Ugrás a fő tartalomra

2013/2/7 - Az Úr népe (Mikeás)

Szerző:
Mikeásnak nehéz dolga volt. Bármerre nézett, szinte mindenhol gonoszságot látott maga körül. De Isten tudta, hogy a legsötétebb sötétségből élőknek van igazán szükségük a meleget adó fényre.  Az Úr igaz prófétái, köztük Mikeás is, szenvedett attól, hogy a nép elpártolt Istentől. Látta a hitehagyás borzalmait és annak következményeit a nép életében. Lelki gyötrelmeket élt át, és szenvedett. Biztos, hogy félt is megfeddni, figyelmeztetni a népet, hogy hagyjanak fel a bűnös útjukkal. Pl.: Illés is azt írja, hogy a prófétákat fegyverrel ölik, meg akik megróják a népet. (1Kir. 19:14)
Gondoljunk csak saját környezetünkre! Milyen hatással van ránk az, ha az ismeretségi körünkben nem követik az Úr útját? Beállunk a sorba? Vagy fel merjük emelni a szavunkat?
Ne süssük le a szemünket, hanem lássuk meg, hogy a betegeknek orvosságra van szükségük! Mikeás idejében az volt a nagy baj, hogy a vezetők voltak azok, akik rossz példát mutattak a népnek. A fejedelmek, a próféták és a papok mind bálványimádókká lettek. Tévútra vezették a népet. Viszont a sötétségben van a legnagyobb szükség a világosságra. Mikeás erre használta fel az Úr.

Megjövendölte a Messiás születését, ami reményt és új célt ad Izráel számára. Ugyanúgy, mint nekünk. A mi életünkben is felragyog az új élet reménye, és általunk azok életében, akikhez eljuttatjuk ezt az örömhírt. Gondoljunk abba bele, hogy milyen csodálatos az, ha eszközzé válhatunk a Teremtő kezében. Isten perbe száll Mikeás által a néppel és számon kéri az elpártoltakat. Azt kérdi: „hogy mit vétettem ellened? Tégy vallást ellenem!” (Mik6:3) Mi az oka annak, hogy elfordultak és idegen isteneket imádtak? A 8-as igeversben pedig elmondja, hogy mit kíván tőlük: igazságot cselekedjenek egymással és alázatosan járjanak az Istennel. Isten várta Izráelt.


És minket is vár. Csodálatos következetesség figyelhető meg a jó mennyei Atyánkban. Hiszen a büntetés után mindig kegyelem jön, és a szenvedés után mindig ott van a remény! És ebbe bele kell kapaszkodni.

Kriszti
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024/3/1 - Az evangélium kezdete (július 6)

Szerző:
  1. A z evangélium kezdete Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!” Márk evangéliuma 1:14-15, EFO Mindenki, aki látott már valaha könyvet, tudja, hogy melyek azok a legfontosabb információk, amiket már csupán ránézésből, a könyv borítójáról meg tudunk állapítani. Olyanokra gondolok, mint például a könyv címe, a szerzője, jobb esetben a könyv hátulján egy rövid összefoglalót is találhatunk a témájáról, cselekményéről. Persze mondanom sem kell, hogy az emberiség történelmének nagy részében ezek közül egyik sem volt elvárás – igaz ez a Bibliánkban található 66 könyvre, és köztük a negyedévünk témájára, Márk evangéliumára is. Márk evangéliuma, noha kiemelt szerepe van az evangéliumok sorában, egyiket sem köti az orrunkra – ma nézzük meg, mit tudunk, mit nem, és mit feltételezünk erről a könyvről! Evangélium ...
Megjegyzés küldése
További információk

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Szerző:
Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!
Megjegyzés küldése
További információk

2019/3- "Énvelem cselekedtétek meg"

Szerző:
„Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg? Akkor a király így válaszol majd: Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek – akár a legkisebbnek is –, akkor nekem segítettetek.” (Máté 25:37-40 – EFO) Jézus főként arra használta hatalmát, hogy betöltse az emberek szükségleteit. Nem gyógyított meg mindenkit, ahogy azonban a bűnösökkel és szükségben szenvedőkkel bánt, abból nyilvánvaló, hogy Isten szeretettel és együttérzéssel fordult feléjük. Csodái mind egy jobb világ előhírnökei voltak. Az apostolok később is gyakran rácsodálkoztak, milyen gazdagon árasztja ki ránk Isten a szeretetét. Az ő gyermekei vagyunk! De ha ez így van, adódik a kérdés: miért n...
Megjegyzés küldése
További információk