Gondolkodtatok-e már azon, hogy mit jelent a szabadság? Én talán úgy fogalmaztam volna meg, hogy az az állapot, amikor szabadon dönthetek. Azonban a döntéshez mindig is nagy felelősség tartozott. Az igazi szabadság, az igazi erkölcsi szabadság kockázattal jár, mert aki valóban szabad, annak kell, hogy lehetősége legyen a rossz megtételére is. Ezt a kérdést sokszor leegyszerűsítjük arra, hogy tehetem vagy nem, szabad vagy tilos.
Egyszer egy gyülekezeti taggal egy kényes szituációban összetűzésbe kerültem. Teljesen másképp gondolkodtunk arról, hogy mi Biblikus. Mit szabad és mit nem. Amikor kikértem a lelkészem segítségét, tanácsát – mert ilyet szabad ám – azt mondta: „Látom, hogy nem tudod meggyőzni és a másik gőgje soha nem fog engedni. te viszont szabad vagy arra, hogy másképp dönts. Ameddig őt megköti a kényszeres gondolat, addig te megtapasztalhatod a döntés szabadságát.” Valahol itt értettem meg egy keresztény motoros csapat mottóját: „Az igazi szabadság a szeretetben való szolgálat”. Mondanom sem kell, hogy a helyzet a tesóval pillanatok alatt megoldódott, mindenki számára elégedettséggel.
De Isten miért engedi, hogy másképp gondolkozzunk? Miért engedi, hogy rosszat tegyünk? Amikor a jelenések könyvében a gonoszról olvastam, természetesen én is feltettem a kérdést: Isten miért nem pusztította el a rosszat? Bár a kérdés sokszor elhangzott már, de neked megvan a válaszod rá?
Egy pillanatra azonban most világítsuk meg egy másik oldalról ezt a helyzetet. Azt látjuk, hogy amikor a gonosz megrontotta Isten tervét szeretett teremtményével kapcsolatban, Isten végtelen kegyelme által nem elpuszított mindent, hanem megoldást adott Jézusban. Ezen a ponton tanulhatunk Isten jelleméről. Amikor ellenünk hibázik valaki vagy ellenünk támad rossz indulattal, akkor hányszor próbálunk bosszút állni? Egyből azon gondolkozunk, hogyan viszonozzuk a „szívességet”. Azt hiszem ez az pont a Nagy Küzdelemben, amikor vizsgálhatjuk Isten jellemét, hogy ugyanaz az indulat legyen bennünk, ami Krisztus Jézusban volt.
Azt tapasztaltam, hogy az efféle indulat engem sokszor megkötöz a gondolkodásban, a helyes értékítéletben. A Bibliában is sokszor olvasunk erről. Mondjatok Bibliai példákat, szereplőket, akiknek az életében megjelent a lelki megkötözöttség. A Jelenések könyvében arról olvasunk, hogy a végidőben egy angyal kötözi meg Sátánt: „levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket…” (Jelenések 20:3) A Gonosz meg akar téveszteni, el akar hitetni azzal, hogy az indulataid, az ítélkezésed, véleményed sokszor vagy mindig helyesek. Meg akarja kötözni szíved és gondolataid. És ne gondold, hogy nem elég szorgalmas ahhoz, hogy személyre szólóan, téged is! Te meg tudod fogalmazni, hogy Téged mivel? A megtévesztés, a manipuláció egyik jellemzője, hogy nem vagyunk a befolyásoltságnak tudatában. Milyen eszközök vannak számodra, akár a hitéletben, akár a hétköznapi gyakorlatban ennek kivédésére?
Sokszor a próbáinkat nem értjük pontosan. Engedi, hogy szabadságunkkal élve magunk találjunk vissza Hozzá. Isten türelmesen, kitartóan keres, de szavát újból és újból elnyomja azoknak a dolgoknak a csörgése, amelyekkel e világ kérkedik és kívánatosnak mutatkozik be. Az Úr csendben vár arra, hogy elismerjék: Végtelen árat fizetett az életünkért. Szabadok vagyunk arra, hogy helyesen döntsünk és ne a halált válasszuk.
Az ítéletnek nem az a célja, hogy olyasmit mutasson meg Istennek, amit még nem tudna, hiszen Ő eleve ismer mindent. Az egésznek az a szerepe, hogy mindenki pontosan megtudja, miért ilyen ítéleteket hozott Isten. Minden ember, minden angyal ki fogja majd mondani: „Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, te Szent, hogy így ítéltél” (Jel 16:5). A megváltottak és a kárhozatra jutottak, emberek és angyalok egyaránt meglátják Isten igazságosságát és igazságát.
Isten türelmes és kegyelmes jellemét vizsgálva még egy dolgot mindenképp meg kell említeni. Sokszor tanítják úgy, hogy ha nem az életet választod, akkor a „zsírod fog sercegni örökre egy kénköves tóban” – ahogy szeretett tanárom utal rá mindig. De ezt téves, mert a Biblia nem ezt tanítja. A kárhozatra jutókra nem örök kínok várnak, mint ahogyan azt olyan széles körben tanítják, hanem egyszer és mindenkorra vége lesz az életüknek. Nem léteznek többé, ez az örök élet ellentéte.
Az új földről nagyon szép dolgokat ír a Biblia. Látványosnak és lenyűgözőnek írja le, mert „építője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10). Gyakran ezt úgy magyarázzuk, hogy arany utcák és gyöngy kapuk. De gondoljunk bele egy kicsit másabb szempontból. Isten munkásságában nem a drágakövek számítanak a legszebbnek. Így tavasz közeledtével nem nehéz elképzelni egy ligetet, tele virágzó cseresznyefákkal, madarakkal, zöld fűvel, barátokkal és jókedvvel. Azt gondolom, hogy ha itt a földön ilyet láthatunk, Isten biztosan elképzelhetetlent és igazán lenyűgözőt alkot számunkra. Nem beszélve arról, hogy az arany puha fém... :) De a szépsége abban áll az új földnek, hogy örök közösségben lehetünk egymással és Istennel. Ha őszinték akarunk lenni, a mennyről szóló leírások mindig utópiának tűnnek. Sírtunk már mindannyian, tudjuk mi az, hogy veszteség. Talán erősebbé tettek minket és újra felálltunk. De mindig is vágyott arra az ember, hogy a Jóisten megvidámítsa. A Biblia úgy fogalmaz, hogy letörli a könnyeinket. Általában az ember nem szokta sokaknak engedni, hogy az arcát megérintsék. Amikor tehát Isten letörli a könnyeinket, ez azt sejteti, hogy meghitt a kapcsolat az Alkotó és köztünk. Ez igaz rád? Miből tapasztalod ezt?
Nehéz elképzelni, milyen lesz a világ halál, fájdalom vagy sírás nélkül. A bűneset óta az emberiség számára a fájdalom, a szenvedés, a könnyek és a halál a norma (1Móz 3:16-19). Viszont azóta Isten mindig is azzal erősítette az embert, hogy nem csak a kudarcra és veszteségre számíthatnak az élettől. Az úton mindvégig kis jelzéseket adott, hogy egy nap majd megvált és jelenlétével megáld.
Neked melyek ezek a kis jelzések az életedben? Észrevetted őket a múlt héten?
A meghitt kapcsolatunkat könnyű elképzelni, amikor szemtől- szemben állhatunk már az Úrral. Naponta vele sétálunk a fák között. De Ő szeretne ma is így lenni velünk. Így a kérdés ma tehát az, hogy a tőle kapott szabadsággal akarsz-e ma élni. Akarod-e, hogy megérintsen az Úr?
Tomi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése