Ugrás a fő tartalomra

2014/2 - BEVEZETŐ: Krisztus és a törvénye

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait” (1Jn 5:3)
Parancsolat, törvény, jogszabály, rendelet, regula… — Sokféleképpen lehet mondani.
Kerítés, börtön, megkötözöttség, szolgaság… — Sok más gondolat kapcsolódik hozzá.
Szabadság, boldogság, rend, cél… — Ezek viszont már nem biztos.

A törvény arra való, hogy megszegjük. Mert erről szól a világ: a törvények nem a mi javunkat szolgálják, sőt, néha jobb, ha megkerüljük őket. Könnyebb érvényesülni, ha a megszabott út helyett választunk magunknak egy olyant, ahol mi döntjük el, mi a helyes és mi nem.

Ha az ember a törvényre gondol, paragrafusok, pontok és jogászok jutnak az eszébe, és az, hogy bármennyire is szeretné az ellenkezőjét hinni, valószínűleg valahol, valahogyan két vállra fogják fektetni a törvénykönyvek és ő marad alul a jogi csatározásban. De van egy jó hírem. Ezek az emberi törvények.

Van egy olyan törvény, ami nem a kiállítója, hanem a te érdekedet képviseli. Van egy törvény, amit, ha követsz, egyértelműen te jössz ki belőle jól. Van egy törvény, amit azért alkottak, mert szerettek, és ez a szeretet van minden paragrafusának középpontjában. Egy törvény, amivel te jársz jól.

Ez Isten törvénye. A szabadság, boldogság, és a szeretet törvénye. Erről a törvényről tanulunk ebben a negyedévben, és arról, hogy nem minden törvény való arra, hogy megszegjük.

Van, amelyiket jobb megtartani. És nem is olyan nehéz.

Isten áldjon meg benneteket a tanulmányozásban!
Kiki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024/3/1 - Az evangélium kezdete (július 6)

  1. A z evangélium kezdete Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!” Márk evangéliuma 1:14-15, EFO Mindenki, aki látott már valaha könyvet, tudja, hogy melyek azok a legfontosabb információk, amiket már csupán ránézésből, a könyv borítójáról meg tudunk állapítani. Olyanokra gondolok, mint például a könyv címe, a szerzője, jobb esetben a könyv hátulján egy rövid összefoglalót is találhatunk a témájáról, cselekményéről. Persze mondanom sem kell, hogy az emberiség történelmének nagy részében ezek közül egyik sem volt elvárás – igaz ez a Bibliánkban található 66 könyvre, és köztük a negyedévünk témájára, Márk evangéliumára is. Márk evangéliuma, noha kiemelt szerepe van az evangéliumok sorában, egyiket sem köti az orrunkra – ma nézzük meg, mit tudunk, mit nem, és mit feltételezünk erről a könyvről! Evangélium ...

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...