3. A felmagasztalt Jézus ereje
„Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely hatékonyan működik bennünk, hívőkben. Ugyanez az erő mutatkozott meg akkor is, amikor az Atya feltámasztotta Krisztust a halálból, és a Mennyben a jobbjára ültette.” (Efezus 1:19-20)
A negyedéves tanulmány előszavában utaltam rá, hogy milyen bonyolultnak és átláthatatlannak tűnhet az Efezusi levél első ránézésre, és hogy milyen módon tudod a legtöbbet kihozni a tanulmányozásából. Még alig kezdtük el igazán olvasni, és máris problémákba ütközünk. Az aktuális szakasz (Efezus 1:15-23) nekifutva minimum katyvasznak tűnhet – hát kössük fel a gatyát békesség evangéliumának saruját és vágjunk bele!
Olvasd el az Efezusi levél 1:15-23-ig terjedő szakaszát, és próbáld meg kiemelni belőle a legfontosabb szavakat! Mik azok a központi gondolatok, amik köré Pál a leírtakat rendezi?
Érdekes módon az efezusi levél első fejezete nem az efezusi gyülekezetnek szól, gondolom neked is feltűnt. Az első tizennégy vers egy klasszikus zsidó költemény – zsoltár, ha úgy tetszik –, aminek központi üzenete nem más, mint az evangélium. A folytatásban, miután kifejezi hálás lelkületét az efezusi gyülekezet hitéért és szeretetéért, egy imába kezd, ami, mint minden valamire való ima, szintén nem Efezushoz szól, hanem Istent szólítja meg. Ebben Pál a címzettek részére kér – de hogy mit? Azt, ha minden igaz, aláhúztad már! Ha még nem, most bepótolhatod!
Bármi is legyen, amit aláhúztál, összenyilaztál, megcsillagoztál, stb., ideális esetben neked is fel kellett tűnjön, hogy az ima központja újra – mily meglepő – az evangélium. (Egyáltalán nem meglepő, hiszen Pál maga mondta, hogy nem hajlandó másról beszélni, mint a megfeszített Krisztusról – 1Kor 2:2.) Pál az örömhírre tereli a figyelmet, és arra kéri Istent, hogy ismertesse meg azt az efezusi gyülekezettel is, annak teljes valóságában.
Mi az evangélium? Hogyan fogalmaznád meg a saját szavaiddal? Pál evangéliuma három sarokpontra épül. Ez a három az Isten megismerése, a reménység és a hatalom. Beszélgessetek róla, hogy mit jelent ez a három dolog Pál szerint!
Az evangélium ezek szerint kapcsolati dolog. Nem csak egy intellektuális gyakorlat, hogy „van Isten”, vagy hogy „Jézus meghalt”, ez az életemben kapcsolati változást kell előidézzen – ld. Máté evangéliuma 22:36-40.
Milyen területen kell kapcsolati változást jelentsen az evangélium az életemben? Hogyan lesz az elméletből gyakorlat?
„Azt kérem Istentől, hogy nyissa meg szívetek szemét, hogy fel tudjátok fogni, milyen reménységre hívott el titeket, és milyen dicsőséges az a hatalmas örökség, amit Isten a saját szent népének szánt.” (Efezus 1:18)
Az evangélium ezek szerint reménység. Milyen reménységről beszél Pál? Milyen kincsekről? Ki számára jelent reménységet az evangélium?
Az evangélium ezek szerint hatalom. Nem is akármilyen hatalom, és ezt az efezusiak pontosan értették. A szóban forgó keresztény gyülekezet egy olyan városban élte az életét, ahol a pogány istenségek imádata mindennapos volt. Esik az eső? Mutass be áldozatot az egyiknek. Nem esik? Kérd a másiktól! Az ókori világ hét csodájának egyike, egy Artemisz-templom is a város határában állt. (ApCsel 19:22 és környéke jól mutatja a helyiek vallásos beállítottságát.) Hogyan ütközteti Pál az evangélium Istenének hatalmát a pogány istenek és világi uralkodók hatalmával?
Ez tehát Pál szerint az evangélium. Legalábbis részben, hiszen még folytatja a levelét, és a továbbiakban ugyanezt a témát boncolgatja – ne feledd, egész a 3. fejezet végéig, miután az evangélium gyakorlati vonatkozásaiba kezd majd bele! Ahogy Jézus feltámadt a halottak közül, testileg, teljesen, valóságosan, úgy támaszt fel Isten bennünket a lelki halálból, hiszen – Pál ezzel a képpel zárja az első fejezet eszmefuttatását, átnyúlva a második fejezetre – az egyház nem más, mint Krisztus teste. Ez a kép lesz az egyik fontos és visszatérő motívum, a levél hátralevő részében.
Hogyan értelmezhető Pál gondolkodása szerint, hogy az egyház Krisztus teste? Beszélgessetek róla, hogy mit jelent „az egyház” ebben az összefüggésben!
Pál ezt a szakaszt (nálunk: fejezetet) ezzel az átvezető gondolattal zárja: Krisztus a fej, mi vagyunk a test, és együtt mozgunk az ő vezetésére. Kicsit bizarr kép, de mégis szép gondolat, hiszen minden, amink van, az tőle származik. Így van ez az efezusi gyülekezet hitével és szeretetével is – és ezzel a gondolattal visszatértünk a gondolatmenet elejére.
Most olvasd el újra az aktuális szakaszt, (Efezus 1:15–23) úgy, hogy már a fejedben vannak a folyamatában kihámozott gondolatok! Változott a jelentése? Érthetőbbé vált? Nagyon remélem.
BÓNUSZ feladat szorgalmi ötösért: Teológiai szókereső — Megtalálod a sorok közt a Szentháromságot (Atya, Fiú és Szentlélek)? Mi a szerepük? (Ehhez lehet, hogy a fejezet elejétől érdemes nekifutni.)
Barátod, Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése