Ugrás a fő tartalomra

2017/2/5 - Istenért élni

„Mert az Úr figyel az igaz emberekre, és meghallgatja imádságukat, de szembeszáll azokkal, akik gonoszságot művelnek.” (1Péter 3:12 – EFO) 
A mai tanulmányhoz olvasd el 1Péter 3:8-12 és 4:1-11 verseit!

Te hogyan szoktál várni? Van valamiféle megszokott rendje annak, ahogyan vársz egy vendéget, vagy a kedvenc műsorodat a TV-ben?
A múlt héten megfigyeltem magamon, hogy van egy sajátságos stílusom, ahogyan várakozom. Barátok jelentkeztek be hozzánk, hogy egy éjszakát szeretnének nálunk aludni — a Somoskői vár, a Karancs hegy mind vonzó célpontjai lehetnek a túrázó kedvűeknek, ezért mindig be van készítve egy garnitúra ágynemű és törölköző az erre tévedő vándoroknak. Így volt ez aznap is, ám akadt egy kis bökkenő: senki nem tudta megmondani, hogy pontosan mikor érkeznek meg hozzánk. Így hát időben felkelve az egész napot arra szántuk Annával, hogy a házat felkészítsük a vendégek érkezésére: takarítottunk, pakoltunk, rendezkedtünk, és vártuk, hogy a barátok végre megérkezzenek.

Mindenkinek van egy sajátságos stílusa, ahogyan várakozni szokott: van, aki, úgy, mint mi, felkészüléssel tekint előre a vendégek érkezésére. Van azonban olyan is, aki karba teszi a kezét, és inkább rápihen a dologra.

A keresztény ember élete a várakozásról szól. Hiszen aki hisz Krisztusban és az Ő áldozatában, már várja, hogy találkozhasson a megváltóval, és végre vele együtt élhessen — örökké. Ám ahogy a mai tanulmány alapigéiben is olvashattuk, nem passzív várakozásra hív bennünket, és Péter sem erre bátorítja az olvasóit.

Mit mond Péter a fent említett szakaszokban, mi a módja a Krisztusra való várakozásnak? Milyen jellemtulajdonságokat kell kialakítanunk magunkban, hogy a várakozunk értelmes lehessen?

Az egész Szentírás a jó és a rossz, Isten és Sátán, az igazság és a bűn közötti háborúról szól. Ebben a háborúban mi is részt veszünk, akár akarjuk, akár nem. És ahogyan ez egy valós háborúban lenni szokott, itt is a végkimenetel az egyes katonák teljesítményétől függ. A teljesítmény pedig az odaadáson és az elkötelezettségen múlik. Minden bevonuló katonának végig kell csinálni a kiképzést, el kell menni a borbélyhoz, hogy mind fizikálisan, mind kinézetükben, és gondolkodásukban átalakuljanak katonává. A keresztségünkkel — vagy a döntésünkkel, hogy Krisztushoz akarunk tartozni — mi is „bevonultunk katonának”, és oldalt választottunk Isten mellett. Ez a döntésünk egy új kezdetet idézett elő az életünkre nézve. Nem folytathatjuk úgy, ahogy eddig volt, újra kell kezdenünk: nem hurcolhatjuk magunkkal a zsákot a csatatérre, azt a zsákot, ami tele van a korábbi hibáinkkal, bűneinkkel. Innentől fizikálisan, kinézetünkben és gondolkodásunkban Isten katonáivá kell alakulnunk. (De mielőtt túl messzire mennénk ezzel a hasonlattal, tegyük hozzá rögtön: Isten nem az agymosás istene!)

Milyen változásról beszélünk? Az első ilyen, amit Péter kiemel, az az Istentől tanult szeretet továbbadása. Ez a szeretet az első olyan fegyver a harcban, aminek a használatát ki kell tanulnunk, és jól kell forgatunk Sátán és az ő serege ellen. Ez a „fegyver”, a szeretet más változásokat is  elő fog idézni bennünk.

