21. A dicsőség órája: A kereszt és a feltámadás
“Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?”
Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.”
János evangéliuma 18:37 (RÚF)
Az első keresztények egyik nagy dilemmája számunkra, kétezer évvel Jézus kereszthalála után már nehezen érthető. A keresztre feszítés halálneme a legszégyenletesebb kivégzési mód volt az ókori Rómában, amit kimondottan az árulóknak és a lázadást szító személyeknek tartottak fenn. A tehetetlenség, kiszolgáltatottság és megalázottság képe, ráadásul mindez meztelenül, jó bosszúként szolgált a birodalom részéről a lázadozók felé. Ha egy felkelés vezetőjét ily módon végeztek ki, utána senki nem szívesen azonosította magát az adott mozgalommal, melynek kirobbantója ruhátlanul lógott a város közepén.
Egyrészről Jézus kereszthalálának szégyene, másrészről a feltámadásának dicsősége olyan önellentmondás, melyet az első keresztényeknek hosszú időbe telt feldolgoznia – erre utal Pál is, amikor azt írja:
„A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik. Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják. A meghívottak számára viszont — akár zsidók, akár nem — Krisztus valójában Isten ereje és bölcsessége.” (Pál levele a korinthusiakhoz 1:22-24)
János evangéliumának utolsó fejezetei is erről az eseményről szólnak.
Olvasd el János evangéliuma 18:33-38 szakaszát! Itt Jézus és Pilátus arról beszélgetnek, hogy mit jelent királynak lenni, de Jánostól már megszokott módon “elbeszélnek egymás mellett”. Mire kíváncsi Pilátus, és mire gondol Jézus? Mi a szakasz csattanója?
Pál apostol előbb idézett szavaihoz hasonlóan Pilátusnak is valami kézzelfoghatóra, vagy könnyen magyarázható dologra lett volna szüksége ahhoz, hogy Jézus álláspontját teljes egészében támogatni tudja. Véleményem szerint nem volt Jézus ellen, nem kívánta a büntetését, csak egyszerűen két tűz között próbált lavírozni mindaddig, amíg a büntetést a nép a saját szájával ki nem mondta.
A történet iróniája, hogy mikor lehetőségük lett volna kegyelmet gyakorolni az Atya fián, akkor inkább a rablógyilkos Barabbást engedték el (akinek a neve lefordítva annyit tesz: “az apa fia”).
A kereszten aztán tovább folytatódik az irónia, mikor a felirat is elkészül. Mit íratott Pilátus a keresztre? (János evangéliuma 19:17-22) Mit gondolsz, miért pont ezt írta fel? Hogyan kerül elő újra az uralkodás, királyság gondolata ezen a ponton? Mit gondolsz a kereszten függő király gondolatáról?
Jézust pénteken megfeszítették, és még naplemente előtt a sírba helyezték, ám a holttest előkészítésére már nem volt idő a szombat beállta előtt. Ezt az asszonyok vasárnap reggel szerették volna elvégezni, ám a 20. fejezetben azt találjuk, hogy a holttest helyett egy üres sírt találtak csupán ott, ahova két napja a halott Mestert helyezték el. Az asszonyok azonnal szaladtak is a tanítványokhoz, akik szintén megrökönyödve álltak a helyzet előtt.
Olvasd el János evangéliuma 20:10-18 verseit! Az első személy, akinek a feltámadt Jézus megjelenik, nem más, mint Magdalai Mária. Nem a tanítványok, nem Péter. Mit jelent számodra ez a jelenet? Mit gondolsz arról, hogy az első apostol – aki hírt visz Jézus feltámadásáról – nő volt?
Jézus feltámadásával valóban a feje tetejére állította a birodalomról, Isten országáról alkotott képünket. Ebben az országban nem a helytartó uralkodik, nem az erőszak nyer csatákat, és azok is apostolok lehetnek, akiket semmi ilyenre nem kértek volna fel.
Visszatérve a gondolatsor elejére, gondolkozz el rajta, hogy vajon a kereszthalál, mellyel Jézus meghalt, milyen ellentmondásokat tartogat még, ha a mélyére ásunk? Írj gondolatpárokat, asszociálj szabadon: mit fordított még a feje tetejére Jézus azzal, hogy Isten fia meghalt értünk a kereszten?
Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése