július 22.
4. Hogyan ment meg bennünket Isten?
Nem tudom, te hogy vagy Pál apostol leveleivel, de véleményem szerint sokszor nem könnyű kiigazodni az írásain. Ha sikerül kiszűrnöm belőlük a lényeget, általában rájövök, hogy nagyon egyszerű a mondanivalója, de ezt a legegyszerűbb gondolatot is úgy körülírja, alátámasztja, megmagyarázza, hogy a hétköznapi olvasó hamar elveszhet a szövegben.
Az ezen a héten vizsgált szakasz is egy ilyen részlet az efezusi levélből. Ez a gondolat valójában csak annyiról szól, ‘hogyan ment meg bennünket Isten?’ Olvasd figyelemmel!
„Régebben halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt. Ezekben a bűnökben éltetek, mint a többiek, a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek. Valamikor mi is mindnyájan közéjük tartoztunk, és bűnös természetünk kívánságait követtük. Igyekeztünk kielégíteni, amit bűnös természetünk kívánt, és a saját elgondolásainkat akartuk megvalósítani. Így tehát ránk is, mint mindenki másra, Isten jogos haragja következett volna.
Isten azonban tele van irgalommal, és nagyon szeret bennünket! Ezért, amikor még halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életet adott nekünk. Bizony, Isten kegyelme mentett meg benneteket! Sőt, Krisztussal együtt fel is támasztott a halálból, és vele együtt mennyei helyekre ültetett bennünket. Mindez a miénk, akik Krisztus uralma alatt vagyunk. Isten azért tette ezt, hogy megmutassa a jövendő korszakoknak is kegyelme határtalan gazdagságát. Krisztus Jézusban adta nekünk ezt a kegyelmet, mert a kegyelem tette lehetővé, hogy a hit által megmeneküljetek. Ezt nem ti vittétek véghez, hanem Isten ajándékozta nektek. De nem is a jócselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen. Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket Krisztus Jézusban, hogy jó dolgokat vigyünk véghez. Ezeket a dolgokat Isten már előre elkészítette, hogy ez legyen az élet útja a számunkra.” (Efezus 2:1-10)
Foglaljátok össze közösen, saját szavaitokkal azt, amiről Pál apostol ír! Próbáljatok minél kevesebb elvont fogalmat, keresztény szakzsargont használni!
Nem is olyan egyszerű, ugye? Keresztényként megszoktuk már az olyan magasztos kifejezések használatát, mint a „bűnös természet”, „hit általi megigazulás”, vagy akár „engesztelő áldozat”, bár sokszor mi magunk sem tudnánk kézzelfoghatóvá tenni ezek jelentését.
Gondolkodjatok arról, hogyan lehetne egyszerű, hétköznapi módon beszélni Isten szeretetéről, és arról, amit értünk tett, legyen szó akár keresztények, akár nem keresztények közötti kommunikációról!
Isten még ennél is tovább megy. Azt szeretné, hogy szeretett gyermekei igazán megértsék, mit tesz értük és mennyire szereti őket, ezért nem csak szavakat használ, hanem elsősorban cselekszik. Ez a Szentírás fő üzenete. Isten az, aki megszabadította tehetetlen rabszolga népét. Ő volt az, aki megszabadította, és most is megszabadítja az embereket az éhségtől, szomjúságtól, betegségtől, magánytól, igazságtalanságtól, sőt, sokszor a haláltól is. Csak úgy érthetjük meg Isten szabadítását, ha személyesen át is éljük azt.
Személyes életedben mik azok a dolgok, amikből Isten már megmentett? Érzelmi válság? Valamilyen függőség? Rossz szokás? Hogyan élted meg ezt a szabadulást?
A Biblia összefoglaló néven bűnnek nevezi azt a sok-sok negatív dolgot, amiből életünk során szabadulásra van szükségünk. Valójában nem az általunk elkövetett rossz tetteket kellene bűnnek neveznünk, hiszen azok csupán a bűn velejárói, következményei. A Szentírás szerint bűn minden, ami megrontja az Isten által alkotott tökéletes világ harmóniáját, legyen az szenvedés, pusztulás, szorongás, fájdalom, önzés, stb.
De hogyan kerül a képbe Jézus áldozata? Ugyanúgy, ahogyan egy tökéletesen működő világnak megvan a saját törvényszerűsége (lásd Máté 22:36-40), a bűnnel fertőzött világ is bizonyos törvényszerűségek alapján működik. Ez utóbbi egyszerűen annyi, hogy előbb-utóbb minden megsemmisül. Elhervadnak a virágok, elpusztulnak az állatok, és mi, emberek is elkerülhetetlenül meghalunk. Isten pedig tudta, hogyha ő, mint Teremtő, minden teremtménye helyett magára vállalja a végső romlást, pusztulást, és halált, az egész világunk megszabadulhat ettől az átoktól.
És ez az a szabadulás, amit leginkább konkrét esetekben, személyesen, saját bőrünkön tapasztalva érthetünk meg. Ha Isten megszabadít egy függőségtől, egy bántalmazó kapcsolatból, vagy egy különösen stresszes, nyomasztó helyzetből, akkor a bűntől szabadít meg. És ezt minden esetben Krisztus halála teszi lehetővé.
Mik azok a dolgok, amikből még most is megmentésre van szükséged? Mi ad reményt abban, hogy Isten ezekből is meg fog szabadítani? Hogyan éled meg, ha késik a szabadítás?
Kétségtelen, hogy Isten nem mindig úgy és akkor szabadít meg, ahogyan arra mi számítunk. Sőt, a világ teljes helyreállításáig nem is szűnnek meg teljesen azok a dolgok, amiket bűnként neveztünk meg. Isten azonban, Pál apostol közvetítésével is, biztosítani szeretne arról minket, hogy ezek már most sem uralkodnak rajtunk, hiszen ő az Uralkodó.
Hogyan változik/változott az életed, mit teszel másképp, tudva, hogy Isten—személyes megmentőd—az ura minden helyzetnek?
Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése