű. Habár tudjuk, hogy mi a helyes ösvény, mégsem érezzük mindig azt, hogy készek vagyunk mindent letenni Istenért és elindulni végre az igazi hit útján. Isten tudta megalkotásunk pillanatában, hogy nemsokára majd Éva leszakítja a gyümölcsöt, engedve a kígyó csábításának és hogy ma, 2014-ben te, én, mindannyian az Úr ellen vétkezünk, saját szabad erkölcsi döntéseink által.

Az ember hajlamos akár még maga elől is eltakargatni hiányosságait, hibáit, de most őszintén kérdezlek Téged. Az elmúlt napban hányszor kellett nehéz döntést hoznod, ezzel az Istentől kapott szabad akaratot igénybe véve? Vajon ezek a döntések – amik most legyenek akár kicsik, akár nagyok – az isteni törvényekkel összhangban voltak-e vagy sem?

Habár félelmetes belegondolni abba, hogy mennyiszer vétkezünk az Isten törvénye ellen nap mint nap, még felemelőbb arra a tényre tekintenünk, hogy ezek ellenére Isten megbocsát és megóv.

Az elmúlt pár hétben sok kisebb-nagyobb dolog miatt voltam lelkileg padlón. Emiatt sokszor nem is volt kedvem Istenhez folyamodni úgy, ahogy azt korábban tettem. Ímmel-ámmal imádkoztam, nem olvastam olyan buzgó lelkesedéssel a Bibliát és nem a Mindenható volt az, aki az eszemben járt, hanem ezer más világi dolog. Beszélgettem egy barátommal, aki hasonló helyzetben volt és az ő példája ébresztett rá arra, hogy Isten nem hagy el, amikor nem keressük őt, hanem épp ellenkezőleg, még több angyalt küld a segítségünkre!

És valóban, nem sokkal később szinte a csodával határos módon minden gondomat megoldotta. Ugyanígy a barátomét is. Gondoljuk, hogy Istennek nem érdeke az, hogy Hozzá térjünk, hanem hogy elvesszünk? Tulajdonképp értelmetlen feltennünk ezt a kérdést, hiszen tudjuk az igazat, de mégis elgondolkodtat – hiszen Istennek van legkevésbé szüksége arra, hogy mi Hozzá térjünk. Ugye milyen önzetlen a mi Megváltónk?

Megteremtett minket, annak ellenére, hogy tudta, nagyon jól tudta a történelem jövőjét, benne minden kínt és fájdalmat. Ennyire szeretett már akkor is. Tudta, hogy kereszten kell majd meghalnia, s ennek ellenére önzetlenségéből fakadóan mégis megalkotta az embert. De azt is tudta, hogy lesznek olyanok, akik elfogadva Őt a Mennyben lesznek majd több ezer év múlva örökké.

Sokszor a törvényre úgy tekintünk, mint egy kényszerre, amit be kell tartani. Int, fedd – ne csináld ezt, ne csináld azt… A törvény az, ami minket merevvé, kockalelkűvé tesz. Ugye, hogy sokszor így gondolunk Isten törvényére?

De mi is ez a törvény? Nem, nem az, amikor szüleid megkövetelik, hogy vegyél inget a gyülekezetbe, vagy épp amikor merev arccal kell állnunk az úrvacsorán, vagy épp nevető gyerekhangot csitítunk el Isten házában. Isten törvénye a szeretet törvénye, amit bemutatott, mikor a Földre születve emberként élt harminchárom évig. Maga volt a szeretet és az Ige. Tulajdonképp erre hív minket – kövessük őt és tanuljunk meg igazán szeretni. Ismerjük meg Jézust! A törvény betartása nem abban rejlik, hogy mint egy állami törvénykönyvet betanulunk és betartunk – ezzel szívünk nem fogadja be az igazi szeretetet és megváltást, amit Jézus adott nekünk. A törvény betartása az, amikor az Istent színről színre látjuk – ahogy Jákób látta. Megtapasztaljuk, érezzük és látjuk. Ezek után pedig szinte vágyakozunk arra, hogy betartsuk a törvényeket.

A törvényt be nem tartóknak pedig végső soron megadja a kiérdemelt büntetésüket, de a fontos az, addig, ahogy csak tud, harcol értük – értünk. Kérdés, hogy te hova tartozol? Hadd válaszoljam meg ezek után: a törvényt be nem tartók közé. A kérdés igazán az, hogy elfogadod-e Krisztus erős jobbját, amit nyújt neked.

Mit kell tehát tennünk?

Azonkívül, hogy követnünk kell Istent, a hármas angyali üzenethez hasonlóan nekünk is, mint az első angyal, fennen kell hirdetnünk, hogy az Úr eljövetele hamar itt lesz.

„Istent tiszteljétek és féljétek! Őt dicsőítsétek, mert ítéletének órája elérkezett! Imádjátok azt, aki a Mennyet, a Földet, a tengert és a vízforrásokat teremtette!” (Jelenések 14:7 EFO)

Hogyan tudjuk hirdetni az Isten eljövetelét? Jézus azt mondja, hogy el kell mennünk e világra, hirdetni az evangéliumot (Mk 16:15). Azt is mondja, hogy „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5:14, Károli). A világosság vajon bennünk van? Tudunk-e fénylő csillagok lenni a sötét éjben?

Hitelesnek kell lenni a világ előtt – bemutatni magatartásunkban azt, hogy valóban Jézus halálát és feltámadását elfogadva, átérezve élünk. Nem csak a gyüliben vagy csak a gyülis ismerősökkel, barátokkal viselkedünk krisztusi módon, hanem a világban is legyünk világosság. Tulajdonképp ez a törvény betartása, de ez nem kényszer, ez öröm! A hitünknek pedig erősebbnek kell lenni a vágyainknál, s ezt az erőt is csak Ő adhatja, így győzhetjük le a kísértéseket.

„Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga az Isten ismer engem.” (1Korinthus 13:12 EFO)

Akarod, hogy úgy ismerd majd a mindenséget, ahogy most Téged ismer Isten? Bele tudunk ebbe egyáltalán gondolni? Valószínűleg nem, éppen ezért csodálatos és felfoghatatlan és éppen ezért kell buzgalommal vágyakoznunk e hit után és legfontosabb dolgunknak kitűzni azt, hogy miután igazán megismertük Krisztust, hogy elvigyük messze a hírt – Jézus jön és legyünk készen!

Te készen állsz?

Kristóf