Milyen változást mozdít elő a krisztusi szeretet visszatükrözése az életünkben? Hogyan befolyásolja ez a kapcsolatainkat? Tudsz gyakorlati példát, tapasztalatot erre?

Nem könnyű változtatni az életünkön. Nem életmódra, életformára gondolok. Nem a szokásainkat, hanem az indítékainkat, a motivációnkat, a jellemünket kell megváltoztatni. Mivel azonban ez a változás Isten akarata szerint való dolog, ezért az erőt is megkapjuk hozzá, amire szükségünk van. Ez a változás pedig nem csupán belső dolog. Ha kifelé nem mutatkozik meg, ami bennünk megváltozott, az egész nem ér egy fabatkát  sem. Péter arra is buzdítja a keresztényeket, hogy legyenek vendégszeretők. Még ha közel is van a második eljövetel, a hívőknek nem szabad emiatt elzárkózni az emberi kapcsolatoktól. Barátokkal, ismerősökkel, „felebarátokkal” körbevéve magunkat, szórhatjuk Isten szeretetét mindenki irányába.

Mi a módja annak, hogy a várakozás időszaka alatt egyre inkább olyanná váljunk, mint amit Péter a levelében elénk állít?

A keresztény ember eldöntötte, hogy „többé nem emberek kívánságai, hanem Isten akarata szerint” éli majd le „a testben hátralevő időt” (1Pt 4:2, ÚRK). Ezt csak úgy lehet elérni, ha naponta átadjuk magunkat az Úrnak és „szenvedélyeivel és kívánságaival” együtt megfeszítjük a testet (Gal 5:24, ÚRK). Ez a változás nem elvárás — hiszen élhetem én az életemet úgy is, ahogy ezelőtt tettem. Ez egy lehetőség. Lehetőségem van arra, hogy a várakozás alatt hasznosan töltsem el az időmet, javítsak az emberi kapcsolataimon, és olyanná váljak, mint a Példaképem. Nem kell tovább az elmúlt életem bűneinek súlya alatt roskadoznom, nem kell a rossz emberi kapcsolataimat foltozgatnom, Péter felszólít a változásra, mint ahogy az őrmester felszólítja a kiképzésen részt vevő katonákat az edzésre.
Péter a változásra való felszólítás, és a jó jellemtulajdonságok felsorolása mellett megemlít olyan bűnöket is, amiket kerülnie kell Isten emberének, hogy krisztusi életet élhessen már itt a földön.

Melyek ezek a bűnök? Hogyan alkalmaznád ezeket az intéseket a mai, modern korra vonatkozóan? 
Szerinted mi a legjobb módja annak, hogy az ember bizonyságot tegyen Istenről?

Egy bölcs ember egy alkalommal azt mondta: Mindenkor hirdetni kell az evangéliumot, ha kell, szavakban is. A keresztény ember legfontosabb eszköze az örömhír hirdetésére maga az élet, a jelleme, a tettei, melyeket az emberek látnak. Lehet, hogy soha nem fogadnák el azt az üzenetet, amit a Bibliából tolmácsolnál, de az a tapasztalat, amit veled megélnek a körülötted élők, elég ahhoz, hogy megismerjék Isten szeretetét.
„A hosszan tűrő szeretet nem nagyítja fel a tapintatlanságot megbocsáthatatlan támadássá és nem is kovácsol előnyt mások helytelen tetteiből. A Szentírás egyértelműen tanítja, hogy a tévelygőkkel türelemmel és megfontoltan kell bánni. Ha a helyes utat követjük, a keménynek tűnő szívet is meg lehet nyerni Krisztusnak. Jézus szeretete sok vétket elfedez. Az Ő kegyelme sosem vesz minket arra rá, hogy felfedjük mások hibáit, amíg az nem feltétlen szükséges” (Ellen G. White: Counsels to Parents, Teachers, and Students. 267. o.).
A keresztény ember élete várakozás. A várakozásnak azonban hamarosan vége. Te hogyan vársz? Az emberek látják rajtad, hogy aktívan töltöd az időt, vagy ugyanaz vagy, aki voltál azelőtt?

