Neked mennyire egyértelmű az, hogy akárhol vagy, akármit teszel, kapcsolatban vagy Istennel? Mennyire próbálod életed középpontjába állítani Őt és jelenlétét? Az én teljesítményem elég hullámzó, de a biblia embere sem volt ezzel másképp. A kedvenc igei részemben Dávid káprázatos módon önti szavakba Isten közvetlenségét (Zsolt 139:5-12). Péter a megdicsőülés hegyén egy gyermeki, aranyos ötlettel próbálja meg időben kiterjeszteni a minden bizonnyal megkapó pillanatot (Mt 17:4). Pál apostol pedig több helyen is rávilágít arra, hogy egyáltalán nem kell messzire mennünk, ha Isten közelségét keressük (1 Kor 3:16, 6:19). De vajon mennyire van tudatában Isten jóakaratának egy olyan nép, amely már emberöltők óta elnyomásban él? A héten arról elmélkedünk, hogyan szelídítette magához a Mindenható a szabadsággal éppen ismerkedő Izraelt.
2 Mózes 13:21-ből már tudjuk, hogy az Örökkévaló együtt vándorolt a néppel. De nem elégedett meg annyival, hogy kíséri őket (meg persze vezeti és védi):
„Készítsetek számomra szent helyet, hogy közöttetek lakhassam!” (2 Móz 25:8 EFO)
A világ Teremtője a „pórnép” között szeretett volna élni. Mint egy hős hadvezér... :)
A sátor alaprajzának és berendezési tárgyainak részletes leírásából számtalan jelkép kitűnik, de előbb vessünk egy pillantást a táboron belüli elhelyezkedésére! Mózes negyedik könyvének 2. részében azt olvashatjuk, hogy három-három törzs volt a sátor körül messzebb, a négy világtáj felé, a léviták pedig közvetlenül körülötte táboroztak. Vagyis a sátor volt középen, ami a Közel-Keleten különösen, de úgy általában is kitüntetett hely, amit a hierarchia csúcsán állók maguknak tartanak fent. Tehát Isten így is kifejezte, amit az első parancsolatban már leszögezett:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, ahol rabszolga voltál.” (2 Móz 20:2 EFO)
A 25. rész (2 Móz) írja le, hogy milyennek kell lennie a Sátornak:
A Szentek Szentjében állt a bizonyságtétel (szövetség) ládája, benne a kőtáblákkal, fedelén (amit a kegyelem királyi székének is neveznek) a kérubokkal. Ide évente egyszer lépett be a főpap engesztelő áldozatot tartani a népért és a Szentélyért. Ez utóbbiban volt az arany gyertyatartó, amely folyamatos fényt biztosított a helyiségben (Zsolt 119:105). Az illattételi (füstölőáldozati) oltár füstje takarta el a szolgálattevők elől Isten jelenlétét (2 Móz 33:20). A szent kenyerek asztalán voltak a szertartásokhoz használt edények, valamint értelemszerűen a kenyerek, szám szerint tizenkettő, ami a törzseket jelképezte, bemutatva, hogy Isten közeledése nem öncélú, hanem az emberekért van.
Néhány érdekesség:
- Neked feltűnt, hogy a gyertyatartó és a kenyerek asztala, valamint az égőáldozati oltár, a rézmedence és a füstölőáldozati oltár egy keresztet formál, ami „fölött” - amolyan megkoronázásként - található a bizonyságtétel ládája?
- Történelem órán tanultuk, hogy a legtöbb ókori nép laza szerveződésben élt, a nagy távolságok és a kezdetleges, lassú közlekedés miatt csak a helyi közösségeken, városállamokon belül voltak szoros kapcsolatok. A szélesebb körű identitástudatot ezért három dolog biztosította: a közös nyelv, a közös vallás és a bizonyos időközönként megtartott rendezvények (például Olimpia). Izraellel más volt a helyzet: a vándorlásból adódóan a nép együtt tartózkodott mindig, a nyelvük közös volt, a vallásuk szintén, és a pontosan előírt rendtartásoknak köszönhetően az egymás mellett élésnél bensőségesebb közösségi élményeik is voltak. De Isten most is többet akart (Ő mindig többet akar a felszínes kapcsolatoknál) : a bűnös emberiséget szerette volna kibékíteni magával. Ezért a hitet Izrael számára nem csupán az élet egy szegmensévé kívánta tenni, hanem magává az életté.
- Amikor Salamon már állandó helyű templomot építhetett, a szentelési imában (1 Kir 8:31-53) hétfajta tevékenységet említett, amit Izrael (és nem csak Izrael) a szent helyen végezhetett: (1) ott kereshettek bűnbocsánatot, (2) tehettek fogadalmat, fohászkodhattak Istenhez (3) vereség után, illetve (4) szárazság vagy (5) egyéb csapások idején, (6) idegenek és jövevények is imádkozhattak, és (7) ott adhattak hálát győzelem után. Ebből is látszik, mennyire központi szerepet játszott a szent hely Izraelben.
- Ézsaiás könyvében egyértelmű megerősítést kap a fenti felsorolásból a hatodik pont:
„...Mert házam imádság háza lesz minden nép számára!” (56:7 EFO)
De mit üzen a szentélyszolgálat számunkra? Mit tanulhatunk ebből a sok szent dologból? Hogyan van jelen Isten ma közöttünk, és hogyan kell ez megmutatkozzon az életünkben?
A Páltól idézett részekből kiderül, hogy a Szent Lélek bennünk lakik. Isten ókori hajléka minden részének a megnevezésében ott van a szó, hogy „Szent”. Számtalan utalás van a Bibliában arra, hogy a hely, ahol Isten jelen van, na milyen? Így van: szent. De mit is jelent ez a szó? Sokféle válasz létezik, biztosan ti is tudtok mondani többet is. A bibliatanulmány szerint a fogalom jelentése „elkülönített”, „egyedi”, „Istenhez tartozó”.
És most? Mi van hátra?
„Régebben, amikor még nem ismertétek Jézus Krisztust, a bennetek lévő gonosz kívánságok szerint éltetek. Most azonban Isten engedelmes gyermekei lettetek. Ezért ne éljetek tovább úgy, mint régen, hanem életetek minden területén szentek legyetek, mivel Isten is szent, aki elhívott benneteket! Mert ezt mondja Isten az Írásban: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok!” (1 Pt 1:14-16 EFO)
Magyi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése