Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  21. A dicsőség órája: A kereszt és a feltámadás “Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?” Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.” János evangéliuma 18:37 (RÚF) Az első keresztények egyik nagy dilemmája számunkra, kétezer évvel Jézus kereszthalála után már nehezen érthető. A keresztre feszítés halálneme a legszégyenletesebb kivégzési mód volt az ókori Rómában, amit kimondottan az árulóknak és a lázadást szító személyeknek tartottak fenn. A tehetetlenség, kiszolgáltatottság és megalázottság képe, ráadásul mindez meztelenül, jó bosszúként szolgált a birodalom részéről a lázadozók felé. Ha egy felkelés vezetőjét ily módon végeztek ki, utána senki nem szívesen azonosította magát az adott mozgalommal, melynek kirobbantója ruhátlanul lógott a város közepén.  Egyrészről Jézus kereszthalálának szégyene, másrészről a feltámadásának dicsősége ol...

  Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Amikor a Szentháromság szót halljuk, sokszor megjelennek az érvek, hogy „de nincs is benne a Bibliában!” Az „eredendő bűn” fogalma sincs benne, mégis „gyötörjük” vele egymást… Az, hogy magát a szót nem találjuk meg a szövegben, nem zárja ki, hogy a fogalom által jelölt valóság létezik. A másik bevezető gondolat, amit fontos látnunk, hogy bennünket itt, Európában a görög gondolkodás, ill. logika alapján tanítottak gondolkodni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy számunkra minden eldöntendő kérdésre vagy-vagy alapon tudunk választ adni; valami vagy fekete, vagy fehér; vagy igen, vagy nem; stb. A bibliai gondolkodásban azonban sokszor ez nem segít, csak az „is-is gondolkodás”. Pl.: Jézus ember volt vagy Isten? A válasz igen, mert mind a kettő, ráadásul egyszerre. Mária szűz volt és szült; az üdvösség kegyelemből és cselekedetekből van, és még folytathatnánk. Számunkra az a lényeg, hogy egy Istenünk van, aki három személyben létezik; másképpen nem is lehet...

  Az út, az igazság és az élet Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. János evangéliuma 14:6 (RÚF) Jézus fenti kijelentése véleményem szerint könnyen ellenszenvet válthat ki egy átlagos 21. századi olvasóban. Ahol központi értéknek számít a tolerancia, az empátia, és az elfogadás, ott egy ilyen kizárólagos kijelentés taszítóan hathat. Úgy vélem, az „Élni és élni hagyni” közmondás lényegre törően kifejezi korunk uralkodó szellemiségét. A Cambridge internetes szótár a következőt írja e tömör bölcsesség angol megfelelőjéről: „azt jelenti, hogy az embereknek el kell fogadniuk más emberek életmódját és viselkedését, különösen akkor, ha azok másképp csinálják a dolgokat, mint ők.” (Persze ehhez valószínűleg sokan hozzátennék, hogy ez csupán addig igaz, amíg az adott személy magatartása nem árt másoknak.) Egy korábbi gondolatébresztőben már használtam egy példát, amely rámutat hogyan hat ez a szemléletmód a spiritualitásunkra: „Mindenkit arra ...