Általános iskolában dolgozom. Az első otthon töltött tanítási napon még teljes volt a káosz. De tudtam, hogy ha a gyerekek nem kapnak valamilyen iskolai feladatot, rossz napirend kezd el berögzülni, és úgy veszik majd, hogy itt a szünet. De tananyag még nem volt készen, sőt, az is bizonytalan volt, hogy mit, hogyan és mennyit kapnak majd. De biztos voltam, hogy egy dologgal nem lőhetek mellé: elküldtem hangoskönyvben a közös (kötelező) olvasmányunkat, azzal a megjegyzéssel, hogy most nem mond-hatják, hogy nem érnek rá. (Három órás felvétel, kevesebb, mint egy fél tanítási nap.)
Hiszem, hogy Isten is hasonlóan szól most hozzánk: nincs több kifogás, nem mondhatod, hogy most sem érsz rá…
Az elmúlt hónapban fenekestől felfordult a világunk, és talán még soha nem volt akkora szükségünk a Biblia üzenetére, mint most. Eddig tele volt az életünk fontos, sürgős, halaszthatatlan dolgokkal, lefoglalt a munka, az iskola, a barátok – az élet. A Biblia olvasását halogattuk, Istennek azt mondtuk, hogy majd ha több időnk lesz, akkor szakítunk rá is…
Most itt a lehetőség.
Azt gondolod, hogy a koronavírus veszélyes? Minket egy sokkal veszélyesebb vírus támadott meg, aminek az ellen-szere hiába vár minket készen, eddig nem volt időnk elmenni az orvoshoz érte.
A negyedéves tanulmány pedig a gyógyszer betegtájékoztatójához egy kis segítség.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése