Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„ Hatalmas Főpapunk van, aki Isten családját kormányozza! Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot. ”   (Zsid. 10:21-22 EFO) Világ életemben izgattak azok a helyek, ahova nem szabad bemenni. A Parlament elzárt zugai, egy templom hátsó ajtajai, vagy egy vár díszes tervei, amik el vannak zárva a látogatók elől. Valami mindig vonzott, meg akartam nézni, mit rejt az  „ Idegeneknek belépni TILOS! ”  tábla, hogy elrejtett kincseket, kékszakálli borzalmakat, vagy üres termeket találok.

Szegedi Kovács György: Epilógus Az első drámaíró műve ma sem ért véget. Főszereplő fia, mint színész-rendező, úgy ígérte, ha majd kijön meghajolni Nap-fehér ruhában, s magasba emeli két lyukas tenyerét a legfelső erkélyen helyet foglaló Szerző felé (akit a közönség még soha nem látott), akkor lesz vége. És megtapsoljuk majd együtt az erkélyen fölállót. Ő hatalmas, bánat-szántott tenyerével visszamutat fiára — hangrobban a dicsőítés — majd miránk is, mintha nekünk is járna némi elismerés. Szárnyas lények sokasága már nekünk tapsol, s csodálkozva vesszük észre, hogy a lyukas kezű ruhája rajtunk ragyog.

„Minden hitvalló keresztény közül a hetednapi adventistáknak kellene elöl járniuk abban, hogy bemutassák Jézust a világnak. A harmadik angyal üzenete a szombat igazságának hirdetésére szólít fel. Ezt az igazságot az üzenetben szereplő többi fontos igazsággal együtt hirdetnünk kell; de mindennek középpontját, Jézus Krisztust nem szabad kihagyni bizonyságtételünkből.  A kegyelem és az igazság Krisztus keresztjénél találkozik, igazság és békesség csókolgatják egymást. A bűnösök tekintetét a Golgotára kell irányítani, hogy egyszerű gyermeki hittel bízzanak a Megváltó érdemeiben, igazságát elfogadva, kegyelmére hagyatkozva” (Ellen G. White: Gospel Workers. 156-157. o.) Mi, adventisták, nagyon sok bibliai ténnyel tisztában vagyunk. Tudjuk, mik lesznek a jelei Jézus visszajövetelének, tudjuk, hogy melyik napot kell Isten szerint ünnepelni és tudjuk azt is, hogy mi jellemzi Isten maradék népét.

Amikor megláttam, hogy milyen témáról kell írjam a gondolatébresztőt, első pillanatban felállt a szőr a hátamon. A végidő talán a legfélelmetesebb gondolatainkat hozz fel, hiszen abban nőttünk fel, hogy a próféciákat magyarázták nekünk, vagy legalábbis sokat hallottuk ezeket. Mindig valami negatív érzés párosult hozzá, és félelem, mert az üldözésről, és a katasztrófákról szólnak ezek a előadások, elmélkedések. Most egy kicsit szeretnék belemerülni veletek ebbe a témába, más oldalról megnézve. „ Semmit se félj a rád váró szenvedésektől! Mert a Sátán néhányat közületek börtönbe fog zárni, hogy próbára tegyen titeket, és szenvedni fogsz tíz napig. Maradj hűséges mindhalálig, és neked adom az örök élet koszorúját!” (Jelenések 2:10) Nem tudom hogy vagy vele, de ez az ige valahogy nem nyugtatott meg. Amikor először elolvastam, egyáltalán nem éreztem tőle jobban magam, sőt... Még börtönbe is csukhatnak, szenvedni fogok, és ki tudja mi lesz még velem. Hát ez nem hangzik valami kellemes...

Egy kis nosztalgiára invitállak. Gondolj vissza a gyerekkorodra! Ismerős az a szituáció, amikor egy rosszul végződő csínytevés után alaposan elnáspángolnak a szüleid? Gondolok itt arra például, hogy a nappaliban focizás közben eltalálod A Vázát, ez pedig azonnali fizikai szankciókat eredményez, ami fáj ugyan, de a jogosságát meg sem kérdőjelezed... Vagy az az eset, amikor a szavaiddal vagy viselkedéseddel okozol csalódást nekik, és azt kívánod, bárcsak kapnál egy kijózanító nyaklevest, de ehelyett csak egy szívszorítóan csalódott tekintetű Apuval és Anyuval állsz szemben? És most nem a „tiltott alma a legédesebb” dologgal szeretnék foglalkozni, vagy a csábítással, önuralommal, stb., hanem azzal a ténnyel, hogy tudtad a szüleid álláspontját az összes huncutságoddal kapcsolatban, vagy ki tudtad következtetni, hogy mi lesz az ítélet, és azzal is tisztában voltál, hogy következetesen és igazságosan „jutalmaznak meg”. De mégis megtetted, és vállaltad a következményeket. Most pedig itt v...

Az előző tanulmányokban a mennyei szentélyről és az engesztelésről tanultunk, múlt héten pedig Jézus értünk hozott áldozatáról. De Jézus feladata nem ért véget ott, hogy meghalt és feltámadt, hanem ebben a pillanatban is végzi a szolgálatát értünk. Ma azt fogjuk végiggondolni, hogy mit jelent az, hogy Jézus most, ebben a pillanatban is közbenjár értünk. Mikor fél évvel ezelőtt albérletet kerestem, végignéztem egy csomó újsághirdetést, az összes apróhirdetéses portált a neten és minden olyan lakáshoz tartozó telefonszámot felhívtam, ami egy kicsit is felkeltette az érdeklődésemet. Tudtam, hogy milyen bérleti díj az, amit megengedhetek magamnak, és mik az igényeim a lakással szemben, de valahol mindig kilógott a lóláb. Vagy túl drága volt, vagy bútorozatlan, vagy rossz környéken… Már-már azt gondoltam, a kívánságom lehetetlen, vagy irreális elképzeléseim vannak, és olyan lakás nem is létezik, amilyet szeretnék.

Ésaiás könyvében az 52 . és 53. fejezetekben csodálatosan és egyértelműen tárul elénk a Megváltó küldetése. Egyértelműen bizonyítja, hogy halála engesztelés volt. Jézus másokért szenvedett. Magára vette betegségeinket, fájdalmainkat, bűneinket, vétkeinket. Áldásokat tartogat nekünk: békességet, gyógyulást, megigazulást. Isten terve, akarata volt, helyettünk szenvedjen. Jézus igaz volt, bűntelen. Bűnért való áldozat, engesztelő áldozat volt.