Barátotok, Kiki

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2025/1/1 – Isten őszinte szeretete (január 4)

1. Isten őszinte szeretete (Január 4.) Ebben a tanulmányban Isten jelleméről fogunk gondolkodni. Arról, hogyan tudja kiegyensúlyozottan bemutatni a szeretetteljességet és igazságosságot egy személyben anélkül, hogy ellentmondásokba ütközne. És mit jelent az, hogy számunkra is hasonló életet szán, amelyben mindenkit egyenlőként kezelünk, és igazságosan bánunk velük, akár ösztönösen jön, hogy ilyen módon mutassunk szeretetet az irányukba, akár tudatos erőfeszítés kell hozzá. Olvassátok el Egyszerű Fordítású Bibliából Hóseás próféta könyvének 1. fejezetét! (A világosabb megfogalmazás és a magyarázó jegyzetek segítenek jobban átlátni.) Ismertétek ezt a történetet? Mit mond ez számotokra Isten jelleméről? Beleillik az istenképetekbe, hogy Ő néha ilyen furcsa dolgokat is kérhet a követőitől? Miért? Beszélgessetek ezekről! Isten hűsége és szeretete dacára saját választott népe újból és újból fellázadt ellene. A Szentírás ezért mutatja be többször is úgy az Urat, mint aki egy rossz házasságban...

2025/1/10 - A hatalom gyakorlásának szabályai (március 8.)

  10. A hatalom gyakorlásának szabályai (Március 8.) A hatalom Gyerek voltam még, amikor egy idős lelkész megtanított nekem egy szójátékot: "Azt mondják a hatalmasok, hogy akinek hat alma sok, annak hatalma sok, de akinek hatalma nincs, annak hat alma sincs." A közmondás azt az ironikus gondolatot hordozza, hogy a hatalom és az anyagi javak közötti összefüggés sokszor igazságtalanul alakul. A hatalommal bírók könnyebben jutnak hozzá a javakhoz, míg a hatalom nélküliek számára az alapvető dolgok is elérhetetlenek lehetnek. Szerinted mit jelent a hatalom? Neked milyen hatalmad van? Kik azok, akik rajtad gyakorolnak hatalmat és hogy viseled? Van olyan személy, akit felruháztál hatalommal?   Közjogi értelemben, a hatalom megszerzésének két útja van. Demokratikus környezetben a választók felhatalmaznak valakit közvetlenül, vagy megbízott küldöttjeik által. Ebben az esetben a polgárok legalább egyszerű többsége átadja valakinek, vagy egy csoportnak a hatalom gyakorlásának jogát, am...

2025/1/2 – Szövetség és szeretet (január 11)

 2. Szövetség és szeretet (Január 11.) Keresztény körökben gyakran emlegetjük a görög agapé szót, amely a feltétlen, önfeláldozó és önzetlen szeretetet jelöli. Ezért ezt a szót gyakran egyedül Isten szeretetével azonosítjuk. Az igazság azonban az, hogy emberek is képesek így szeretni. Sőt, Isten is képes máshogyan szeretni, hiszen a szeretet saját természeténél fogva egy többdimenziós dolog. Így amíg az alábbi jól ismert versben az eredeti szöveg az agapét használja (“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3:16), addig például János 16. fejezetének 27. versében a fileó kifejezés áll az eredetiben („Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem”.) Egy újabb görög szó, amit ugyanúgy a szeretetre használunk, de annak valahogy egy másik rétegét fogja meg. A fileo a baráti szeretetet jelöli, ezért úgy is lefordíthatnánk, hogy ‘kedvel’. Tehát az utóbbi bibliaverset val...