„Én pedig újra megszaporítom népemet. ahogy a gazda beveti a földet. Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor: Nincs kegyelem, és annak is, akit így neveztek: Nem vagytok népem. Azt mondom nekik: Népem vagytok, szeretett népem! Ő meg így felel: Istenem, én Istenem!” (Hós. 2:23. EFO)
Egy valamit szögezzünk le már a legelején: Isten szeretete
SOHA nem változik.
Pedig aztán a világon nagyjából semmi olyan nincs, ami
változatlan volna. Nem olyan régen olvastam, hogy bajban van a kilogramm, mert
a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi hivatalban őrzött platina-irídium etalon, amit
a mértékegység alapjának tekintenek (tehát ez alapján döntik el, hogy pontosan
mennyi egy kilogramm) a sok rárakódott szennyeződés miatt már mikrogrammokkal
nehezebb, mint kellene. Ami azt jelenti, hogy ha most kalibrálnák a szobamérleget,
örömmel szállnék le róla még én is. Isten szeretete nem ilyen! Az övé pontosan
ugyanolyan most, mint volt a teremtéskor, vagy Hóseás idejében.
És nincs is jobb annál, mint amikor az érzelmek viszonzásra
találnak, nem? Isten szeret Téged, Te szereted Őt, és minden rendben.
Olvasd csak el Hóseás könyvét, — nyugi, nem hosszú, —
és gondolkozz el rajta, hogy miről szólhat ez a könyv! Bálványimádás, Istennek
való hátat fordítás, meg fura házasságok a próféták szintjén... De nézzük csak
meg közelebbről, hogy miről is szól ez a szakasz!
Mielőtt belefognánk, fontos lefektetnünk egy-két
alapfogalmat, ami nélkül nem érthetnénk száz százalékosan, hogy miről is
beszélünk. Azt a szót, hogy „paráznaság” esetünkben cseréljük le arra, hogy „megcsalás” és máris sokkal egyszerűbb lesz. A múltkor láttam egy videót, ahol
kisgyerekektől kérdezték meg, hogy mi a szerelem, milyen esküvőjük lesz, és
hogy mi az a megcsalás. Az egyik kislány nagyon bölcsen azt mondta, hogy a
megcsalás „rossz érzés.
Még mindig nem olvastad el Hóseás könyvét? Most itt állj
meg, és olvasgasd, hogy tudd, miről beszélek! Itt egy kis kivonat belőle:
„Amikor az Örökkévaló először szólt Hóseáshoz, ezt mondta neki: »Hóseás, indulj el, és házasodj meg! Egy prostituált nőt vegyél feleségül, és ez a parázna asszony szüljön neked gyermekeket! Azért tedd ezt, mert egész népem hűtlenül elfordult az Örökkévalótól.«” (Hós. 1:2. EFO)
Eleve jól kezdődik. Isten példát statuál Hóseáson. Viszont
ennek a tudatában máris érthető az egész szakasz. Isten szereti Izráelt
(minket). Izráel elfordult tőle, és az ő szíve olyan, mint Hóseásé, aki elveszi
a prostituált (vagy legalább is parázna) Gómert. Tiszta, összetört szívéből
szereti. Isten. Izráelt. Minket. Na.
Mit mondasz? Hogy ez nem rólad szól? Hát ajánlom is! De
azért gondolj csak bele! Mennyit beszélgettél Istennel az elmúlt néhány napban?
Elmondtad neki a szíved bánatát? Megkérdezted tőle, hogy hogyan tovább a
kapcsolatotokban? Elmondtad neki az örömeidet, vagy csak „Jajistenem
Keresztényként” hozzá szaladsz, ha baj van? Vagy ha jó dolog történik, mennyire
vagy képes azt Istennek betudni? Annak, hogy Ő szeret, és a javadat akarja? És
mi van a rossz dolgokkal? Ne aggódj, nem vagy egyedül ezzel, én is sokszor
beleesek ebbe a hibába. De nem szabad elfelejteni: Ugyanúgy, ahogy a földi
életben, az Istennel való kapcsolatodban is, a problémák akkor kezdődnek,
amikor már pótlék kell. Amikor nem elég Isten, valaki, vagy valami más kell. A
bálványaink. Amikor az eső áldását már nem Istennel tudjuk be, hanem Baálnak,
vagy a TV-s időjárás-előrejelzésnek. (Olvasd el Hóseás könyvét, tényleg!)
Amikor megcsalod Istent más, fele annyira se jó dolgokkal...
De még mielőtt teljesen kétségbeesnél, van egy jó hírem!
Nyilván nem kellene kiemelnem, ha végigolvastad volna az adott szakaszt, de
miiindeeegy...
A jó hír a következő:
„Azután magamhoz csalogatom, a pusztába vezetem, és a szívére beszélek. Visszaadom szőlőskertjeit, és az Álór völgyét a reménység kapujává teszem. Akkor hűségesen viszonozza szeretetem, mint ifjúsága idején, amikor Egyiptomból kivezettem. Azon a napon így szólítasz engem: Férjem! - mondja az Örökkévaló -, s nem mondod többé: Baálom! Kiveszem a Baálok nevét a szádból, említeni sem fogja Izrael többé. Szövetséget kötök akkor népem javára a mezei vadakkal, égi madarakkal, még az apró állatokkal is. Kigyomlálok minden fegyvert a földről, eltörlök háborút és harcokat, hogy mindenki békességben élhessen. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek téged, Izrael népe, az igazságosság, igaz ítélet, a szövetséges szeretet és az irgalom jegyajándékával. Bizony eljegyezlek, hűségessé teszlek, és megismered az Örökkévalót. Abban az időbenmeghallgatom az eget - mondja az Örökkévaló -, meghallgatom, mikor esőt kér a földnek. Az ég meghallgatja a földet, az meg a búzát, bort és az olajat, s azok meghallgatják Jezréelt. Én pedig újra megszaporítom népemet. ahogy a gazda beveti a földet. Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor: Nincs kegyelem, és annak is, akit így neveztek: Nem vagytok népem. Azt mondom nekik: Népem vagytok, szeretett népem! Ő meg így felel: Istenem, én Istenem!” (Hós. 2:23. EFO)
Van remény, mert Isten szeretete változhatatlan etalon.
De az érzelmek akkor szépek, ha viszonzásra találnak.
Légy hűséges!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése