Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Egy kis nosztalgiára invitállak. Gondolj vissza a gyerekkorodra! Ismerős az a szituáció, amikor egy rosszul végződő csínytevés után alaposan elnáspángolnak a szüleid? Gondolok itt arra például, hogy a nappaliban focizás közben eltalálod A Vázát, ez pedig azonnali fizikai szankciókat eredményez, ami fáj ugyan, de a jogosságát meg sem kérdőjelezed... Vagy az az eset, amikor a szavaiddal vagy viselkedéseddel okozol csalódást nekik, és azt kívánod, bárcsak kapnál egy kijózanító nyaklevest, de ehelyett csak egy szívszorítóan csalódott tekintetű Apuval és Anyuval állsz szemben? És most nem a „tiltott alma a legédesebb” dologgal szeretnék foglalkozni, vagy a csábítással, önuralommal, stb., hanem azzal a ténnyel, hogy tudtad a szüleid álláspontját az összes huncutságoddal kapcsolatban, vagy ki tudtad következtetni, hogy mi lesz az ítélet, és azzal is tisztában voltál, hogy következetesen és igazságosan „jutalmaznak meg”. De mégis megtetted, és vállaltad a következményeket. Most pedig itt v...

Az előző tanulmányokban a mennyei szentélyről és az engesztelésről tanultunk, múlt héten pedig Jézus értünk hozott áldozatáról. De Jézus feladata nem ért véget ott, hogy meghalt és feltámadt, hanem ebben a pillanatban is végzi a szolgálatát értünk. Ma azt fogjuk végiggondolni, hogy mit jelent az, hogy Jézus most, ebben a pillanatban is közbenjár értünk. Mikor fél évvel ezelőtt albérletet kerestem, végignéztem egy csomó újsághirdetést, az összes apróhirdetéses portált a neten és minden olyan lakáshoz tartozó telefonszámot felhívtam, ami egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet. Tudtam, hogy milyen bérleti díj az, amit megengedhetek magamnak, és mik az igényeim a lakással szemben, de valahol mindig kilógott a lóláb. Vagy túl drága volt, vagy bútorozatlan, vagy rossz környéken… Már-már azt gondoltam, a kívánságom lehetetlen, vagy irreális elképzeléseim vannak, és olyan lakás nem is létezik, amilyet szeretnék.

Ésaiás könyvében az 52 . és 53. fejezetekben csodálatosan és egyértelműen tárul elénk a Megváltó küldetése. Egyértelműen bizonyítja, hogy halála engesztelés volt. Jézus másokért szenvedett. Magára vette betegségeinket, fájdalmainkat, bűneinket, vétkeinket. Áldásokat tartogat nekünk: békességet, gyógyulást, megigazulást. Isten terve, akarata volt, helyettünk szenvedjen. Jézus igaz volt, bűntelen. Bűnért való áldozat, engesztelő áldozat volt.

„ Nyilvánvaló, hogy Jézus nem az angyaloknak nyújtott segítő kezet, hanem Ábrahám utódainak.Ezért kellett Jézusnak minden tekintetben hasonlóvá válnia a testvéreihez. Csak így lehetett könyörületes és hűséges Főpap, aki Istent szolgálja. Csak így szerezhette meg Isten bocsánatát a nép bűneire. Jézus megtapasztalt minden kísértést és szenvedést, ezért most valóban tud segíteni azoknak, akiket ugyanezek a kísértések tesznek próbára. ”   (Zsidók 2:16-18 EFO)    Mi a különbség a bűnbocsánat és a bűntől való elfordulás között?

„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1Pt 1:18-19). A Bibliában több helyen olvasunk a bűnről, és annak következményéről. „A bűn zsoldja a halál…” – így írja a Biblia. Tehát ha bűnt követünk el természetszerűleg meg kell halnunk.  Miért van mégis az, hogyha rosszat teszünk, nem esünk össze? Miért van az, hogy még mindig élünk és Isten számon tart bennünket? A válasz a kérdésekre az áldozat, amely a bűnös helyett veszti életét.

Neked mennyire egyértelmű az, hogy akárhol vagy, akármit teszel, kapcsolatban vagy Istennel? Mennyire próbálod életed középpontjába állítani Őt és jelenlétét? Az én teljesítményem elég hullámzó, de a biblia embere sem volt ezzel másképp. A kedvenc igei részemben Dávid káprázatos módon önti szavakba Isten közvetlenségét ( Zsolt 139:5-12 ). Péter a megdicsőülés hegyén egy gyermeki, aranyos ötlettel próbálja meg időben kiterjeszteni a minden bizonnyal megkapó pillanatot ( Mt 17:4 ). Pál apostol pedig több helyen is rávilágít arra, hogy egyáltalán nem kell messzire mennünk, ha Isten közelségét keressük ( 1 Kor 3:16 , 6:19 ). De vajon mennyire van tudatában Isten jóakaratának egy olyan nép, amely már emberöltők óta elnyomásban él? A héten arról elmélkedünk, hogyan szelídítette magához a Mindenható a szabadsággal éppen ismerkedő Izraelt.

Egész negyed évben, köztük ezen a héten is olyan dolgokról beszélünk, ami hitünk és vallásunk egy-egy fontos helyszíne és része. Az a célunk, hogy amikor a mennyei szentélyről beszélünk, vagy hallunk tanításokat, megérthessük azt, hogy mi a szerepe a mostani életünkben. Múlt héten arról gondolkodtunk, hogy Isten hogyan szeretne velünk lenni, hogy aztán mi is vele lehessünk. Jézus saját keze által készít nekünk helyet. Aha… szóval akkor mennyi is ott 1 fő /éj? Neeem. Tudjuk nagyon jól a választ: hát ez Ingyen van! Mint aki foglalkozik üzleti tudományokkal, tudom, hogy az ingyen fogalma kicsit átértékelődött a fejünkben sajnos (Chris Anderson: Ingyen című könyvét ajánlom). Várj, akkor ezért áldozatot kell hozni, hogy megkaphassuk? Hmm, nézzük mit is tudunk felajánlani. Amikor ezen gondolkozunk, egy egyszerű példa jut eszembe, hogy az ilyen hozzáállásunk mire hasonlít. Ha valakinek van egy óriási sivatagja, hány marék homokkal kell őt megajándékoznunk? Mennyire lehet szükséges? Sze...