8. tanulmány, február 18-24.
Sikerre tervezve
Pár héttel ezelőtt a háláról tanulva láthattuk, hogy ha visszaadunk abból, amink van, a kapott áldás megsokszorozódik, és csodák tanúi lehetünk. De ha ez igaz, nem kéne a keresztények életútjának egy fényes, dicsőséges menetelésnek lennie? Miért vannak akkor mégis megoldhatatlan körülmények, nehézségek az életünkben, miért vernek át minket, és hogy hagyhatja Isten, hogy megalázó helyzetekbe kerüljünk?
Te mit válaszolnál, ha valaki föltenné neked ezt a kérdést? Számodra mit jelent a siker? Mivel tudod mérni, hogy elég sikeres vagy-e?
Szánj rá egy kis időt, és olvasd el József történetét a Bibliából (1Mózes 35-47) – de akár egy rövidített változatot is választhatsz! Próbáld beleképzelni magad József helyébe, aki élete nehéz pillanataiban nem látta előre a története végét!
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a Biblia szereplőinek élete, ha nem is volt egy diadalmenet, de legalább közvetlen kapcsolatuk volt Istennel, aki mindig a fülükbe súgta, hogy mit kell tegyenek. Pedig ha jobban megnézzük, ezek az emberek ugyanolyan bizonytalanok voltak, ugyanúgy féltek, értetlenkedtek és mentek homlokegyenest más irányba, mint mi. Sőt! Még amikor vakon követték Istent, és kérdés nélkül csinálták, amit kért, akkor sem alakultak mindig emberi szemszögből jól a dolgaik.
„Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön. Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat. Mert, ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek oda. Ők azonban sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy őt Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezzék, mert valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!” (Zsidók 11:13-16 – EFO)
Ha szeretnénk megérteni, hogy Isten hogyan gondolkodik a sikerről, érdemes elolvasni a Zsidók 11. fejezetét. Az itt található embereket két csoportra oszthatjuk: voltak, akik jutalmat kaptak a hitükért (pl. Ábrahámnak fia született, Mózest felnevelhették a szülei, Ráháb túlélte Jerikó pusztulását), míg mások „jutalma” a mártírhalál, szegénység, bujdosás és elnyomás volt. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy a Biblia azt mondja, hogy egyikük sem kapta meg, amit Isten ígért neki. El tudod ezt képzelni? Akkor is követték Istent, amikor rosszul mentek a dolgaik, és tudták, hogy az itt kapott ajándékaik csak előlegei valami sokkal nagyobbnak.
Szerinted honnan tudták ők, hogy megéri a küzdelmük? Tudták egyáltalán? Miért nem adták fel, amikor reménytelenné váltak a dolgok?
Mit tekint Isten sikernek az életünkben? Mivel lehet mérni, hogy Isten szemszögéből sikeres vagy-e?
Tanárként gyakran előfordul, hogy valakinek rossz jegyet kell adnom. Semmibe nem tartana a naplóba jobb jegyet beírni, mégsem teszem. (És nem, nem azért, mert nem érdekel, vagy örömet okoz a diákjaim szenvedése.) Amíg ő azt látja maga előtt, hogy ezt otthon hogy adja majd be a szüleinek, vagy hogy mutat a félévi vagy az évvégi bizonyítványban az a vacakabb jegy, én a nehezebb próbákat látom előtte, amiket nem fog tudni megugrani, ha azt tanítom meg neki, hogy küzdelem nélkül is jutalmat kap. De ha komolyabban sportolsz vagy zenélsz, akkor is érted, hogy a sikerért meg kell dolgozni.
És akkor jöjjön a csavar: Isten már beírta neked az ötöst! Megelőlegezte neked, annak ellenére, hogy még javában írod a dolgozatot, vagy tart a felkészülésed a versenyre, koncertre. Szeretné, hogy minél többet hozz ki magadból, de a győzelem már a tiéd. Nem azért küzdesz, hogy ne bukj meg vagy ne ess ki, hanem hogy a legtöbbet tudd kihozni magadból.
Mit gondolsz Istennek erről a módszeréről? Szerinted mennyire lehet ez sikeres, mennyire ösztönözheti az embereket? Személy szerint téged motivál?
Isten teremtett téged. Arra teremtett, hogy munkát végezz, alkoss, legyen több a világ attól, hogy te benne élsz. És mivel ő teremtett, ő tudja a legjobban azt is, hogy milyen úton hozhatod ki magadból a legtöbbet.
„Mit is lehetne még hozzátenni ezekhez? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?! Hiszen ő még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Akkor hogyne adna nekünk minden mást is a Fiával együtt? Ki vádolhatja azokat, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! Akkor ki ítélhetné el őket? Talán Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és közbenjár értünk az Atyánál! Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem! (...) Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.” (Róma 8:31-39 – EFO)
Görög Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése