Ugrás a fő tartalomra

2023/3/03 - A felmagasztalt Jézus ereje (július 15)

 


július 15.

3. A felmagasztalt Jézus ereje

„Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely hatékonyan működik bennünk, hívőkben. Ugyanez az erő mutatkozott meg akkor is, amikor az Atya feltámasztotta Krisztust a halálból, és a Mennyben a jobbjára ültette.” (Efezus 1:19-20)

A negyedéves tanulmány előszavában utaltam rá, hogy milyen bonyolultnak és átláthatatlannak tűnhet az Efezusi levél első ránézésre, és hogy milyen módon tudod a legtöbbet kihozni a tanulmányozásából. Még alig kezdtük el igazán olvasni, és máris problémákba ütközünk. Az aktuális szakasz (Efezus 1:15-23) nekifutva minimum katyvasznak tűnhet – hát kössük fel a gatyát békesség evangéliumának saruját és vágjunk bele!

Olvasd el az Efezusi levél 1:15-23-ig terjedő szakaszát, és próbáld meg kiemelni belőle a legfontosabb szavakat! Mik azok a központi gondolatok, amik köré Pál a leírtakat rendezi?

Érdekes módon az efezusi levél első fejezete nem az efezusi gyülekezetnek szól, gondolom neked is feltűnt. Az első tizennégy vers egy klasszikus zsidó költemény –  zsoltár, ha úgy tetszik –, aminek központi üzenete nem más, mint az evangélium. A folytatásban, miután kifejezi hálás lelkületét az efezusi gyülekezet hitéért és szeretetéért, egy imába kezd, ami, mint minden valamire való ima, szintén nem Efezushoz szól, hanem Istent szólítja meg. Ebben Pál a címzettek részére kér – de hogy mit? Azt, ha minden igaz, aláhúztad már! Ha még nem, most bepótolhatod!

Bármi is legyen, amit aláhúztál, összenyilaztál, megcsillagoztál, stb., ideális esetben neked is fel kellett tűnjön, hogy az ima központja újra – mily meglepő – az evangélium. (Egyáltalán nem meglepő, hiszen Pál maga mondta, hogy nem hajlandó másról beszélni, mint a megfeszített Krisztusról – 1Kor 2:2.) Pál az örömhírre tereli a figyelmet, és arra kéri Istent, hogy ismertesse meg azt az efezusi gyülekezettel is, annak teljes valóságában.

Mi az evangélium? Hogyan fogalmaznád meg a saját szavaiddal? Pál evangéliuma három sarokpontra épül. Ez a három az Isten megismerése, a reménység és a hatalom. Beszélgessetek róla, hogy mit jelent ez a három dolog Pál szerint!

Az evangélium ezek szerint kapcsolati dolog. Nem csak egy intellektuális gyakorlat, hogy „van Isten”, vagy hogy „Jézus meghalt”, ez az életemben kapcsolati változást kell előidézzen – ld. Máté evangéliuma 22:36-40.

Milyen területen kell kapcsolati változást jelentsen az evangélium az életemben? Hogyan lesz az elméletből gyakorlat?

„Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy fel tudjátok fogni, milyen reménységre hívott el titeket, és milyen dicsőséges az a hatalmas örökség, amit Isten a saját szent népének szánt.” (Efezus 1:18)

Az evangélium ezek szerint reménység. Milyen reménységről beszél Pál? Milyen kincsekről? Ki számára jelent reménységet az evangélium? 

Az evangélium ezek szerint hatalom. Nem is akármilyen hatalom, és ezt az efezusiak pontosan értették. A szóban forgó keresztény gyülekezet egy olyan városban élte az életét, ahol a pogány istenségek imádata mindennapos volt. Esik az eső? Mutass be áldozatot az egyiknek. Nem esik? Kérd a másiktól! Az ókori világ hét csodájának egyike, egy Artemisz-templom is a város határában állt. (ApCsel 19:22 és környéke jól mutatja a helyiek vallásos beállítottságát.) Hogyan ütközteti Pál az evangélium Istenének hatalmát a pogány istenek és világi uralkodók hatalmával?

Ez tehát Pál szerint az evangélium. Legalábbis részben, hiszen még folytatja a levelét, és a továbbiakban ugyanezt a témát boncolgatja – ne feledd, egész a 3. fejezet végéig, miután az evangélium gyakorlati vonatkozásaiba kezd majd bele! Ahogy Jézus feltámadt a halottak közül, testileg, teljesen, valóságosan, úgy támaszt fel Isten bennünket a lelki halálból, hiszen – Pál ezzel a képpel zárja az első fejezet eszmefuttatását, átnyúlva a második fejezetre – az egyház nem más, mint Krisztus teste. Ez a kép lesz az egyik fontos és visszatérő motívum, a levél hátralevő részében.

Hogyan értelmezhető Pál gondolkodása szerint, hogy az egyház Krisztus teste? Beszélgessetek róla, hogy mit jelent „az egyház” ebben az összefüggésben!

Pál ezt a szakaszt (nálunk: fejezetet) ezzel az átvezető gondolattal zárja: Krisztus a fej, mi vagyunk a test, és együtt mozgunk az ő vezetésére. Kicsit bizarr kép, de mégis szép gondolat, hiszen minden, amink van, az tőle származik. Így van ez az efezusi gyülekezet hitével és szeretetével is – és ezzel a gondolattal visszatértünk a gondolatmenet elejére.

Most olvasd el újra az aktuális szakaszt, (Efezus 1:15–23) úgy, hogy már a fejedben vannak a folyamatában kihámozott gondolatok! Változott a jelentése? Érthetőbbé vált? Nagyon remélem.

BÓNUSZ feladat szorgalmi ötösért: Teológiai szókereső — Megtalálod a sorok közt a Szentháromságot (Atya, Fiú és Szentlélek)? Mi a szerepük? (Ehhez lehet, hogy a fejezet elejétől érdemes nekifutni.)

Barátod, Kiki

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/2/11 - Ruth és Eszter (Június 14.)

  11. Ruth és Eszter (Június 14.) Mint egy fáklya a sötét éjszakában, úgy világít Ruth könyve az Ószövetségben. A Bírák könyve a Biblia egyik morálisan és erkölcsileg legsötétebb fejezeteivel ér véget, melyek tele vannak nemi és fizikai erőszakkal, polgárháborúval. Azokban a fejezetekben a nőket kihasználják, meggyalázzák, akaratuk ellenére elrabolják, mintha nem lennének többek csupán valami használati tárgynál, amivel azt kezd az ember, amit akar. Ezt a poklot követi Ruth könyve, ahol a főszereplő nő szeretete, gondoskodása, megbecsülése a mai napig példaként áll előttünk. Egy történet az összetartozásról, a másik ember iránti elfogadásról, Isten gondviseléséről. Egy család meghozta élete talán addigi legnehezebb döntését, amikor Betlehemből, a kenyér házából (ez a helységnév jelentése) átköltöztek Moáb földjére éhínség miatt (Ruth 1:1-5). Annál a népnél kerestek menedéket, melynek tagjait a parancsolatok kitiltották az Örökkévaló gyülekezetéből egészen a tizedik nemzedékig (lás...