Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

Végidő… Apokalipszis… Nagy nyomorúság… Üldözés… Talán neked is ezek ugrottak be először az új Gondolatébresztő címét olvasva. Ha igen, akkor örülök, hogy legalább a bevezetőig eljutottál, és nem tetted máris félre a tanulmányt. Sokunk számára elképzelhetetlen a végre gondolni. Annyira távolinak és megfoghatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy születésünk óta azt halljuk, hogy az utolsó időkben élünk (sőt, kapaszkodj meg, a nagyszüleink gyerekkorában is ezt mondták). Azért ebbe bele lehet fásulni, nem? A Bibliában van egy történet, ami tíz koszorúslányról szól, akiket meghívtak egy esküvőre, sőt, feladatot is kaptak: nekik kellett fogadni a vőlegényt mécsesekkel világítva. De a vőlegényre olyan sokáig kellett várni, hogy nem csak elaludtak, de a mécsesük is kialudt. Mi is valahogy így vagyunk. A lámpásaink épp csak pislákolnak, és már ragad le a szemünk az álmosságtól. Már nem is nagyon hisszük, hogy felbukkan a vőlegény, hogy visszajön Jézus. Vagy ha vissza...

Sáfárság. Valami pénzzel kapcsolatos dolog, ugye? Tizedet kell fizetni, meg adományt adni… Vagy ez ugyanaz? A gyülekezet kiadásaira… A lelkészek fizetésére… A misszóra… A rászorulóknak… Vagy valami ilyesmi. De várjunk csak! Használunk olyan kifejezéseket is, hogy „sáfárkodjunk az időnkkel” vagy „sáfárkodjunk a lehetőségeinkkel”. Az pedig valami olyasmit jelent, hogy jól osszuk be az időnket, meg használjuk ki ügyesen a lehetőségeinket. Közeledünk a megoldáshoz. Ebben a negyedévben erről a témáról fogunk tanulni, ám mielőtt belekezdenénk, tisztázzunk néhány alapfogalmat: Sáfár: gondozó, intéző, rendező, udvarmester. A sáfár az, akit megbíztak más birtokának vagy háztartásának gondviselésével.  Az evangéliumok alapján Jézus a követőit sáfársággal bízta meg: felelősek mindazért, amit rá bíztak: az életért, az időért, a képességekért, az anyagi javakért, az embertársakért való szolgálat alkalmaiért, a Földért és a természeti környezetért. Vagyis egy felelősségvállalást j...

„Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: »Ez a helyes út, ezen járjatok!«” (Ézsaiás 30:21 – EFO) Törvény és kegyelem. Olyan sokszor használt, mégis olyan kevéssé értett kifejezések. Szegény Pál is megpróbált valahogy rendet tenni a fejekben és a szívekben, de mindig valahogy szélmalomharcot vívott. Talán azért, mert a probléma nem a megértéssel hanem a hitetlenséggel van. Pál, akiben ott él a kegyelem és akit Isten lelke vezet, olyan embereknek magyarázza ezeket a dolgokat, akik szintén átélték már ezt az állapotot, életérzést, de valahogy mindig átvették az irányítást Istentől újra a saját kezükbe. A két irány, a bizonyos ló egyik vagy másik oldala pedig a törvényeskedés és a szabadosság. Mindegyik a lelkiismeretünket nyugtatja, a törvényeskedéssel a saját szemünkben akarunk jobbak lenni, a másikkal pedig folyton felmentjük magunkat. Kegyelemben élni tulajdonképpen Isten jelenlétében élést jelent és ez egyszerűen jó érzés....

„Ha ugyanis a Törvény megtartásáért kapnánk örökséget, akkor az nem függne az ígérettől. Isten viszont az Ábrahámnak tett ígérete alapján, és azon keresztül áldotta meg Ábrahámot.” (Galata 3:18 – EFO) Gondolkodtál már azon, hogy az Ószövetséget miért nevezzük időnként Ótestamentumnak? Nem, nem azért, mert szeretjük a régies és érthetetlen szavakat :) Járjunk egy picit ennek utána! Mit jelent a testamentum szó? Próbálj utánanézni! Mi a különbség a szövetség és a testamentum között? Általában véve a szövetség és a végrendelet (testamentum) eltér egymástól. A szövetség jellemzően két vagy több fél közös megegyezése, amit szerződésnek vagy megállapodásnak is neveznek. Ezzel szemben a végrendelet egyetlen ember kijelentése. Ha visszalapozol az előző heti tanulmányhoz, akkor láthatod, hogy mikor Isten Ábrahámmal szövetséget kötött, tulajdonképpen egy ilyen egyoldalú kijelentést tett. Nem volt semmi „de”, „csak”, „ha”, „amennyiben”. Nagyon érdekes, hogy az Ószövetség görög ...

„Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: »Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján.« Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: »Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét.« Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.” (Galata 3:6-9 – EFO) Pál idejében a Biblia még csak az ószövetségi részből állt. Annak is elsősorban Mózes öt könyvét – helyesebben a Tórát – tartották nagy tiszteletben. Az apostol maga is többször hivatkozik az Ószövetségre, mint iránymutató, Istentől érkező üzenetre. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert 21. századi keresztényként (bár meglepő, hogy mennyire nem újdonság ez) hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy ránk csak az új...

 „Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam, s így ettől kezdve már nem a saját régi életemet élem, hanem Krisztus él bennem! Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát áldozatul adta értem.” (Galata 2:20 – EFO) Teljes gőzzel készülök az idei Páneurópai Adventista Ifjúsági Kogresszusra, ami legnagyobb örömömre Spanyolországban lesz megrendezve. Lévén, hogy nyelvész alapokkal rendelkezem, gondoltam, nekiállok, és amennyit csak lehet, tanulok ebből a számomra eleddig ismeretlen nyelvből, hogy ha kint leszünk, néhány szót tudjak váltani a helyiekkel, és ne legyünk annyira elveszve nyelvi ismeretek hiányában. Szépen lassan haladok a tanulással, de hát az ilyent nem is lehet elkapkodni. Megnéztem a Duolingo-t, és állítólag körülbelül 400 szót már tudok is használni Spanyolul. Persze ez nem tűnik soknak, de talán már egy üveg vizet fogok tudni kérni a benzinkúton, ha arra kerül a sor...

Történt egyszer, hogy egy híres amerikai lelkész érkezett Indiába bibliai előadássorozatot tartani. Az emberek özönlöttek, napról napra egyre többen, öröm volt látni, hogy milyen gyorsan fogadják be az igazságot. Az evangélizáció végén rekordszámú keresztség, majd mintha elvágták volna a fonalat, amilyen gyorsan jöttek a tagok, még nagyobb hirtelenséggel el is tűntek. A lelkész meglepődve kereste a probléma okát, és kisvártatva meg is találta: a nők –  az előadások hatására – megváltak minden ékszerüktől. Ezek az ékszerek viszont különleges funkciót töltenek be Indiában: minden kiegészítőnek megvan a jelentése, minden darabot okkal hordanak, gyakorlatilag ez a nők személyigazolványa. A helyi közösségekben pedig elkezdett terjedni, hogy akik az új valláshoz csat-lakoztak (ami már eleve egy rossz pont volt a nevük mellett), megfosztják feleségeiket és lányaikat a személyiségüktől. Így – mivel nem értették az ékszerkérdés értelmét, negatív hatásait viszont annál inkább érezték –, h...