Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Mit is tehetnénk az év utolsó napjain, mint emlékeznünk mindarra, ami mögöttünk van... Mindenhol ez megy, összegeznek, mérlegelnek, elemeznek, felelevenítenek, „bestofmoments” akárhova is kattintasz vagy kapcsolsz. Az értékelés jó  –  Pál apostol azt tanította, hogy mindannyian magunk adunk számot Istennek az életünkről ( Róma 14:12 )  –,  vagyis jó tisztában lenni azzal, hányadán is állunk. Neked mennyire volt eredményes az éved? Miket értél el? Milyen mérföldkövek mellett haladtál el idén? És mit gondolsz, mi a helyzet Jeremiás prófétával? Ő hogy tekintett volna vissza azokra az eseményekre, amikről beszéltünk? Az ő élete mennyiben volt eredményes? Sokat szenvedett, néha panaszkodott és sírt is. Úgy tűnik – néhány kivételtől eltekintve –, hogy a királyok, a papok, a próféták és az átlagemberek nem csupán Jeremiás üzenetét gyűlölték, hanem őt is. Saját népe még hazaárulónak is nevezte. Végül a romlás és végzet napjai bekövetkeztek, amelyről a próféta szól...

„Ők pedig mondták Jeremiásnak: Az Úr legyen ellenünk tökéletes és igaz tanúbizonyság, ha nem mind ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel elküld téged hozzánk az Úr, a te Istened” (Jer. 42:5) Ezen a héten Jeremiás könyvének, vagy történetének a végéhez közeledünk, ami eléggé beszédes történet Júda történelmén belül, sőt meg is határozza azt. Beszédes, mert igazán magunkra ismerhetünk benne. A júdeaiak megtudták Jeremiástól, hogy nekik nem túl jó következménnyel járó dologgal kell szembenézniük, ha nem hallgatnak Isten szavára, egészen pontosan az akkori legnagyobb hatalom kezébe adja őket, mert ennek a hatalomnak a fejét (Nabukodonozor) találta alkalmasnak arra, hogy népét megnevelje, vagy kigyógyítsa a bálványimádásból, illetve minden olyan dologból, ami fal volt Isten és népe között.

„Nézzétek! Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda népével — én, az Örökkévaló mondom ezt! Őseikkel is szövetséget kötöttem régen, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről, de ők azt a régi szövetséget megtörték, bár én hűséges maradtam népemhez, mint férj a feleségéhez. Az új nem olyan lesz, mint a régi — én, az Örökkévaló mondom ezt! Abban az időben ilyen szövetséget kötök Izráel egész népével: törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be. Akkor Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.” (Jeremiás 31:31-33 - EFO) A szövetség egy megállapodás, megegyezés, kölcsönös támogatás, együttműködés általában krízishelyzetek, akadályok megoldása, áthidalása vagy egy közös cél megvalósítása érdekében. Hogyha valameyik fél hűtlen a szövetséghez, ez komoly negatív következményekkel jár mindkét félre való tekintettel.

1. Hetven év, egy emberöltőnyi idő. Sok, vagy kevés? Megítélés kérdése. Ha azt mondják, hogy ennyi ideig kell egy gyűlölt országban élned, ahol másodrangú polgár, legjobb esetben is megtűrt személy lehetsz a társaddal együtt, biztosan túlságosan hosszúnak érzed. Sok minden átértékelődik bennünk akkor, ha hosszú ideig nem élhetünk Istentől kapott legelemibb emberi jogunk egyikével, a mozgás szabadságával.

„Aki engem akar követni, az tagadja meg önmagát, naponta vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen.” (Lukács 9:23b  - EFO) Az iga általában azt a szerszámot jelenti, amibe az állatot bevonják, valamilyen munka elvégzéséhez. Az iga formája különböző alakú és anyagú lehet attól függően, hogy milyen állatot akarnak igába kötni. Legyen szó bármilyen állatról, valahogy úgy gondoljuk, hogy ez egy meglehetősen alantos feladat. Ha nézegetjük a különböző lovas fényképeket, akkor egész biztos vagyok abban, hogy nem azon az állaton fog megakadni a szemünk, amelyik a munka terhét cipeli, hanem azon, amelyik egy szép zöld rét kellős közepén tarka virágok mellett pózol kifésült szőrével. Ezen a héten próbáljuk meg pozitív tartalommal megtölteni ezt a szót, és ismerkedjünk meg egy olyan történettel, amikor egy ember az isteni parancs ábrázolásaként ölti magára fa jármot („Ezt mondta nekem az Úr: Készíts magadnak kötelet meg jármot, és vedd a nyakadba!”). Bármennyire is furcsának tűn...

Néhány ráhangoló kérdés: Mi a kultusz? Istenben vetett hitünk rendezett, istentiszteleti keretek között folyó rendszeres megvallása. Nem Istennek, hanem az embernek van rá szüksége, hitének megvallásához. Mi a reform? Visszatérés az alapokhoz. Nem újítás, nem konzervatív hagyománytisztelet, hanem újragondolni az érvényes tartalom felől a formákat. Ki volt Jósiás? Júda utolsó nagy királya (Kr. e. 639­-608) között, aki a bálványok imádása helyett visszatért az ősi egyistenhithez és megreformálta az ország vallásos életét.

A mai fiatalság életében fokozottabban jelentkeznek válsággal kapcsolatos tünetek, mint korábban. Mit gondolsz, ez azt is jelenti, hogy ezért ez a generáció jobban kezeli a válságot? A magánélet mellett a vallásos életben is előfordul a krízis: számos fiatal hagyja el az (adventista) egyházat, és a legtöbbször nem is tudjuk, hogy milyen ok váltja ki az elfordulást.